Egy szép hagyomány felelevenítése

Magyarországon mindig is nagy hagyománya volt a jelképeknek (liba, narancs, szegfű, különböző csillagok) és az összefogást erősítő indulóknak - igaz ez utóbbi az úttörőmozgalmak megszűnésével jórészt a szakszervezetek és a választási nagygyűlések terére szorult vissza. A vasutasok nagyjából tíz százalékot tömörítő, ám méreténél jóval hangosabb, Gaskó István vezette Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) úgy döntött, hogy feleleveníti ezt a hagyományt és készített egy erősen jelképes indulót - klippel - amivel a sztrájkot próbálja népszerűsíteni és a többi vasutast jobb belátásra téríteni.


Az ok egyszerű: a hétfő reggeli sztrájk nem sikerült annyira jól, mint várták. Bár Gaskó sikeresnek nevezte a sztrájkot, a vasutat korántsem sikerült teljesen megbénítani: Budapesten például a Déli pályaudvar teljes hatékonysággal üzemelt. Így mások szerint a sztrájk pont azt mutatta meg, hogy a Gaskó annyi embert sem tud mozgósítani, mint régen. Szakszervezeti körökben sokan suttognak beépített emberekről, és a reptéren is alkalmazott sztrájktörőkről, így megszületett az alkotás - igaz, téves alapokon.

Casey Jones legendája

A VDSZSZ lefordította, majd a SZIRT Együttessel megzenésítette Casey Jones gúnydalát. A mű fordításával és megzenésítésével nem lehet sok bajunk, érezhetően nem egy erőltetett, gyors munka, hanem igényes alkotás. Azonban a zenéhez fűzött körítéssel már annál inkább. Ugyanis a VDSZSZ dalhoz fűzött kommentárja szerint „Casey Jones, a sztrájktörő mozdonyvezető története ennyi idő alatt sem fakult ki a köztudatból. Érdemes elgondolkozni, megéri-e árulónak lenni.”

Valójában Casey Jones egy legendás mozdonyvezető volt, aki élete árán megmentette az utasait 1900-ban, amikor egy esős ködös este az halált megvető bátorsággal fékezte meg a vonatát, ami így csak enyhén ütközött össze egy álló tehervagonnal. Balladáját Wallace Saunders is megírta és személyét a nép hőssé emelete. A dal, amit a VDSZSZ emleget, csak 1911-ben született megy egy vasutassztrájk idején, afféle gúnydalként, Joe Hill tollából. Eme dolgot a mozdonyvezetők is észrevették, és megvédték a hősi halált halt társukat - miközben a Wikipédián sem túl rövid életrajzát szabadidejükben, hibátlanul magyarra fordították. A Mozdonyvezetők közölték a tényeket a VDSZSZ-el, azzal a felszólítással, hogy mind a dalt, mind a szöveget vegyék le a weblapjukról. Természetesen ez nem történt meg.

Érdemes megfigyelni a gúnydalt jegyzett Joe hill jellemzését is a két szakszervezet részéről. A VDSZSZ „az amerikai munkásmozgalom 1915-ben mártírhalált halt nagy szervezőjének és népénekesének” aposztrofálja, míg a Mozdonyvezetők szerint „svéd bevándorló, aki szakszervezeti vándor agitátor és dalszerző”. Ha ehhez hozzákötjük a szakszervezet utolsó, a VDSZSZ-t bíráló mondatát, akkor tisztán látható: még szakszervezetek közt sincs jele az egyetértésnek - így az a MÁV más, több szereplős ügyeiben sem várható.

Mi mehet a háttérben?

Vajon ha egy egyszerű dalon ennyire eltérő véleményen van két, elviekben egy oldalon álló szakszervezet, akkor mi a helyzet a komolyabb ügyekben? Mennyire befolyásolhatja egy állítólagosan Fidesz-által támogatott szervezet (VDSZSZ) a kormánnyal való tárgyalásokat, amikor a többi szakszervezet jóval békésebb módon próbál döntésre jutni? Ezekről kérdeztük Kiss Lászlót, a Mozdonyvezetők Szakszervezetének elnökét.

Sajnos az ember a rokonát és testvérét nem válogathatja meg - kezdi Kiss, amikor a VDSZSZ-el való viszonyáról kérdeztük. Elmondta, hogy a két szakszervezet közt nincs túl jó kapcsolat, aminek főleg az az oka, hogy a VDSZSZ felrúgta az eddigi együttműködések egy részét. De hozzáteszi, hogy újabb együttműködés körvonalazódik, és eddig a nagyon fontos dolgokban össze tudtak fogni. A VDSZSZ hétfői sztrájkját és annak módszerét felelőtlen kapkodásnak titulálta, véleménye szerint nem tett túl jót a kormánnyal való tárgyalásoknak se - ugyanakkor a sztrájk eszközét alapvetően lényeges elemnek, a szakszervezetek egyetlen érdekérvényesítő módszerének nevezte. Kiss azt is leszögezi, hogy a Mozdonyvezetők merőben más hangvételt képviselnek ezeken a tárgyalásokon.

A VDSZSZ többszöri megkeresésünkre sem volt hajlandó válaszolni kérdéseinkre és eddig a Mozdonyvezetők közleményére sem reagált.