Balfékek a vezetőülésben

Ha ez így van, akkor miért nem képes a kormány alkalmazni azt a módszert, amit már ő maga is alkalmaz - csak épp nem országos szinten? Mert az az emberi jogok porba tiprása lenne - érkezik az érthetetlen válasz. Hisz nem szabad tárolni hazánkban sem a pártszimpátiát - amit a pártok azért megtesznek -, sem a nemi identitást, sem az etnikai hovatartozást. Nem mintha nem lehetne az adatokat nevek nélkül átkonvertálni egy személytelen problématérképpé, aztán a nevesített adatokat elégetni, de már ez is jogi aggályokat vet fel - ugyanúgy, ahogy a most alkalmazott módszer.

A másik egyre többször hangoztatott indok, a „régen is így kezdődött” - utalva arra, hogy a zsidókat is összeírták. Ezt az indokot alkalmazták sokan a Magyar Gárda meneteléseire is, akiket a nyilasokhoz hasonlítottak. De fel kellene fogni, hogy a mai politikai környezet semmiképpen sem alkalmas egy ilyen akció véghezviteléhez - legfeljebb akkor lesz az, ha a probléma - komoly tettek nélkül - tovább fokozódik. Így nem a múlt árnyaitól való rettegésnek kellene visszatartania minket egy felelős döntés meghozatalától.

Amíg ez nem történik meg, addig jönnek a fent olvasható, kampányokat segítő, "díszcigányokat" teremtő döntések, amiket az EU is támogat. Ugyanis biztosan nem annak a 200 cigánynak a legrosszabb a helyzete, akik már diplomával rendelkeznek - és nem is velük van a lakosság egy részének baja. A mostani döntésnek egyetlen egy pozitív oldala van: általánossá válik a köztisztviselők között a cigányok jelenléte. Ám a negatív oldal még nagyobb, mert az azt üzeni, hogy „ha nem tudunk semmit tenni a helyzet kezelésére, akkor jó lesz egy látszatintézkedés is - és ezzel az EU is egyetért.”