Jó fél évvel a jövő évi Országgyűlési választások előtt a parlamentbe kerülésre jó eséllyel pályázó Jobbik Magyarországért Mozgalom nyilvánosságra hozta programjának szociálpolitikát érintő elképzeléseit. Hogy miért épp most, és miért épp ezzel a témával rukkolt elő a radikális nézeteiről ismert párt, arra lehet különböző elméleteket gyártani. Mindenesetre tény, a kérdés manapság erősen foglalkoztatja az ország közvéleményét.

Mint ahogy tény az is, hogy a HírExtrához eljuttatott rövid kommüniké a Jobbiktól már jól ismert lózungok mellett egypár újdonságot is tartalmaz. Kiindulópontként azt lehet elmondani, hogy a párt szerint ma „a hazánkat fenyegető legnagyobb veszély a drámai népességfogyás, a fenyegető demográfiai katasztrófa.”

Banán és rizsevők: irány haza!

Ennek értelmében Vonáék már a szöveg elején világossá teszik: „természetesen mindenféle, afrikai, ázsiai vagy egyéb országból történő betelepítést a leghatározottabban elutasítunk.”

A párt álláspontja szerint a – miként ők nevezik – népesedési krízist itt helyben, nekünk magyaroknak, az eddigi családtámogatási- és segélyezési rendszer teljes átalakításával kell megoldanunk.

Arról nem szól a fáma, hogy a hazai demográfiai és szociális problémákat még hol a búbánatban lehet megoldani, mindenesetre aki ismeri a Jobbik ideológiai hátterét, némi fantáziával hamar rájöhet: ma bizony idegenszívű pénzvilágiak idegen érdekek szerint diktálják a hazai szociálpolitikát, cél pedig a magyar nép teljes kizsigerelése és leigázása, mi több, lehetőség szerinti megsemmisítése.

A Jobbik szerint mihamarabb be kellene vezetnünk akár a főállású anyaság intézményét is, hogy minél több gyermek szülessen, s jelentősen meg kellene könnyítenünk a fiatalok első lakáshoz jutásának esélyeit.

Ki nem dolgozik, ne is egyék

A párt a jelenleg érvényes családtámogatási- és segélyezési rendszert is gyökeresen átalakítaná, a már emlegetett demográfiai csőd elkerülése érdekében. Ha a Jobbikon múlna, a családi pótlék alanyi jogon csak két gyermekig járna, a harmadik gyermektől pedig az adóból lenne visszatéríthető. Vagyis – mint az a HírExtrához eljuttatott közleményben olvasható - „azok a családok részesülhetnének belőle, akik a társadalom számára hasznos, értékteremtő munkát végeznek.”

Nehéz nem észrevenni az e mondat mögötti romákra utalást (köztudott, hogy a legnagyobb munkanélküliség a cigányság körében tapasztalható Magyarországon), ám a párt a következő kijelentésével még egy fokkal erősebb fényre állítja az irányjelzőjét: „a közpénzen történő élősködést, a megélhetési gyermekvállalást nem vagyunk hajlandók támogatni egyetlen forinttal sem.” Vagyis aki nem dolgozik, ne is egyék, függetlenül attól, hogy van-e lehetősége az elhelyezkedésre vagy sem.

Hasonló elképzelések mentén gondolja a Jobbik a segélyezési rendszer nemzeti színezetű reformját is. A párt szerint egyrészt olyan viszonyrendszert kell kialakítani a munkanélküli segély és a minimálbér nagysága között, amely az állampolgárokat munkára ösztönzi, másrészt a segély folyósítását napi rendszerességgel végzett közhasznú munkavégzéshez kell kötni.