1956: Szánalmas emlékezés
Még emlékezni sem tudunk rendesen? Pedig ha valakikre, akkor az 56-os hősökre illene. Nem lehet elégszer a szívekbe írni történetüket, tragédiájukat, emléküket. De így, ahogy 2009-ben tette az állam, így inkább ne.
2009. október 23. péntek 11:49 - Pénzes Dávid
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
(részlet)
A Parlament kupolája ködben, mintha el akarná takarni az arcát, mert szégyelli, hogy a Kossuth tér vért és szenvedést látott kövein milyen szánalmas színjáték zajlik. Hiába a díszszázad, hiába a lovasőrség, a gyönyörű egyenruhák, fényes csizmák, csillogó kardok, hiába a panellakásnyi méretű nemzeti lobogó, ha nincs, aki ünnepeljen.
A környező utcákon keresztül lehetetlen megközelíteni az ország házát, demokráciánk – amiért éppen az ötvenhatosok harcoltak itt utoljára – egyik jelképét. Az utca népe az Alkotmány utca sarkáról nézheti a zászlófelvonást. Azaz csak nézhetné, de erről később.
Akik bűnözőnek hisznek
A bejutás nem egyszerű. A fémdetektoros kapunál nyolcvanháromezer ügynök, rendőr, határőr, mintha csak a vasfüggönyt őrizné. Megállít, levetkőztet, telefontkapcsoltat, ásványvizet elvesz. Ez utóbbi célja érthetetlen. Ha az ember családostól szeretne bemenni, simán elvennék az almalét – talán mert veszélyes nagy hatótávolságú méreg?
Az Alkotmány utca sarkánál harmincan, ha vannak – a fele újságíró – de az első sorokban állók sem láthatják már, mi zajlik a téren. Drága nagyrabecsült rendőrségünk szolgál és véd, védi a látványt. Úgy terelték azt a néhány emlékezni kívánót, hogy semmiképpen se lehessen egyetlen pillantást se vetni az ország zászlójára. Nagy ötlet.
Akiknek engedik
Illyés Gyula: egy mondat a zsarnokságról
mert zsarnokság van,
nemcsak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,
ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,
az van a derűtelen
tarkálló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy a régi istened sem;
mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;
De akkor ki az, aki láthatja? A nagykövetek. Ők, akik a legtöbbet tették a forradalomért, akiknek mélyen a lelkébe vésődött a pesti srácok elszánt arca, akik átlépkedték a sebesülteket és a pufajkások által kivégzett hullákat, akik látták az orosz tankok lánctalpai alá szorult forradalmárokat. Ők kérem szépen, ott lehettek a téren, és emlékezhettek. Innen kintről is szívből gratulálunk a szervezőknek.
De vajon miért lehet ez így? A szabadság ünnepén, miképpen lehetséges, hogy kordonok mögé szorítják az emlékezni vágyókat? Hogy elveszik, még az üdítősflakont is a szomjazóktól? Egyszerű: a félelem miatt. De vajon van mitől félnek?
Akik miatt
A Gyurcsány-éra óta nemzeti ünnepeink szánalmasan telnek. Köszönhetően az ország társadalmi támogatottság nélküli, hatalomhoz ragaszkodó vezetőinek, akik félelmükben elbújnak a népharag elől, és köszönhetően a csőcseléknek, akik az ünnepeken csatatérré változtatják a nyugalmas emlékezésre vágyó utcákat.
Idén, az első Gyurcsány-mentes október 23-án csak apró változások történtek. A kordonok hideg fémkorlátjait kék terítővel takarták le, mégiscsak adva valamit a méltóságnak. A rendőrök nem rohamsiksakban és kihúzott viperával nézték szúrósan, hogy kit lehet ütni, hanem megszokott szolid egyenruhájukban álldogáltak csendesen. Volt belőlük jócskán. A rendbontók azért megmaradtak. Igaz, nem túlságosan sokan, de a néptelen utcák csöndjében, Bajnai Gordon fülében is jól hallhatóan visszhangzott a „libatolvajok, libatolvajok,” meg a „hazaárulók, hazaárulók,” vádja.
