Végül Barack Obama nyerte Nobel-békedíjat. Ez jól jelzi, hogy a díjak azt is jól tükrözik, hogy az érdemet a világ vezető hatalmának élén is el lehet nyerni - tehát a világ urai nem mind véreskezű, kegyetlen mészárosok. Mihail Gorbacsov (1990) mellett három amerikai elnök is elnyerte a díjat (Theodore Roosevelt 1906, Woodrow Wilson 1919, Jimm Karter 2002), így sokan biztosak voltak abban, hogy előbb vagy utóbb Barack Obama jelenlegi amerikai elnök is beáll majd a sorba - nekik most igazuk lett.

A norvég Nobel-békedíj Bizottság indoklása szerint a 2009 januárjában hivatalba lépett amerikai elnöknek "a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseit" ismerték el a kitüntetéssel. Obama amerikai elnökként "új légkört teremtett a nemzetközi politikában. A multilaterális diplomácia ismét központi szerepet kapott, és hangsúlyosabbá vált az ENSZ, illetve más nemzetközi szervezetek munkája" - mondta a bizottság elnöke. A testület különösen nagyra értékelte Obamának a nukleáris leszerelés előmozdítása érdekében végzett tevékenységét. Lentebb azoknak a portérit olvashatja, akik elől az elnök elhalászta az elismerést.
 

 

(Cikkünk előző részében a díj történetéről, körülményeiről és az elmúlt korok jelöltjeiről értekeztünk.)

Ki lesz az újabb név?

Az előzőek szellemében is nehéz megítélni, hogy ki lesz a következő díjazott pénteken a hét jelölt közül. Bár a jelöltek neve elviekben titkos, és a jelölőket is megkérik, hogy ne kürtöljék szét azt, a modern időben szinte már elvárható, hogy jelöltek listája még a végeredmény előtt nyilvánosságra kerüljön. Igaz, fontosabb nevek régebben is kiszivárogtak: jelölt volt már Mussolini és Sztálin is, sőt pár napra Hitler neve is felkerült a listára egy svéd parlamenti képviselő jóvoltából - de ilyen volt négy alkalommal az előzőekben említett Mahatma Gandhi is. Az idei jelöltek:

Tich Huang Do-t, a vietnami buddhista egyház fejét már többször (2000, 2007, 2008) jelölték a díjra, így nem lenne meglepő, ha ezúttal el is vinné. A bölcsességéről és előrelátásról ismert vezető arra tette fel életét, hogy Vietnam a béke és szabadság földje legyen - és út közben nem szégyelli kiosztani az ENSZ-t se, de úgy, hogy a benne ülők köpni-nyelni nem tudnak. Logikával és nyugalommal harcol a kommunista rezsim ellen, ám megbecsülése túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen elhallgattassák (igaz, letartóztatásokban, kínzásokban és száműzetésben volt már része). Személye védelméért a dalai láma, más Nobel-békedíjasok és a világ szinte összes jogvédő szervezete szót emelt már, 2006-ban pedig megkapta az emberi jogi harcosok Raftodíját.

Piedad Córdoba kolumbiai kisebbségi ellenzéki szenátornő, Álvaro Uribe Vélez elnök szabadszájú kritikusa. Nagy sikereket ért el a kolumbiai gerillákkal való tárgyalásai során. Sok fogoly az ő képességeinek köszönheti az életét, úgy hogy Kolumbiának sem kellett lejjebb adnia a gerillák követeléseivel kapcsolatos elveiből (a leghíresebb eset Ingrid Betancourt francia politikusnő szabadulása volt). Munkája során gyakran együttműködött Hugo Chavez venezuelai elnökkel, bár szavainak ostora az ő hátát is felsértette párszor. Vélez-közeli politikusok már hazaárulás vádjával is feljelentették, ügyét jelenleg bíróság vizsgálja.

Denis Mukwege Kongó Demokratikus Köztársaságban dolgozó orvos-nőgyógyász, a bukavui Panzi Kórház alapítója és vezetője. Szakterülete a nemi erőszak és szexuális visszaélések áldozataivá vált nők és lányok segítése - ami egy olyan országban, ahol a háború bevett megfélemlítő eszköze a tömeges nemi erőszak, egyáltalán nem egy elhanyagolható tényező. A Kongói háborúk, és az annak maradványaként mai napig megmaradt etnikai villongások során szerezett tapasztalatait felhasználva a világ vezető orvosa lett annak tekintetében, hogy miként lehet egy ilyen eset után helyreállítani a női testet. Több mint 21.000 nőt kezelt a kongói háború 12 éve alatt, és tevékenységét ma sem hagyta abba. 2008-ban elnyerte az Olof Palme Díjat, az Év Afrikaija Díjat és az ENSZ Emberi Jogi Díját,hisz nem csak tettekkel, hanem szavakkal is küzd a nemi erőszak ellen.

