SZDSZ: Majdnem ingyen

A párt válasza igencsak megkésve és szűkszavúan érkezett: „az SZDSZ nem alkalmaz külön, az ajánlószelvények gyűjtésére specializálódott aktivistákat, a javarészt ingyen, elhivatottságból dolgozó fiatal barátaink ugyanúgy részt vettek a plakátragasztásban, a rendezvényeinken, az anyagmozgatásban, a szórólapozásban, mint az ajánlószelvények gyűjtésében. Ezért az ő munkájuknak ezt a külön szeletét forintosítani nem lehet, ugyanúgy, ahogy például egy újságíró sem tud külön bér- és rezsiköltséget kimutatni csak a gépeléssel töltött idejére. A részletes kampányköltségeinkkel természetesen mindig a törvény által megkövetelt módon és határidővel elszámoltunk.”

A párt sajtóosztálya második kérdésünkre még azt a rövid közleményt sem volt hajlandó csatolni az ajánlószelvények levélváltásának kérdéséről, amit honlapukon nemrég kitettek: "Az SZDSZ üdvözli az Országos Választási Bizottság szándékát, mely az ajánlószelvények jelenlegi gyakorlatának gyökeres átalakítását célozza. Több alkalommal is meggyőződhettünk arról, hogy ez a rendszer nehezen átlátható, egyes elemei esélyegyenlőtlenséget teremtenek, és visszaélésekre adnak lehetőséget - ezért javasoltuk egy válaszborítékos rendszer bevezetését."

Jobbik: Se kaució, se kopogtatócédula

Bár a válaszoló pártok közül a Jobbik reagált a legkésőbb, de ők adták a legteljesebb választ a kérdéseinkre. A kopogtatócédula gyűjtésére pártpénz nem fordítanak, de elismerik, hogy az önkénteseknek ez nem olcsó mulatság:

„Központi kampánypénzeinkből a párt egy forintot sem tervez a kopogtatócédula gyűjtésre fordítani. Külső embereket erre pénzért alkalmazni nem fogunk, hanem a már országosan kiépült pártszervezettségünkre bízzuk majd a feladatot. Jelöltjeink, szervezeteink, tagságunk és aktivista hálózatunk fogja a kopogtatócédula gyűjtést szervezni és végrehajtani, mindenhol a helyi sajátosságokhoz igazítva. Így erre külön pénzügyi forrást nem tervezünk elkülöníteni. Természetesen ennek, hogy tagjaink saját idejüket, benzinjüket, erőforrásaikat használják fel komoly értéke van, de ezt forintban nem tudjuk kifejezni, egyrészt mert a pártnak direktbe nem kerül majd semmibe sem, másrészt nem ismerünk olyan számítási módot, ami alapján ezt egzaktan meg lehetne becsülni."

A kopogtatócédula-kaució harcában pedig egy harmadik oldalon teszik le a voksukat: „A Jobbik is elavultnak és sok visszaélésre lehetőséget adónak tartja a jelenlegi jelöltállítási szisztémát. A saját bőrünkön volt alkalmunk megtapasztalni, hogy a kopogtatócédula gyűjtés rendszere milyen nehéz akadályok elé állítja a feltörekvő új politikai erőket, illetve a ferencvárosi időközi választás kampányában a Jobbik járt élen abban, hogy a konkrét csalásokra rávilágítsa a hatóságok és a közvélemény figyelmét."

A Jobbik szerint is a jelenlegi rendszer ezer sebből vérzik és érdemben változtatni kell rajta. Ellenben a kauciós modellt sem tartják megoldásnak, főleg a benne rejlő manipulációs lehetőségek miatt. A ferencvárosi választás alatt is tapasztalt kopogtatócédula biznisz mögött álló egyik legjelentősebb ok, hogy a nagy pártok cédula átadással igyekeztek elindítani konkurens pártokat a vetélytársakkal szemben, annak reményében, hogy az így elindított jelölt néhány száz szavazatot elvisz a másik táborából.

"Félünk, hogy a kauciós rendszer bevezetésével ez a manipulációs lehetőség még könnyebben alkalmazható lenne. Hiszen ha a 150 eurós értéket vesszük figyelembe, akkor kb. 40 500 forintba kerülne egy képviselőjelölt elindítása, országosan pedig a 176 választókerületben való országos felállás pedig 7 128 000 forint lenne. Még ha magasabban szabnánk is meg a kaució értékét, akkor is néhány tízmillió forintból a nagyobb tőkével rendelkező pártok több ilyen "ál-pártot" tudnának elindítani a választáson a politikai ellenfelük gyengítése céljából.