A „ragaszkodtok a hatalomhoz, elvtársak” bekiáltás után éppen Draskovics Tibor mindenes miniszterünk tette le koszorúját Nagy Imre előtt. Sorsszerű.
Kicsit szomorkás a hangulat
Mindezeken túl, békés, szürke, ködbeburkolódzó a forradalom emlékéhez egyáltalán nem méltó, ünneplők nélküli ünnep zajlott le a Kossuth téren és a Vértanúk terén. Szomorú színjáték, amit jobb lett volna elhalasztani. Akkor kell ünnepelni, ha lesznek, akik tényleg ünnepelnek – és lesznek, akik engedik is őket.
2010. december 5., 20:32 Vologya Nagy Imre az egyik cárhóhér karrierista
http://www.zalaihirlap.hu/hetvege/20101113_nem_tortek_meg_a_bortonevek
"Nem törték meg a börtönévek Farkas Bélát, az 1956-os forradalom egyik kiemelkedő szereplőjét
Farkas Béla okleveles bányamérnökről, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő szereplőjéről ír könyvet Hóbor József tanár.
2010. november. 13. szombat | Szerző: Kelemen Valéria
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw iwiw Delicious Delicious Digg Digg Facebook Facebook GReader GReader URLGuru URLGuru StumbleUpon StumbleUpon Tumblr Tumblr Twitter Twitter dropshadow
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás nyomtatás | küldés e-mailban Küldés e-mailben | A+ | A- | Megosztom hozzászólás 1 hozzászolás
Nem törték meg a börtönévek Farkas Bélát, az 1956-os forradalom egyik kiemelkedő szereplőjét
A címzett e-mail címe:
Az Ön e-mail címe:
Üzenet
(Opcionális)
Másolat Önnek
Négy évvel ezelőtt, Lovásziban rendezett 56-os ünnepség előadójaként ismerkedett meg Farkas Bélával a könyv szerzője, aki a Zsigmondy-Széchenyi SZKI történelem-földrajz szakos tanára.
- Noha magam is lovászi születésű vagyok, mégsem tudtam addig Farkas Béla okleveles bányamérnökről, aki, mint a helytörténeti kutatással foglalkozó Jánosi Ferenctől hallottam: a forradalom alatt a lovászi olajipari munkástanács elnökeként irányította a vállalatot - idézte az előzményeket Hóbor József. - Farkas Béla szerénysége és személyisége már az első találkozás alkalmával magával ragadott, s elhatároztam, megírom a történetét.
Az 1926-ban Csornán született Farkas Béla a soproni egyetem bányamérnöki tagozatán szerzett oklevelet, s 1950-ben került a MAORT lovászi telepére.
- A fiatal mérnököt szerették a munkatársai, így amikor 1956. október 26-án az emberek összegyűltek, s az országos helyzetnek megfelelően próbáltak valami módon változtatni az életükön, a dinamikus és okos szakembert választották a munkástanács vezetőjének - folytatta Hóbor József. - Farkas Béla derék módon látta el a feladatot, s komoly szerepe volt abban, hogy a forradalom idején nem voltak a településen atrocitások, nem keletkezett kár a termelő berendezésekben, s garantálni tudták az olajipar biztonságát. Lovásziban úgy gondolták, bármilyen rendszer lesz, termelni kell és az embereknek jövőt kell biztosítani.
A forradalom leverése után Lovásziban tartották magukat a jelszóhoz: Egy liter olajat se az orosz tankokba! Egy időre leálltak a termeléssel, amely csak november végén indult be.