Dr. Sima Samar afgán jogvédőnő, a Szudáni Emberi Jogok Bizottságának alapítója - 2005 óta pedig egyben az ENSZ helyi tudósítója is. 1982-ben orvosi diplomát szerzett Kabulban - ő volt az első hazara nő, aki elérte ezt. Miután Pakisztánba menekült a kommunista rezsim elől, az afgán menekülteket okította higiéniára és egészségügyi alapellátásra. 2002-ben visszatér Afganisztánba, és Hamid Karzai alatt elnökhelyettes, majd nőügyi miniszter lett. Később fenyegetések és sorozatos támadások hatására lemondásra kényszerült, miután egy kanadai interjúban megkérdőjelezte a sária egyes - főleg a nőket hátrányosan érintő - pontjait. Az Afganisztán Lányainak egyik szerzője, elutasítja a burka kötelező viseletét, és a purdah „intézményét”. Számos díj és kitüntetés birtokosa, de ami fontosabb: az afganisztáni nők szemében ő a szabadság megtestesítője.

Rebiya Kadeer muszlim ujgur emberjogi aktivista (főleg Kína Xinjiang autonóm területén, és Észak-Törökországban), ésüzlet asszony. Mozgalmát főleg saját üzletéből finanszírozta, ami Ujgur ruházatok árusításából nőtte ki magát, és a Szovjetunió összeomlása után egyike lett Kína öt leggazdagabb emberének. A pénzből ujgur nőknek tanított és segített saját vállalkozásokat nyitni, valamint több globális kongresszus szervezésben is részt vett. A 2006 óta az Ujgur Világszervezet elnöki tisztséget is betöltő asszony 2006 óta Amerikában él száműzetésben - mivel a kínai kormány megorrolt éles nyelvére. Neve főleg idén júniusban, a több száz halott árán levert ujgur lázadás során vált ismerté - Kína őt gyanúsította az egész megmozdulás hátterében, annak ellenére, hogy Kadeer mindig a békés megoldások híve. Vezetői képességeit az is jól bizonyítja, hogy 11 gyermekét nevelte fel.

Ghazi Bin Muhammad Bin Talal herceg a Jordán királyi család tagja. A magasan képzett - Angliában vörös diplomával nyelvész szakot, majd PhD-t végzett, jelenleg a Jordán egyetem iszlám-filozófia professzora - uralkodó unoka igazi herceg fehér lovon - legalábbis a népe számára. 2003 óta a király egyik legfőbb tanácsadója, az előtt pedig az ország kulturális és törzsi ügyeit kezelte. Nevéhez számtalan törzsi, oktatási, vallási és sport szerveződés kapcsolódik, amelyeket nem csak megalapított és patronált, hanem tevékenységükben aktívan részt is vett- és rendszerint csak akkor hagyta „magára” őket, amikor már megálltak a saját lábukon. Hazájában rendkívül tisztelt személyiség, és az egész világnak nagy gesztust tett, amikor több mint tökéletesen fogadta az országba érkező XVI. Benedek pápát 2009 május 9-én. A találkozóról azóta úgy beszélnek, mint egy fontos lépésről a keresztény-muszlim közeledésben, ami tökéletesen egybevág Muhammad filozófiájával.

Hu Jia egy disszidált kínai emberi jogi aktivista, aki főként az ottani demokratikus mozgalmakkal, környezetvédelemmel, és HÍV-fertőzöttekkel foglalkozik. A Június Negyedike Örökség & Kulturális Egyesület elnöke, részt vett a veszélyeztetett tibeti antilopok megmentésében, és kampányolt a politikai foglyok szabadon bocsájtásáért is. Felesége szintén csatlakozott ügyéhez: őt házi őrizetben tartják, amiért blogja szabadabbra sikerült a kelleténél. 2007 decemberében, egy karácsonyi disszidensek elleni akcióban Kínában őrizetbe vették, majd pár hónappal később 3 és fél börtönre ítélték - ami ellen nem csak a nemzetközi szervezetek, hanem a kínai parasztok egyes vezetői is tiltakoztak. 2008-ban tetteiért az Európai Parlament az Emberi Jogi díjjal jutalmazta - jelenleg büntetését tölti.