A Jobbiknak nincs kétsége afelől, ismerve a magyarországi politikai elit erkölcsi szintjét, hogy élnének is ezzel a manipulációs lehetősséggel. Hiszen egy ilyen módon elindított "ál-párt" akár néhány tízezer szavazatot is elvihet a kijelölt célponttól.

Másrészt azok a parlamenten kívüli erők, amelyek mögött nem áll egy nagyobb párt pénzügyi támogatása, még az alacsony értéken megszabott kauciót is nehezen tudnák előteremteni, illetve a kampány költségeire fordítandó keretből kellene elvonniuk. A Jobbik példáján bemutatva, nekünk a 2010-es választásra komoly fejtörést okozna ennek az indulási kauciónak az összeszedése, holott meg van a társadalmi támogatottságunk és az országos szervezettségünk is, míg egy alig működő pártnak, amelyet egy nagy párt a "halálos ölelésében" tart, de anyagilag támogat vagy kisegít, annak rutin művelet lenne.

Amellett, hogy a kauciós modell bevezetésének gondolatát kritikával szemléljük, a Jobbikon belül is egyöntetű az az álláspont, hogy a jelenlegi rendszeren változtatni kell, és keressük is az alternatív lehetőségeket.”

Fidesz: Túl elfoglaltak vagyunk válaszolni

A Fidesz szokás szerint nem volt hajlandó válaszolni a leveleinkre, és a telefonos zaklatások ezúttal még semmis ígéreteket sem csikartak ki a párt sajtóosztályából. A kopogtatócédulák árfolyamára az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg azt válaszolná, mint a többi nagyobb párt: ez nekik nem kerül pénzbe, hisz a kiépített párthálózat önkéntesei saját erőforrásaikat felhasználva begyűjtik a cédulákat. Azonban az OVB döntésére hivatkozva, más formában ismét megkérdeztük a Fideszt a kopogtatócédulákról, amellyel már kissé nagyobb sikerünk volt: kaptunk egy ígéretet.

Végszó a szakértőtől

László Róbert, a válaszokat elemezve a következő konklúzióra jutott: „A legtöbb nyilatkozat (illetve a Fidesz esetében annak sokatmondó hiánya) sajnos a változtatási szándék hiányáról tanúskodik. Nem hihető például az az MSZP, az SZDSZ és részben az MDF által is hivatkozott érv, hogy 132 ezer ajánlószelvény összegyűjtésének (176 egyéni jelölt állításához ennyire van szükség) nincsenek költségei - még ha ez kétségkívül nehezen forintosítható is.

Bár a legtöbb nyilatkozatban visszaköszönnek az ajánlószelvényes rendszer közismert problémái, a kauciós rendszernél jobb javaslattal egyik párt sem hozakodott elő, a parlamenti pártok gyűjtés alóli felmentése pedig azért félmegoldás, mert sem a cédulák adás-vételének lehetőségét, sem az adatvédelmi aggályokat nem szüntetné meg.

A Jobbik kalkulációja jelzi, komolyan veszik a problémát, figyelmen kívül hagyták viszont a tényt, hogy a kaució az éppen azért kaució, mert bizonyos feltételek teljesítése mellett visszatéríthető, így akár már 5-10 százalékos eredmény mellett is lenullázhatók lehetnek az indulási költségek. Az természetesen igaz, hogy ezt az összeget meg kell előlegezni, de szintén nem életszerű az az érv, hogy ekkora anyagi mozgástérrel nem rendelkezik egy országos politikában előretörni kívánó párt.

A kaució bevezetésének örvendetes hatása lenne továbbá, hogy jóval több jelölt és párt neve kerülne fel a szavazólapokra, amelyek között talán előfordulhatnának a Jobbik által "ál-pártok"-ként említett szerveződések is, a gyanú szerint azonban ezek jelenleg is megjelennek a politikai arénában. Azok a pártok viszont biztosan nem, akik eleve esélytelenek a cédulagyűjtésre, a kauciós rendszerben viszont legalább megmérethetnék magukat.”