A szerző, Hóbor József (középen) Farkas Béla és felesége társaságában
A szerző, Hóbor József (középen) Farkas Béla és felesége társaságában
- Farkas Bélát 1957 márciusában letartóztatták, s koholt vádak alapján, az úgynevezett Majerszky-perben a legsúlyosabb ítélettel, 13 évet kapott - folytatta a szerző, hozzátéve: az volt a hatalom koncepciója, hogy az egész olajiparban kreálnak egy monstre pert. - Magyarország szinte minden börtönét végigszenvedte, közben megtanulta a vízvezeték-szerelés csínját-bínját, összeállított egy cigány szótárt, kenyérbélből fabrikált sakk-készletet; fenntartotta szellemi frissességét. Végül 1963-ban amnesztiával szabadult, de politikai jogait csak 1978-ban nyerte vissza. S bár azt ígérte, hogy a kerékpárjára sem tesz olajat, azt is zsírral fogja kenni, ám amikor az olajipar országos vezetése megkereste, elvállalta az Orosháza melletti gázmező műszaki vezetését, termelésbe állítását. A mérnöki munka mellett tanított, több szakkönyvet jegyzett, s kiváló munkája alapján a vállalat szolnoki központjába helyezték, onnan ment nyugdíjba. Ma Budajenőn él, s forradalmi tevékenységéért 2006. október 23-án Lovásziban emlékérmet kapott, s idén a ZMÖ is kitüntette.
A kiadásra váró kötetről elmondta még: Farkas Béla a vele készült interjúsorozat végén csak annyit mondott: Nem akarok hős lenni! Ez lett a könyv címe.
Címkék: könyv, Hóbor József tanár, Farkas Béla okleveles bányamérnök
Kapcsolódó anyagok
Október 23.: ünnepi megemlékezéseket tartottak megyeszerte
lightgreyboxtop
Hozzászólások »
Eddig összesen 2 hozzászólás érkezett.
* "Április négyről szóljon az ének!" |
* 2010 11 28 |
* 17:21
"A hősökre és áldozatokra emlékeztek
Zalaegerszeg (haa) - A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének helyi szervezete Magyarország felszabadításáról emlékezett meg tegnap délelőtt ...
2007. április. 05. csütörtök | Frissítve: 2007. szeptember. 14. péntek | Szerző: Horváth A. Attila, Virrasztó Zsolt
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw iwiw Delicious Delicious Digg Digg Facebook Facebook GReader GReader URLGuru URLGuru StumbleUpon StumbleUpon Tumblr Tumblr Twitter Twitter dropshadow
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás nyomtatás | küldés e-mailban Küldés e-mailben | A+ | A- | Megosztom
A hősökre és áldozatokra emlékeztek
A címzett e-mail címe:
Az Ön e-mail címe:
Üzenet
(Opcionális)
Másolat Önnek
Zalaegerszeg (haa) - A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének helyi szervezete Magyarország felszabadításáról emlékezett meg tegnap délelőtt. Az évfordulós ünnepség résztvevői előbb az olai szovjet katonai temetőben, majd a vasútállomásnál álló felszabadulási emlékműnél helyezték el a kegyelet koszorúit és virágait, tisztelegve a II. világháború magyar és külföldi hősei, áldozatai előtt. A rendezvényen Hóbor József, a MEASZ megyeszékhelyi elnöke mondott beszédet."
"A győzelem napjára emlékeztek
A polgári demokrácia lehetősége teremtődött meg a fasizmus vereségével, fogalmazott Hóbor József az ellenállók és antifasiszták szövetsége megemlékezésén, melyet szombaton a II. világháború európai befejezésének 65. évfordulóján tartottak az áldozatok emlékművénél Zalaegerszegen.
2010. május. 10. hétfő | Szerző: Arany Gábor, Horváth A. Attila
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw iwiw Delicious Delicious Digg Digg Facebook Facebook GReader GReader URLGuru URLGuru StumbleUpon StumbleUpon Tumblr Tumblr Twitter Twitter dropshadow
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás nyomtatás | küldés e-mailban Küldés e-mailben | A+ | A- | Megosztom
A győzelem napjára emlékeztek
A címzett e-mail címe:
Az Ön e-mail címe:
Üzenet
(Opcionális)
Másolat Önnek
Szavai után a városi önkormányzat, az MSZP, a honvéd klub képviselői koszorúztak. A Göcseji úti rendezvény előtt a szovjet katonák olai temetőjében is hasonló emlékezésre került sor, ahol Gondos Ferenc ezredes, a honvéd klub vezetője idézte a világégés történéseit.
