Az egyetemisták nyilván nem celebként, hanem mindenki Tibi bácsijaként gondolnak önre.

Nem nagy dicsőség ám celebnek lenni Győzike és Kiszel Tünde között, de ha az ember felvállalja azt, hogy mindenhol fellép, akkor gyakorlatilag elkerülhetetlen az, hogy valamilyen szinten celebbé váljon.

Onnantól fogva pedig elkerülhetetlenek a bulvárlapok címoldalai is…

Mindig van olyan téma, amire egy ismert embernél rá tudnak ugorni. Az elmúlt években például a válásom érdekelte a sajtót – bíróság, válás, új barátnő, nincs új barátnő… Ezeket gyakorlatilag már megszoktam, nem is izgatnak túlságosan. Azt azonban bevallom, fogalmam sincs, hogy a bulvár miért foglalkozik egy hatvanon túli pali szerelmi életével, illetve hogy kit érdekel ez egyáltalán.

Ha megkérik rá, akkor mesél ezekről az intimebb dolgokról?

Nem nagyon szoktam a magánéletemről nyilatkozni, mert azt komolyan meg akarom tartani a magánéletemnek. Azt azonban soha nem tagadtam, hogy békés válás történt, a kisebbik gyermek a volt páromhoz került, a nagyobbik azonban nálam van, ennyi a történet.

Azaz pattog tovább a pöttyös labda.

Igen, az élet megy tovább, most is megyek például a kisebbikért a suliba. Nem állok máshogy a dolgokhoz, mint egy átlagember. Igyekeztem, és most is igyekszem kultúremberként megoldani a feladatot.

Csakhogy a kereskedelmi tévék esetében nehéz megtalálni az egyensúlyt és a szakmai haszon és a magánélet kiteregetése között.

A kereskedelmi tévékre szükség van, hiszen a szereplés ott hozhat igazán csak ismertséget, s ezt tudja is mindenki, aki hozzám hasonlóan a színpadon szerepel. A legtöbb ilyen ember örül neki, ha valamit írnak róla az újságok, csakhogy létezik egy szint, mely alá már nem lehet lemenni.

Mégis megteszik.

Igen, s én nagyon jól tudom, hogy az nem érdekes, hogy huszonegy gólyabált csinálok, ez senkit nem érdekel, ellenben ha kézen fogva végigsétálok egy nővel az utcán, akkor az rögtön mindenkinek felkelti az érdeklődését. Ez egy ilyen világ, aki szerepel benne, annak el kell fogadnia.

Ez gyaníthatóan öt vagy éppen tíz évvel később is így lesz. Vannak még hosszú távú tervei?

Mit tervezgethet egy kisnyugdíjas? Persze az nem egészséges dolog, hogy egy nyugdíjas éjjel kettőkor üvölt kétezer fiatalnak. Megmondom őszintén, hogy engem így hatvan után már nem elsősorban a pénz motivál. Rájöttem ugyanis arra, hogy a nyugdíjas, idősödő embereket nem a betegség viszi el, hanem a tudat, amikor rádöbbennek, hogy nincs már rájuk szükség. Én tehát csak azt szeretném, hogy addig csinálhassam a dolgomat, ameddig csak képes vagyok rá…