Alapok

A Political Capital egy korábban már taglalt elemzésében - amely a választási rendszer hiányosságait veszi górcső alá - kitér arra, hogy a kopogtatócédulás rendszert el kellene törölni és egy úgynevezett kauciós rendszert kell bevezetni helyette. Az okok mindenki számára érthetőek: a folytonos botrányok a kopogtatócédulák megvétele, átírása, átruházása körül már a tragikomédia határát súrolták, ráadásul a választóknak is könnyebb lenne, ha nem zaklatnák őket folyton a cédulákkal. A ferencvárosi hamisítási botrány után pedig egyértelművé vált, hogy ez így nem mehet tovább.

Természetesen vannak politikai szempontból is erős érvek: a kopogtatócédulák összegyűjtése hátrányosan érinti a kispártokat, hisz a nagypártok kiépített hálozata felszipkáz előlük majd minden cetlit - nem csak azt a 750-et, amire szükségük van. A cédulák pártokon belüli adás-vételének létező jelenségére komoly indok az, hogy a kispártok eddig rendszerint több cédulát gyűjtöttek be, mint ahányan összesen szavaztak rájuk - ami társadalom-pszichológiai szempontból igen nehezen megmagyarázható viselkedési mód.

Továbbá a kopogtatócédulákról nagyon könnyen lenézhető a pártok számára a szimpatizánsok adatai - aminek tárolása bevett gyakorlat, hiába törvényellenes. Legutóbb például a Jobbikra adott zuglói szavazatok tulajdonosainak neve és címe került fel egy 500 fős levelező listára - természetesen a szereplők beleegyezése nélkül.

Ráadásul az Országos Választási Bizottság (OVB) e havi állásfoglalása szerint, a korábbi visszaélések miatt eltörölné az ajánlószelvények rendszerét és újragondoltatná a jogalkotókkal kampánycsend intézményét is. Kopogtatócédulák helyett vagy a kauciós modellt, vagy az ajánlóíves rendszert javasolták.

A megoldás?

A kauciós megoldás azt jelentené, hogy egyszerűen mind az egyéni listán szereplő 176 helyért való ringbeszállásért, mind a területi listákért komoly pénzeket kellene lecsengetni. Elsőre ez így kissé etikátlannak látszik, pedig annyira nem az. Hisz biztosítaná azt a célt, hogy a komolytalan versenyzőket kizárná, a komolyakat viszont valamennyire egyenlő esélyekkel szállítaná ringbe. Ezt növelné az a tény is, hogy eredményes szerepléskor az összeg visszajárna.

Vagy ahogy a PC fogalmaz: „A magyar választási rendszerben is felválthatná a cédulagyűjtést a kaució. Ha feltételezzük az egyéni választókerületek és a területi listák fennmaradását, az egyéni jelöltek indulását egy független jelölt számára is megfizethető letét elhelyezésével lehetne biztosítani, amely már 5-10 százalékos eredmény elérése esetén is visszatérítendő lenne. A területi listák állítása azonban - a jelenlegi feltételrendszer megtartása mellett - viszonylag magas, de megfizethető összeg letétbe helyezésével volna csak lehetséges, aminek visszatérítése is szigorúbb feltételekhez köthető. Ez utóbbi követelmény tarthatná továbbra is vissza a komolytalan szervezeteket a listaállítástól.”

A PC legutolsó érve az, hogy ez ráadásul a pártok számára is gazdaságosabb lenne, hisz a kaució összege pártszinten olcsóbb lenne, mint amennyi pénzt a kopogtatócédulák összegyűjtésére (emberi erőforrás, idő, infrastruktúra, szervezés) elköltenek. Mivel konkrét számokat nem mondtak, és az erőforrások akár önkéntes - tehát ingyenes - alapon is mehet, ezért úgy döntöttünk, hogy a HírExtra utánanéz a dolognak.

A pártok hozzáállása

Megkérdeztük mind a hét, parlamenti bejutásra elviekben esélyes pártot, hogy ők mennyit költöttek/ terveznek költeni a kopogtatócédulák összegyűjtésére,és hogy mi a véleményük a kauciós rendszer bevezetéséről. László Róbert, a PC dokumentumot jegyző választási szakértő annyit megsúgott, hogy itt pártokról és pénzről van szó, tehát úgy mint a kampányolásnál, itt is a valós összeg töredékét fogják csak bemondani, így az alábbiakat ezek fenntartások figyelembevételével értelmezzük.

