Vissza a természetbe!

„Monoki modell” figyelhető meg a gyermekek után járó támogatások esetében is: az „iskoláztatási, étkezési és egyéb, ilyen jellegű támogatásokat természetben kell majd folyósítani.”

A Jobbik szerint, ha mindezen egyszerű intézkedéseket foganatosítaná az ország, akkor „demográfiai téren néhány éven belül pozitív fejlemények bontakoznának ki társadalmunkban.”

Most pedig nézzük, hogy vélekedik a Jobbik „paraszti logikával” összerakott szociális programjáról Herczog Mária, az ismert szociológus. „A nemzetközi és hazai kutatások egyértelművé teszik, hogy a gyermekvállalást nem segíti érdemben a főállású anyaság, és a pénzbeli támogatások is csak kis mértékben befolyásolják” – mutat rá a Jobbik-elképzeléseinek „átgondoltságára” mindjárt az elején a szakember.

Herczog szerint az a legismertebb tendencia, hogy a szegény családokban több gyerek van, és aztán ahogy nő az életszínvonal illetve az iskolai végzettség, úgy csökken az átlagos gyerekszám.

Hogy a lényegről is essék szó…

A szociológus rámutat: a fejlett országokban csak ott születik sok gyerek, ahol magas a női foglalkoztatás (lásd skandináv országok, illetve Franciaország) valamint erős a közösségi támogatás. Ahol jó színvonalúak és mindig mindenki számára elérhetők a napközbeni ellátások. Ahol ezek megteremtésében a szülők is aktívan részt tudnak venni. Ahol általában is gyerekbarát a társadalmi környezet. Ahol össze lehet hangolni a munkát, a családi- és magánéletet. (Mindezekről egyetlen szó sem olvasható a Jobbik közleményében.)

Herczog Mária ezzel összefüggésben azt is világossá teszi: a munkára ösztönzés fontos dolog, de a teljeshez közelítő foglalkoztatást csak pozitív intézkedésekkel lehet elérni, nem pedig retorziókkal. Szerinte a munkavállalásnál első körben azt kellene elérni, hogy ne lehessen diszkriminálni, elutasítani a munkára jelentkezőket. Hasonlóan az óvodai-iskolai részvételt is csupán pozitív eszközökkel, például többletjuttatással, civil mozgalmak bevonásával lehet növelni, ezek ugyanis kisközösségi szinten támogatják a problémákkal küzdő családokat – mondja a szociológus.

Jó példa erre a most Sajókazán elindított program, ahol a helyi nőszervezet tagjai vállalták, hogy minden gyereket elkísérnek reggel az iskolába, akivel korábban gondok voltak. Persze azt is kiemelkedően fontos, hogy a gyerekintézmények elfogadják, szeressék az odajáró gyerekeket, működjenek együtt a családdal.

„Nem szabadna vadítani az embereket”

Herczog Mária úgy véli, figyelni kellene az EU politikáját, intézkedéseit, és a tagállami gyakorlatot. Mint mondja, nincs „magyar út”, de van sok átvehető gyakorlat és van egy másfajta, támogató, pozitív kommunikáció, ami ugyancsak sokat segítene. Herczog Mária szerint nem szabadna vadítani az embereket és a zsigeri indulataikra játszani, mert az előbb utóbb mindenkire visszaüt, nem csak a ma támadottakra.

Sajnos azonban úgy áll a helyzet, egyelőre a vadítók hódítanak.