Kőkorszaki bevándorlók ivadékai

"A gyűjtögető-vadászó népesség, amely több mint négy évezrede lakta Skandináviát, genetikailag különbözött a jelenkoritól" - magyarázta Anders Götherström, az Uppsalai Egyetem Evolúciós Biológiai Intézetének docense, aki Eske Willerslevvel, a Koppenhágai Egyetem professzorával közösen irányította a projektet - olvasható a ScienceDaily című tudományos hírportálon (http://www.sciencedaily.com).

A vizsgálat során, amelyben svéd, dán és brit kutatócsoportok vettek részt, a kőkorszaki emberi csontmaradványokból vett DNS-minták alapján próbálták megállapítani, hogy a növénytermesztés és az állattartás módszereit a betelepülő népesség terjesztette-e el, vagy az őshonos vadászó-gyűjtögető törzsek innovációjáról van-e szó.

"Igen bonyolult megbízható genetikai eredményeket kapni ősi csontmaradványokból" - magyarázta Helena Malmström, az Uppsalai Egyetem Evolúciós Biológiai Intézetének munkatársa, aki a neolitikumból származó csontanyag DNS-szekvenálását végezte el. (A szekvenálás olyan biokémiai módszer, amelyet a DNS-t alkotó alapegységek, az úgynevezett nukleotidok - adenin, guanin, citozin és a timin sorrendjének a meghatározására használnak. A DNS szekvenciája határozza meg azt az örökletes genetikai információt, amely minden élő szervezet működésének alapprogramját adja)
Sok időt vettek igénybe azok a vizsgálatok is, amellyel a tudósok bebizonyították, hogy valóban több ezer éves mintáról van szó.

A kutatók végső soron arra a következtetésre jutottak, hogy a skandináv országok mai lakossága nem tekinthető a régió kőkorszaki vadászó-gyűjtögető népesség egyenes leszármazottjának. Ebből az következik, hogy valamilyen mértékű bevándorlás történt Skandináviába, amely időben valószínűleg egybeesett a mezőgazdasági termelés meghonosodásával a régióban. E népvándorlás mértékét jelenleg azonban lehetetlen meghatározni - mutatnak rá a kutatók.