Címkék: Zalaegerszeg, Gondos Fernc, győzelem napja, Hóbor József, fasizmus "
www.antifasiszta.hu/documents/tovabb_69.pdf
Ők azok akik leverték a szovjet TESTVÉREIK behívásával és segítségével a forradalmat 1956-ban és "ellenforadalomnak" titulálták hosszú éveken át - a zsidó ávósok mindig felül lévő kiváltságos klikkje.
Ugye?
Amit sehogy nem tudsz elnyomni, annak állj az élére végül? Vagy hogy is van ez?
* Berta János 1956-os kivégzett lovászi mártír |
* 2010 11 28 |
* 14:44
Eljutottunk odáig, amit még a Habsburgok sem léptek meg soha, hogy Aradon koszorúzzanak október hatodikán.
http://www.google.hu/search?hl=&q=%22h%C3%B3bor+j%C3%B3zsef%22+magyar+ellen%C3%A1ll%C3%B3k+%C3%A9s+antifasiszt%C3%A1k+sz%C3%B6vets%C3%A9ge&sourceid=navclient-ff&rlz=1B3GGGL_huHU244HU244&ie=UTF-8
+
A képek 2010.10.23.-án készültek, a községben, a honlapon láthatóak.
Ott "koszorúz, lerója a kegyeletét" az egyik legszovjetbarátabb hű MSZMP titkár a községből, anno olajüzemből.
Nem írom ide, mit mondott, amikor 1989 őszén éjjelente már mi plakátoltunk (ellenük és az diktatúra rendszerük végének érdekében), mert hátha a személyeskedés sekély posványába esnék avval én is.
De nézheti bárki, most nem a munkásőr za.pk. elvtárs volt ott, mint az emlékhely avatásán, hanem a Párttitkár Elvtárs (kék balon kabát, kék ÁVÓ szín?)!
http://www.lovaszi.hu/modules/coppermine/displayimage.php?album=23&pid=517#top_display_media
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_07.JPG
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_24.JPG
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_25.JPG
Elvtársak!
Szép volt.
János (nem ott nyugszik szegény meggyötört teste) nem tud erre mit reagálni, de van tippem mit mondana...
Tags: Lovászi, 1956, "ellenforradalom" forradalom, "kém" menekült, büntetettek, elvándoroltak, egzisztencia, karrier, kommunista, párt, hűség, köpönyeg, fordulat, stb."
2010. november 28., 14:32 Vologya Nagy Imre az egyik cárhóhér karrierista
Tags: ZALAI HÍRLAP (törölték többször is)
"
* internet google archívok? |
* 2010 11 28 |
* 10:11
Hozzászólások »
Eddig összesen 7 hozzászólás érkezett.
* A vöröshajú Tótiván elvtárs, szintén Lentiből |
* 2010 11 18 |
* 05:41
Szervusz százados!
Mi újság a Zétában, még mindig jó fröccsöt kapni? Pedig az én konspirációs-találka /családiház, nem messze onnan/ lakásomon is ihattál akár.
* Lukács százados, Lenti |
* 2010 10 26 |
* 12:23
Nem érted ezt itt ugye?
Mert törlik naponta többször némelyiket innen - célzottan!
Az sem érdekli őket, ha felsorolnám kiket törtünk meg és szerveztünk be besúgónak a hátralévő életükre szinte.
Nem írom ide. És azt sem, én melyik lenti L. százados voltam. - Van aki még emlékszik rám azért...
* És ez volt itt a 2. hsz: |
* 2010 10 26 |
* 12:16
* Kinek lett ez ciki, hogy később töröltette innen? :) |
* 2010 10 26 |
* 08:31
Nem mélylinkelések!
http://zalaihirlap.hu/hetvege/20101022_szazfos_nevsor___eddig_eltitkolt_tenyek
Eddig összesen 2 hozzászólás érkezett.
* Nem a Kuka elvtárs verte le a csillagot sem, a Szabó nevű villanyszerelő kötötte ki az áramot és dobta le, aki emigrált utána |
* 2010 10 25 |
* 09:42
Ugye megírtam előre.
A képek 2010.10.23.-án készültek, a községben, a honlapon láthatóak.
