Botrányos kapcsolat és szakítás, fröcsögő exférj és persze az alkoholproblémák – ha csak az elmúlt néhány hónapot nézzük is, rengeteg minden jelent meg Mary Zsuzsiról a bulvársajtóban.

Kilenc hónapig hallgattam, mert a rágalmak ellen ezt találtam jó megoldásnak. Egyes emberek nem tudták, s most sem tudják elviselni a velem történteket, illetve azt sem, hogy amíg például szegény édesanyám ebben a korban már rég kötögette a pulóvereket az unokáinak, én háromszoros nagymamaként is fellépésekre járok és élvezem az életet.

Ezek szerint tudatosan választotta a támadásokkal szembeni visszafogottabb megnyilvánulásokat.

Igen, abszolút tudatos volt. Csak így lehet ugyanis kivédeni a támadásokat, s megnyerni a csatákat – ha a háborút nem is. Illetve azért is döntöttem így, mert mindig is egy barátságos nő voltam. Szép csendben kivártam azt, hogy az ellenfeleim végre belefáradtak a támadásokba.

És ön?

Belőlem egyszerűen csak hiányzik mindenféle negatív gondolat. Nem vagyok képes hőzöngeni, haragudni, csak maximum huszonnégy óráig – aztán kialszom magam, és vége. Soha nem szidom egyetlen volt partneremet sem. Ha ugyanis egyszer valakit megszerettem, akkor őt akkor is tisztelem és szeretem, ha vége a kapcsolatnak.

Csakhogy ez sokszor érdekesen csapódik le a bulvárlapok cikkeiben. Figyelemmel követi, hogy mit írnak önről a sajtóban?

A menedzserem – aki egyben tíz éve jó barátom – nézi meg az újságokat, de vele sem beszélem meg a leírtakat, csak annyit, hogy egy kép éppen jól sikerült-e, vagy sem. Hiú nő vagyok, s tudom, hogy az emberek egy idő után nem arra fognak emlékezni, hogy mit írtak rólam, hanem, hogy jól néztem-e ki.

Azt azonban még így is csak kevesen tudják, hogy milyen ember valójában a hétköznapi Mary Zsuzsi.

Teljesen átlagos életet élek. Fellépésekre járok, hiszen meg kell, hogy éljek valamiből – a huszonegy éves fiamat egyedül tartom el. Pont ezért egy hónapban legalább négy fellépésnek lennie kell. Ezen kívül nem járok el bulizni, nem vásárolok drága ruhákat, nem pazarolok semmire. A családomnak és az éneklésnek élek.

Akkor beszéljünk egy kicsit ez utóbbiról…

El kell újságolnom, hogy annyira, de annyira jó lemezem készül… igazi mulatós!

Mulatós? Ez minimum érdekes fordulat.

Találtam egy eszméletlen jó zeneszerzőt, aki olyan, mintha én lennék férfiban. Olyan szinten érzi a stílusomat, hogy pillanatok alatt slágereket ír nekem. Mostantól tehát arra számítsanak a rajongóim, hogy a nosztalgikus számok mellett jön a mulatós dalokat éneklő Mary Zsuzsi is!

Úgy érzem, hogy ezzel a projekttel elkezdődött az, amit korábban megjósolt nekem egy jósnő: október közepétől felfelé ível majd a pályám.

Melynek csúcspontja lehet az újabb lemez kiadása.

Azt, hogy mikor fog kijönni lemez formában, még nem döntöttem el. Bárkivel kiadhatom, s nekem is van saját kiadóm. Tökéletes munkát akarunk csinálni, nem akarjuk elkapkodni.

Mindenesetre úgy érzem, hogy megfogtam az Isten lábát. Megtaláltam azt az embert, aki megmutatta nekem azt a stílust, amivel még legalább húsz évig élni fogok.

Biztos benne, hogy a közönség is jól fogadja az irányváltást?

Elkerülhetetlen, hogy egy fellépésen a régi dalaimból ne énekeljek egy párat. Nem is vállalok el egy húsz perces műsort, mert abba nem fér bele semmi.