Minden 200 munkahellyel kezdődött

A kormány nemrég jelentette be, hogy 200 diplomás roma számára lesz hely a közigazgatásban. A néhány hónapja bevezetett létszámstop és az egyéb közigazgatásra vonatkozó megszorítások (bérstop, cafetéria visszaszorítás, stb.) erre az ügyre nem érvényesek.

EU-s pénzből fog menni a felkészítésen keresztül minden (100 millió forint), egészen a jelöltek egy éves fizetéséig (1 milliárd forint, ami bruttó 316 000 ft./hó/fő), és a megszorításokat költséglefaragás okán vezették be. Így az EU 200 új munkahelyet teremtett Magyarországon, és a közigazgatás is jobban ellátja a feladatát. Csakhogy van egy kis probléma.

A 200 „új” állásra kizárólag cigányok jelentkezhetnek. Így természetesen azt is meg kell tudni, hogy a jelentkező cigány-e. És hogy oldja meg ezt a dolgot a romakérdést túlóvatoskodva kezelő kormány? Egyszerűen: „Romának az számít, aki annak vallja magát, így az elmúlt években - a romák számára meghirdetett pályázatok esetében - alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a pályázók önkéntes nyilatkozatot csatolnak a pályázathoz etnikai hovatartozásukról." És ezt a nyilatkozatot nem illik megkérdőjelezni.

Tehát, ha egy barnább bőrű, nem roma ember állítja magáról hogy cigány, akkor azt el kell fogadni. Sőt, ha egy tősgyökeres alpesi, vagy egy szomáliai menekült állítja ugyanazt, akkor is el kell fogadni, hogy ő cigány. Mert ha nem, még a végén előkapar egy anyai üknagyapát, aki indiai cigány volt, és anno Szomáliában kalandozott... A felvetés nem véletlen, hisz a havi 316.000 ft. + egyéb járulékok nem kis pénz, így egy kommentelő is megjegyzi: „mondjuk havi 500.000-es fizetésért én annak vállalnám magam, aminek akarják. Eszkimónak, piréznek...”

Más szemszögből

Nem is az a lényeg, hogy az megy így állásért, aki akar - és akinek elég vastag a bőr a képén egy ilyen hazugsághoz -, hanem az, hogy az állam ezt hivatalosan elfogadja, és alkalmazza, már több éve. Így érthetetlen dolog, hogy a kormány ugyanezt a módszert miért nem bírja vállalni egy kicsivel nagyobb, de olyan ügyben, ami tényleg az első lépés lehet a cigánykérdés megoldása felé.

A kérdéssel foglalkozó szociológusok nagy része sírva könyörög azért, hogy lehessen -mondjuk a következő, 2011-es népszámláláson - legalább önkéntes alapon felmérni a cigány lakosság számát és helyzetét. Az erőtlenebb elgondolás szerint csak annyi plusz, önkéntes alapon kitölthető kérdés szerepelne a mellékelt lapon, hogy „Ön cigánynak vallja magát?”, míg a komolyabb verzió szerint rákérdeznének a nagyjábóli keresetre, és egyéb olyan kérdésre, ami hasznos lenne egy probléma-megoldó térkép felvázolásához.

Az ugyanis tény, hogy az eddigi 120 milliárd forint, amit a cigányok megsegítésére költöttek el, megközelítőleg 99 százalékban eredménytelen volt. Ez pedig annak az oka, hogy egyszerűen nincsenek tisztában a cigányok helyzetével, így értelemszerűen annak megoldására sem tudnak programot készíteni. Az egész olyan, mintha egy orvos anélkül kezdene el egy műtét, hogy tudná, hogy mit kell odabent rendbe tennie.

A kérdések országos megválaszolásával viszont fel lehetne mérni a cigányság helyzetét, így az elkövetkező években a cigányság felzárkóztatására költött milliárdok nem úsznának el. Ráadásul ezzel olyan, rasszista tévhiteket is biztonsággal el lehetne oszlatni, mint amik a cigányság munkanélküliségének vagy iskolázottságának a hihetetlenül magas arányára vonatkoznak.