Ötvenmillió forinttal kap kevesebbet a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége az államtól. Az eddig 207 millióból gazdálkodó szervezet így gyakorlatilag teljesen működésképtelenné válhat és megszűnhet.

Más: a kórházszövetség tagjai éhségsztrájkkal fenyegetnek, és lassan térden csúsznak, hogy legalább annyi pénzt kapjanak, amivel még életben tarthatják valahogy a betegeket. Erre 25 milliárd kellene, de csak 4,5-öt kapnának.

Más: az önkormányzatok 120 milliárddal kapnak kevesebbet (ebben benne vannak kórházak, iskolák, óvodák, bölcsődék stb.) A kisebb települések lassan be is zárhatják a kaput.

Más: a történelmi egyházak közel tíz százalékkal kapnak kevesebbet az állami költségvetésből.

Viszont…

De ne panaszkodjunk! Mert van azért, aki kap is valamit: a budapesti kerékpárosok. A kormány 900 millió forinttal támogatja a fővárosban létesíteni kívánt biciklikölcsönző-rendszert. Nem vicc, tényleg igaz: 900 000 000 forinttal.

Megértjük mi, hogy a gazdasági válságban mindenkinek kevesebb jut. Elfogadjuk, hogy civil szervezetek fognak kimúlni, hogy gyárak zárnak be, hogy a közszolgák közül rengetegen lesznek munkanélküliek, hogy az út-, épület-, és egyéb felújítások elmaradnak. A világválság és az előző kormányok munkássága megtette a hatását a teljes magyar gazdaságra.

Annyira abszurd, hogy ilyen helyzetben éppen kerékpárkölcsönzőket kell létesíteni közel egymilliárdért, hogy már nevetni sem tudunk rajta. Inkább sírni.

Eleve mást akarnak

Mintha nem éppen az előző napokban mozdult volna meg közel húszezer kerékpáros azért, hogy létesüljön több kerékpárút, mert a meglévő nem megfelelő. Ők tudják, hiszen ők használják. Megelőlegezhetjük, hogy egyikük sem azért demonstrált, hogy kölcsönzőket szeretne.

Nyilvánvaló, hogy nem lenne rossz egy bécsihez hasonló kölcsönző rendszer nálunk is, ám ebben a helyzetben talán nem ez a legfontosabb. Először olyan utak kellenek, ahol elfér a már most is nagyszámú kerékpáros. Mert aki szeret bicajozni, annak van gépe, aki meg nem, az a kölcsönzők kialakítása után sem fog hirtelen nyeregbe pattanni. Vajon hányan fogják használni ezt? Készített bárki is hatástanulmányt, hogy megéri-e 900 milliót ebbe belefektetni? Nem. Ilyen tanulmány nincs.

Hát akkor…?

Akkor meg miért? Miért kell ezt erőltetni? Vajon itt van a legjobb helyen ez a pénz, mikor például a Tolna megyei Balassa János kórház éppen most volt kénytelen 300 milliós hitelt felvenni, hogy egyáltalán nyitva tarthasson?! És hány kórház fog még hasonló helyzetbe kerülni?

Szimpatizálunk azokkal a budapestiekkel, akik alig várják, hogy háromszáz forintos kerékpárra üljenek (kb. ennyi lesz a kölcsönzési díj), de ebben az esetben valószínűleg ők is azt mondanák, nem kell nekünk most ez, inkább mentsék a kórházakat/egyházakat/vakokat/bölcsődéket stb.

Egy szóra!

Persze azért ne legyünk naivak. Jöjjünk rá mire is lesz jó ez a pénz. Jön a választás, nemsokára itt van a kampány. Az pedig sokba kerül. Egy ilyen projekt kiválóan alkalmas arra, hogy némi pénzhez jussanak megfelelő szervezetek (pártok, pártot támogató egyének). Nem szeretnénk az ördögöt a falra festeni, de nem ugranánk ki a gatyánkból meglepetésünkben, ha kiderülne, hogy a beszerzett biciklik jóval áron felül kerültek beszerzésre (mondjuk egy 40 ezres bicaj 100 ezerért), vagy hogy a kölcsönző rendszer kiépítése extrém magas költségeket produkált.

(A mutyihoz kevésbé értőknek meg kell jegyezzük, hogy ez persze nem azt jelenti, hogy tényleg ennyiért épült ki a rendszer, vagy tényleg ennyiért vették a cangákat, csupán papíron ennyit számoltak el. Így a különbözetet remekül le lehet nyúlni.)

Nem vádolunk előre senkit, ez nem dolgunk. De engedtessék meg nekünk, hogy éljünk a gyanúperrel, hogy ez a 900 millió valójában nem a kerékpárosok érdekét szolgálja majd, és ez a hatalmas összeg csak ezért nem kerül jobb helyre, mert jön a kampány.

Ne legyen igazunk.