Nem biztos a biztos
Október végén lejár az Európai Unió Bizottságának öt éves mandátuma. A magyar miniszterelnöknek nemsokára meg kell neveznie Magyarország hivatalos EU biztos jelöltjét. Egyelőre annyi biztos, hogy nincs biztos jelöltje a kormánynak, pedig a jelenleginél komolyabb befolyással bíró portfólió kiharcolásához mihamarabb szükség lenne a konkrét terület és a hozzá tartozó szakember kiválasztására.
2009. szeptember 14. hétfő 07:59 - Franczel Richárd
Hány tagú lesz az Európai Bizottság?
Magyarország EU biztosi aspirációinak vizsgálata kapcsán először érdemes leszögezni, hogy egyelőre még a következő Európai Bizottság biztosainak száma sem egyértelmű. Számottevő változást furcsa módon épp a jelenleg is hatályban lévő nizzai szerződés érvényben maradása hozna, hiszen ennek értelmében a 27 tagúvá duzzadt Európai Unió Bizottságába nem minden tagállam delegálhatna biztost . A nizzai szerződés érvényben maradása esetén a Tanácsnak egyhangúlag kell döntést hoznia a biztosok számát illetően, de ez a szám 27 főnél nem lehet több. A biztosok nemzetisége felől pedig egy méltányos, rotációs eljárás hivatott dönteni, melyben óhatatlanul felerősödhet majd az elsőként delegálók pozíciója, hiszen előfordulhat, hogy a következő cserére már nem is fog sor kerülni, amennyiben addigra egy másik „alkotmány” fogja meghatározni a Bizottság összetételének mikéntjét.
Az „egy ország, egy biztos elv” folytonosságát tehát a Lisszaboni Szerződés biztosítaná, amelynek sorsa felől az október 2-ára kitűzött második ír népszavazás fog határozni. Ismeretes, hogy az elsőként Magyarország által ratifikált szerződést az íreken kívül még három tagállam nem ratifikálta: a cseh és a lengyel államfő az ír „igen” esetén írja alá, Németország pedig a megerősítő okirat letétbe helyezése feltételeként ősszel fogja módosítani a parlament részvételi jogaira vonatkozó német jogszabályt. Ugyanakkor a Lisszaboni Szerződés csak 2014-ig tartaná meg az említett elvet, utána viszont a testület létszámát a tényleges létszám kétharmadára csökkentené, hacsak a Tanács egyhangúlag másként nem dönt majd.
Egy markánsabb portfólió előfeltétele
A tagállamok fajsúlyosabb EU biztosi pozíciókért folytatott versenyét összetett alkufolyamat határozza meg, melynek vannak nem látható, informális háttértényezői, illetve nyilvános attitűdjei, amelyek – ha az előbbivel nem is egyenlő súlyban, de – ugyancsak meghatározóak lehetnek. Ez utóbbi közé tartozik az adott tagállam egységes fellépése, már ami a kormányzó erő(k) belső pártpolitikai küzdelmeitől elválasztható, vagy legalábbis elválaszható kellene, hogy legyen. Magyarország azáltal, hogy az utolsó pillanatra hagyta a biztosi poszt határozott kijelölését, illetve a jelölt egyértelmű megjelölését, némi lépéshátrányba került azokkal szemben, akik képesek egységes álláspontot képviselni ezen a téren. Elég, ha csak Romániára gondolunk, ahol – noha az utóbbi hírek szerint nincs teljes egyetértés e téren a koalíciós pártok között – a román államfő már idén januárban megkezdte a „kampányt” az Európai Bizottság elnökénél az általuk favorizált mezőgazdasági biztos posztjáért, amelynek megszerzése a 2010-től ezen a területen várható újrarendezési tárgyalások szempontjából kiváltképp komoly eredmény lenne. Noha nem tudhatjuk, hogy a magyar kormányzat az említett informális csatornákon milyen mértékben erősítette meg az általa megszerezni kívánt biztosi helyre vonatkozó alkupozícióját, az európai nyilvánosság előtt képviselt román határozottság mindenesetre figyelemreméltó.