MSZP: Nekünk ingyen van

A leggyorsabban (hat nap alatt) reagáló párt az MSZP volt: „a megfelelő számú ajánlószelvények összegyűjtése az MSZP számára nem jelent gondot és semmiféle költséggel nem jár. Párttagok és aktivisták szabadidejük terhére vesznek részt a kopogtató cédula gyűjtésben.

Az MSZP társadalmi beágyazottsága, működő helyi szervezetei biztosítják, hogy a választópolgárok könnyen át tudják adni a támogatásukat kifejező kopogtató cédulákat. A törvények betartásával történő ajánlással a választópolgárok közvetlen politikai akarata fejeződik ki, míg a kaució alkalmazása során erre nincs lehetőség. Ez utóbbi megoldást - mivel szűkíti a demokratikus akaratnyilvánítást - nem támogatja az MSZP.”

MDF: Olvastuk a PC nyilatkozatot.

Az MDF szintén hat nap után reagált, igaz ők e-mail helyett személyesen Kerék-Bárczy Szabolcsot, a párt szóvivőjét adták a telefonhoz. Ő elmondta, még nagyjából se tudják, hogy mennyit költenek a kopogtatócédulák összegyűjtésére, hisz egyéni körzetenként ez nagyon változó. De azt megjegyezte, hogy az MDF általában - és ő maga is - a klasszikus kopogtató módszerrel dolgozik - tehát házról házra jár a cédulákért - és ehhez csupán szabadidő szükséges.

Az MDF szerint a kopogtatócédulák a jelenlegi formában a visszaélések melegágyát képezik: üzletelés és hamisítás veszélye áll fenn, valamint a cédulák lehetőséget adnak arra, hogy a választók adataival visszaéljenek a begyűjtők és a pártok egyaránt. Azt is hozzáteszi, hogy a kisebb pártoknak komoly hátrányt jelent, hogy a nagyok 1-2 nap alatt legyűjtik a szelvényeket.

Azt szintén aggályosnak nevezte, hogy sokszor külsősök jutnak hozzá a cédulákhoz: akinek sok pénze van, akár napidíjért is fizethet gyűjtőket. Véleménye szerint az országgyűlési választásokra összegyűjtendő kopogtatócédula mennyisége erőteljesen elszakadt az EP-s normától, így azt mindenképpen csökkenteni kellene. A megoldásként felvetült kauciós megoldással alapvetően szimpatizál az MDF, ám azt mindenképpen átalakításokkal tartja csak elfogadhatónak.

LMP: Fogalmunk sincs, de nem kell sok

Schiffer András, az LMP szóvivője szerint „egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben jelenleg, hogy a költéseket kopogtató-gyűjtésre lebontva akárcsak megbecsüljük. Továbbra is állítjuk azonban, hogy messze nincs szükség egy sikeres kampányhoz olyan horribilis összegekre , amelyeket a parlamenti pártok elköltenek, s az EP-kampány tapasztalatából kiindulva az LMP - nek a legnagyobb tőkéje most is az aktivisták odaadása lesz.”

A kauciós rendszer ellen elvi kifogásokat hozott: „Ez a megoldás is alkalmas a vagyoni alapú szelekcióra,ami elfogadhatatlan. A PC "félmegoldása" -tehát, hogy pl. a megelőző választásokon parlamentbe került pártok ne gyűjtsenek -megfontolandó. Az LMP ugyanakkor az egész kopogtatócédulás rendszert a '89-es alkotmányozás egyik túlbiztosításának tekinti. A kétfordulós szisztéma miatt felesleges akadályokat állítani a kandidálók elé.

Olyasmit elképzelhetőnek tartanak, hogy pl. a nem helyben lakó jelölt mutasson fel nagyságrendekkel kevesebb, mondjuk pár tucat ajánlót, vagy az ajánlás feltétele lehet, hogy a jelölt (jelölő szervezet) rendelkezzen megismerhető programmal, ill. a jelölt csatolja hiteles politikai önéletrajzát, vagyonnyilatkozatát.

A túlbiztosított rendszer -kopogtatócédula, 5%-os küszöb - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a politikai mező Magyarországon befagyott, s ennek egyenes következménye a politikai elit gyenge teljesítménye.”