Ott "koszorúz, lerója a kegyeletét" az egyik legszovjetbarátabb hű MSZMP titkár a községből, anno olajüzemből.
Nem írom ide, mit mondott, amikor 1989 őszén éjjelente már mi plakátoltunk (ellenük és az diktatúra rendszerük végének érdekében), mert hátha a személyeskedés sekély posványába esnék avval én is.
De nézheti bárki, most nem a munkásőr za.pk. elvtárs volt ott, mint az emlékhely avatásán, hanem a Párttitkár Elvtárs (kék balon kabát, kék ÁVÓ szín?)!
http://www.lovaszi.hu/modules/coppermine/displayimage.php?album=23&pid=517#top_display_media
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_07.JPG
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_24.JPG
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_25.JPG
Elvtársak!
Szép volt.
János (nem ott nyugszik szegény meggyötört teste) nem tud erre mit reagálni, de van tippem mit mondana...
Tags: Lovászi, 1956, "ellenforradalom" forradalom, "kém" menekült, büntetettek, elvándoroltak, egzisztencia, karrier, kommunista, párt, hűség, köpönyeg, fordulat, stb.
* Ez volt itt az 1. hsz: |
* 2010 10 26 |
* 12:07
* Ne replikázzatok ide, mert emlékszem és akkor idézhetek a községi (karrier)beszédeitekből is |
* 2010 10 23 |
* 10:04
Kedves Béla bácsi, Tanár úr! (fent a cím nem önnek szóló)
Tudja nem illik így az ünnep idején és éppen e sorok alá, de akkor is megjegyzem.
Akik a Berta Jancsit holtában is gyalázták (de még hogy!) az elmúlt évtizedekben, talán még a kilencvenes években is, most egyre odasorakoznak "megemlékezni" az azóta végre a faluban felállított kopjafájához.
A karrieremberkék és (elv)társaik. Na, ezért nem megyek oda, mert furcsa érzés lenne mellettük, köztük.
Talán érthető.
(Tőlük nem várom, hogy pont ezt értsék. Nem jellemző.)
Isten adjon megnyugvást minden a szebb és jobb országért elhaltnak e honban és bárhol.
* "Farkas Pista villanyszerelő" elmondásából: |
* 2010 10 26 |
* 09:15
A Lukács százados elvtársra gondoltál például?
Aki egyik /akkor/ fiatal kollégánk tartótisztje lett és volt hosszú évekig és az az illető még a "rendszerváltás" után is csupán a szemeiről készült keskeny képpel merte vállalni az amúgy névtelenség mögé húzódott válaszait a ZH. akkori író-riporterének a helyi eseménykről, ám egy sajátos szemszögből 'emlékezve'?
* "Taxis Totyó", volt lovászi fegyeveres forradalmár |
* 2010 10 26 |
* 08:59
Mit szól hozzá Tanár úr!? Még mindig nincs szólás-szadadság, látja! Mert ez a napilap évtizedekig az övék volt és máig őket védi, pártolja, takargatja, vagy dicsőíti is akár. Naná!
Addig törölgessetek, még a végén akkor ide írok néhány adatot. Pl., hogy kit törtek meg a forradalom után és kinek ki lett a TARTÓTISZTJE! (Vigyázat, elmondták régebben az érintettek, ha nem is a családjuknak.)
* János (írta) |
* 2010 10 26 |
* 08:33
"Köszönöm a tudósítást!
Ilyenkor jut eszembe a saját mondásom. A Habsburgokban legalább van annyi gerinc, hogy nem mennek el október hatodikán Aradra koszorúzni!
Más: amit nem tudsz elnyomni, betiltani, nevetségessé tenni, ... stb, annak állj az élére!"
Szeretném látni az összes hozzászólást! "
* a vörös hajú Tótiván konspirációs-találka lakása a Zéta közeléből? |
* 2010 11 28 |
* 09:14
Ez a cikk tartalmazozz hsz. rovatot jó ideig. Aztán később, utólag törölték az egészet onnan, és nincs alatta írási lehetőség. Ezért:
http:www.zalaihirlap.hu/.../20101022_szazfos_nevsor___eddig_eltitkolt_tenyek?
