Hosszú évtizedek óta több ezer illegális bevándorló érkezik Franciaországba. A sokszor minden földi javát hátrahagyó, háború, éhínség és a kilátástalan jövő elől menekülő emberáradat az észak-franciaországi Calais-től nekirugaszkodva törik meg Dover hófehér szikláin. Útban Anglia felé, a zömében afgán, iráni vagy eritreai menekültek számára a La Manche kontinens felőli partjának erdős-bozótos területe az utolsó megálló. A Calais-t környező nyomorúságos sátortáborokat, a helybéliek szavajárása után a nemzetközi sajtó is csak a ˝dzsungelnek˝ nevezi. A sokszor semmiféle hivatalos személyi okmánnyal nem rendelkező menekülteket, a törvény rossz oldalára kerülve, már semmi más nem védelmezi a "dzsungelben", egyedül az, hogy nemzetiségtől függően keresik egymás oltalmazó társaságát: míg az afgánok a zöld rengetegben, addig az Eritreából érkezők a partokhoz közelebb vernek tábort. Noha nyelvük, kultúrájuk és bőrszínük különböző, a "dzsungel" valamennyi lakójában közös, hogy a mai nappal talán örökre megbánják, hogy egyszer jobbat remélve indultak Európa felé.



Akadozó együttműködés

A francia hatóságok már hétfőn megkezdték az előkészületeket az emigrációs ügyi miniszter, Eric Besson ígéretéhez híven, aki még tavasszal bejelentette: a Calais-i "dzsungelnek" ez év végéig el kell tűnnie. Besson tegnap hivatalos közleményben jelentette be, hogy a nyomorúságos sátorvárost otthonának tekintő körülbelül 300 menekült számára személyre szabott megoldásokat fognak garantálni – vagy a hivatalos francia menekültstátuszért való folyamodáson keresztül, vagy pedig az egyén önkéntes határozata alapján, a menekült hazájába való visszajuttatását. Besson az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) múlt heti felhívására válaszul, ígéretet tett, hogy egyetlen esetben sem fogják kényszeríteni az illetőt, hogy egy veszélyesnek nyilvánított országba térjen vissza.

Az Egyesült Királyság és Franciaország között, a La Manche menti menekült táborok már évek óta nemzetközi vitára adnak okot. Francia szempontból Anglia nem más, mint egy menekült mágnes, mivel a szigetország munkavállalási szabályozása csak hellyel-közzel lehet kielégítően szabályozottnak nevezni, emellett a bevándorlás-ellenőrzés relatíve laza és rosszul szervezett. Anglia viszont azzal védekezik, hogy a menekültstátusért folyamodók annak az országnak képezik felelősségét, ahová a menekültek először érkeznek az Európai Unión belül. Korábban angol részről az is elhangzott, hogy mivel a franciák nem képesek hathatós megoldást találni a táborok ügyében, az ország egyfajta ˝kilövőállás˝ gyanánt szolgál a La Manche-t illegálisan átszelni kívánó tömegeknek.



Útban a brit Eldorádóig

A francia bevándorlásügyi miniszter a közelmúltban tett lengyelországi látogatásakor azzal indokolta az erre a hétre tervezett radikális intézkedéssorozatot, hogy az utóbbi időben jelentékenyen megnőtt a "dzsungel" létéhez köthető bűnözés Calais környékén, valamint a tábor közegészségügyi állapota is egyre súlyosabb aggályokra ad okot. A francia hatóságok állítása szerint a "dzsungel" az embercsempészet mennyországa: a helyi lakosok régóta nagy ívben elkerülik a szemetes, rosszhírű környéket. Az UNHCR aggódva kíséri figyelemmel a Besson által meghirdetett ˝tisztogató hadjáratot˝: a táborban dolgozó más segélycsoportok már a múlt héten is arra figyelmeztettek, a lépés még önmagában nem fog gátat szabni Calais felé özönlő menekülthullámnak. Az emberek egyszerűen odébb költöznek a hevenyészett sátraikkal. Sőt, a szigorúbb szabályozás csak még sebezhetővé teszi őket a bűnszövetkezetek és az embercsempész bandák ellen. Besson még áprilisban hirdetett meg egy sor szociális intézkedést, melyekkel az ország menekültügyi problémáit próbálnák meg hathatósan orvosolni.



Bretagne-tól egészen a belga határig csaknem tizenhét, a Calais-i "dzsungelhez" hasonló menekülttábor található a csatorna európai oldalán. A világ háborúk dúlta országaiból érkező nincstelenek némelyike még hónapokkal vagy évekkel ezelőtt adta el mindenét Irak, Afganisztán vagy Eritrea egy eldugott sarkában, hogy zsebében a 10-12 ezer euróval Anglia felé induljon. Aki az útiköltséget és az embercsempészeten jó pénzt kereső teherfuvarosokat még így sem tudta megfizetni, az olyan uzsorakamatot vett fel, ami hazájába visszatérve akár az életébe is kerülhet. Sokukat már rokoni kapcsolatok fűzik Nagy-Britanniához. A nyelvet erősen törő menekültek napjában több tucatjával próbálnak felkapaszkodni az ezernyi komp valamelyikére, márpedig a La Manche-on hajózó fuvarosok komoly bajba kerülhetnek, ha valamelyiküket ˝élő rakománnyal˝ kapják rajta. Akkor is, ha az ügy a tudtukon kívül történik.

Egy Calais melletti másik tábor felszámolására már 2002-ben is sor került, az okot akkor is a bűnözéstől való félelem és az illegálisan letelepülők egyre nagyobb száma szolgáltatta. „Ha tudták volna, mi vár rájuk itt Európában, inkább a halált választják ott, ahonnan elindultak” – nyilatkozta ma az AFP-nek az egyik afgán menekült Calais-ből. A kitelepítés kedd hajnalban kezdődött: eddig 278 illegális bevándorlót vettek őrizetbe, többségük ellenállás nélkül - néhányuk könnyel a szemében - fogadta az intézkedő rendőröket.