"A már régóta megfigyelés alatt tartott meteorológiai jelenségek mind arra utalnak, hogy 2009-ben az ózonlyuk kisebb lesz a 2006-ban és 2008-ban tapasztaltakhoz képest, megközelítve a 2007-es évben mért adatokat" - olvasható ENSZ szervezeteként működő WMO közleményében. Az Antarktisz feletti ózonréteg koncentrációjának csökkenését először az 1980-es években fedezték fel.

Az ózonréteg csökkenésének, vagyis az ózonlyuk kialakulásának folyamata nagyjából augusztusban kezdődik és késő szeptember, illetve kora október tájékán éri el a maximális méretét, mielőtt decemberben újra összehúzódna. Méretét az időjárási feltételek befolyásolják. A WMO ózonszakértője, Geir Braathen szerint azonban idén a szokásosnál korábban indult meg a folyamat és szeptember 16-án már 24 millió négyzetkilométeres volt a lyuk kiterjedése. Míg 2008-ban a maximális érték 27 millió négyzetkilométer volt, addig 2007-ben "mindössze" 25 millió négyzetkilométeresre tágult az ózonlyuk.

Az ózonréteg természetes védelmet nyújt a Napból érkező káros ultraibolya sugárzással szemben, amely leégéssel, szürke hályoggal és bőrrákkal fenyegeti az embereket, valamint súlyosan károsíthatja a növényzetet is. Az ózonréteg csökkenéséért elsősorban a magas területek szélsőségesen hideg időjárása a felelős, illetve azok a hűtőberendezésekhez, műanyag habokhoz és spraypalackokhoz használt kémiai anyagok, amelyek felhalmozódnak az atmoszférában.

Az ilyen vegyületek többségét, mint például a CFC-gázok, az 1987-es montreali egyezmény értelmében már kivonták a forgalomból, ám hosszú időbe telik, mire teljesen kiürülnek a légkörből. A szakértők figyelmeztetése szerint az ózonpajzs károsodása olyan mértékű, hogy az ózonlyuk csak 2075-re fog teljesen eltűnni.