Jelölt és/vagy szakterület
A szóba került lehetséges jelöltek
Kovács László, volt külügyminiszter
Iván Gábor, külügyi szakállamtitkár
Veres János, volt pénzügyminiszter
Balázs Péter, jelenlegi külügyminiszter
Bajnai Gordon, miniszterelnök
Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök
Göncz Kinga, volt külügyminiszter
Herczog Edit, szocialista EP-képviselő
Szili Katalin, leköszönő házelnök
A magyar EU biztosjelölt jelenlegi rekrutációs folyamatában felmerül a gomb és a kabát dilemmája. Egyelőre még az sem biztos, hogy uniós területhez keresünk jelöltet, vagy fordítva: biztoshoz keresünk portfóliót. Noha a fajsúlyos területekért folytatott verseny szempontjából egyértelműen szerencsésebb első variációnak most jóval nagyobb az esélye, az viszont kétségtelen, hogy Kovács László újrajelölésének kormányzati oldalról történő felmerülése, Veres János kvázi önjelöltként való debütálása, vagy akár Gyurcsány Ferenc egyes elemzők által valószínűsített ezirányú újrapozícionálása az utóbbi verziót erősíti. Az öt évvel ezelőtti presztízsveszteség mindenesetre remélhetőleg nem fog megismétlődni, ahol Kovács László már-már kulcscsomóval a kezében kereste azt a bizottsági ajtót, amelynek zárját ki tudja nyitni.
A kérdés persze ettől sokkal bonyolultabb, hiszen ugyan a biztosokat a tagállamok kormányai jelölik, de hogy melyik területet igazgathatja az adott ország jelöltje, azt az EB elnöke dönti el és az Európai Parlament hagyja jóvá. A jelenlegi magyar biztos öt évvel ezelőtti kálváriájának elkerüléséhez tehát hatékonyabb érdekérvényesítés és meggyőzőbb előzetes háttértárgyalások szükségesek. A potenciális biztos kiválasztásának pártpolitikai szempontjait tekintve feltehető úgy is a fentebb említett gomb és kabát kérdése, hogy a Bajnai kormány vajon inkább régi motoros belpolitikai leszereléseként, vagy új seprű bevezetéseként fog válaszokat keresni a Kit jelöljünk? kérdésre. Az utóbbi mellett szól például Iván Gábor külügyi szakállamtitkár nevének felröppenése, akinek esélyeit mindenképpen növeli, hogy mindkét politikai irányba vannak kapcsolódási pontjai. A Fidesz-kormány idején a regionális politika szakértője, most pedig az uniós elnökségre való felkészülést koordinálja, nem beszélve arról, hogy egykoron Bajnai Gordon évfolyamtársa volt a Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Egyes megközelítések szerint az Európai Bizottságban való szerepvállalás a szocialisták süllyedő hajójáról való kiugrási kísérletként is szóba kerül. Sokan például Szili Katalin házelnök távozásának lehetséges indokát ebben vélik felfedezni, de ismert olyan találgatás is, miszerint Balázs Péter külügyminiszter is szeretne „visszatérni” uniós karrierjéhez. A legmesszebb azok mennek, akik egyenesen Bajnai Gordon miniszterelnök EU biztosi terveit körvonalazzák, aki ezen forgatókönyv szerint jövő év elején így távozna a magyar belpolitika színteréről. Feltűnő, hogy a potenciális jelöltek között egyre több nővel találkozhatunk. Göncz Kinga, Herczog Edit, vagy az említett Szili Katalin aspiránsként való felmerülése kapcsán megalapozottnak tűnik azok véleménye, akik szerint a következő Bizottság új elnökén nagy lesz a nyomás, hogy javítson a biztosok 19 férfi és 8 nő arányán, így egy női jelölttel sikeresebben sáfárkodhatna Magyarország egy befolyásosabb terület elnyeréséért.
Forrás: Méltányosság Politikaelemző Központ