Százfős névsor, eddig eltitkolt tények
Számos új adatnak jutott birtokába az 1956-os eseményeket taglaló Forradalom Lenti térségében című kötet bemutatása óta, ezért is tartotta fontosnak egy második, bővített kiadás megjelentetését a szerző.
2010. október. 23. szombat | Szerző: Gyuricza Ferenc
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw iwiw Delicious Delicious Digg Digg Facebook Facebook GReader GReader URLGuru URLGuru StumbleUpon StumbleUpon Tumblr Tumblr Twitter Twitter dropshadow
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás nyomtatás | küldés e-mailban Küldés e-mailben | A+ | A- | Megosztom hozzászólás 6 hozzászolás
Százfős névsor, eddig eltitkolt tények
A címzett e-mail címe:
Az Ön e-mail címe:
Üzenet
(Opcionális)
Másolat Önnek
Lenti térsége múltjának legismertebb kutatója, Tantalics Béla 2007-ben készült el az 1956-os eseményeket bemutató kötetével, ám már akkor jelezte, hogy a forradalom és szabadságharc Lentiben és annak térségében zajló eseményeit nem sikerült teljes egészében feltérképeznie, így tovább folytatta az adatgyűjtést. Ennek során több, a nyilvánosság elől eddig eltitkolt tény jutott tudomására.
- Az egyik ilyen adat a lovászi Berta Jánossal kapcsolatos - sorolta Tantalics Béla. - Az már közismert, hogy az 1938-ban Máhomfán született fiatalember részt vett a forradalmi eseményekben, majd 1956 őszén Nyugatra menekült. Két év múlva azonban hazajött, ám a sárvári vasútállomás éttermében az ottani munkásőrök lefogták, majd Budapestre vitték, ahol a Kozma úti börtönbe zárták, végül kémkedés vádjával elítélték és kivégezték. A börtön régi iratai között a közelmúltban sikerült megtalálni azt a spirálfüzetet, amelybe a kivégzettek adatait írták. Ebben Berta János neve is szerepel, s mellette a dátum, amely egyértelművé tette, hogy nem 1958-ban, hanem egy évvel később, 1959. március 28-án került sor az ítélet végrehajtására. Ugyancsak szerepelnek a kötetben Berta János periratai, amiket az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában találtam meg.
A most megjelent kibővített kötet másik fontos új fejezete a Zalai Fehér Gárda Mozgalommal kapcsolatos, melynek léte a szerző szerint jóformán
Tantalics Béla 2007-ben készült el az 1956-os eseményeket bemutató kötetével, amelyet most kiegészített, hisz´ több,a nyilvánosság elől eddig eltitkolt tény jutott tudomására – Fotó: Gyuricza Ferenc
Tantalics Béla 2007-ben készült el az 1956-os eseményeket bemutató kötetével, amelyet most kiegészített, hisz´ több,a nyilvánosság elől eddig eltitkolt tény jutott tudomására – Fotó: Gyuricza Ferenc
már a feledés homályába merült, pedig a megőrzött eskü szövege szerint komoly katonai ellenállásról van szó, amely a kommunizmus megdöntésére irányult.
- Száz körüli személy nevét találtam meg, ők valamennyien felesküdtek a fegyveres harcra - folytatta Tantalics Béla. - A Zalai Fehér Gárda Mozgalom országos méretű szervezkedéssé nőtte ki magát. Tagjai még a hatalom átvételére készülő ellenkormányt is létrehoztak, mely Párizsban alakult meg. A szovjet kémelhárítás azonban felmorzsolta a szervezkedést, mielőtt valóban a tettek mezejére tudtak volna lépni. A tagok egy része, köztük Vitéz Szakály János, akinek iratait szintén sikerült meglelnem, Nyugatra menekült, másokat börtönbe zártak vagy kivégeztek. Utóbbiak közé tartozott a 16 éven át börtönben sínylődő Szalai Károly, a 301-es parcellában nyugvó Bartal Béla, vagy az a Kiss Zoltán, akinek sírhelyéről a mai napig semmit sem tudunk.
A kötet szerzője szólt arról is, hogy a kiegészítések mellett a második kiadásnak még egy fontos oka volt. A 2007-ben megjelent kötet ugyanis teljes egészében elfogyott, és ma is igény mutatkozik rá, főleg könyvtárak és iskolák részéről - többek között azért is, mert tanulmányi versenyek felkészülési anyagának is ajánlották már. A hiányt a kiadást újból vállaló Lenti Honismereti Egyesületnek köszönhetően most talán sikerült pótolni.
- Azon fáradoztunk, hogy a kommunizmus áldozatainak névsora minél teljesebb legyen - tette még hozzá Tantalics Béla. - Nagy erénynek tartom, hogy 1956 az országot összekovácsolta, s külön meg kell emlékezni arról, hogy Lentiben - amely amúgy a forradalom utolsó végvárának is tekinthető, hiszen ide csak november 7-én jöttek be az oroszok - az akkori események egyetlen halálos áldozatot sem követeltek.
Címkék: Tantalics Béla, 1956
lightgreyboxtop
Hozzászólások »
Eddig összesen 6 hozzászólás érkezett.
* Lukács százados, Lenti |
* 2010 10 26 |
* 12:23
Nem érted ezt itt ugye?
Mert törlik naponta többször némelyiket innen - célzottan!
Az sem érdekli őket, ha felsorolnám kiket törtünk meg és szerveztünk be besúgónak a hátralévő életükre szinte.
Nem írom ide. És azt sem, én melyik lenti L. százados voltam. - Van aki még emlékszik rám azért...
* És ez volt itt a 2. hsz: |
* 2010 10 26 |
* 12:16
* Kinek lett ez ciki, hogy később töröltette innen? :) |
* 2010 10 26 |
* 08:31
Nem mélylinkelések!
http://zalaihirlap.hu/hetvege/20101022_szazfos_nevsor___eddig_eltitkolt_tenyek
Eddig összesen 2 hozzászólás érkezett.
* Nem a Kuka elvtárs verte le a csillagot sem, a Szabó nevű villanyszerelő kötötte ki az áramot és dobta le, aki emigrált utána |
* 2010 10 25 |
* 09:42
Ugye megírtam előre.
A képek 2010.10.23.-án készültek, a községben, a honlapon láthatóak.
Ott "koszorúz, lerója a kegyeletét" az egyik legszovjetbarátabb hű MSZMP titkár a községből, anno olajüzemből.
Nem írom ide, mit mondott, amikor 1989 őszén éjjelente már mi plakátoltunk (ellenük és az diktatúra rendszerük végének érdekében), mert hátha a személyeskedés sekély posványába esnék avval én is.
De nézheti bárki, most nem a munkásőr za.pk. elvtárs volt ott, mint az emlékhely avatásán, hanem a Párttitkár Elvtárs (kék balon kabát, kék ÁVÓ szín?)!
http://www.lovaszi.hu/modules/coppermine/displayimage.php?album=23&pid=517#top_display_media
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_07.JPG
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_24.JPG
http://www.lovaszi.hu/kepek/Eletunk/20101023_25.JPG
Elvtársak!
Szép volt.
János (nem ott nyugszik szegény meggyötört teste) nem tud erre mit reagálni, de van tippem mit mondana...
Tags: Lovászi, 1956, "ellenforradalom" forradalom, "kém" menekült, büntetettek, elvándoroltak, egzisztencia, karrier, kommunista, párt, hűség, köpönyeg, fordulat, stb.
* Ez volt itt az 1. hsz: |
* 2010 10 26 |
* 12:07
* Ne replikázzatok ide, mert emlékszem és akkor idézhetek a községi (karrier)beszédeitekből is |
* 2010 10 23 |
* 10:04
Kedves Béla bácsi, Tanár úr! (fent a cím nem önnek szóló)
Tudja nem illik így az ünnep idején és éppen e sorok alá, de akkor is megjegyzem.
Akik a Berta Jancsit holtában is gyalázták (de még hogy!) az elmúlt évtizedekben, talán még a kilencvenes években is, most egyre odasorakoznak "megemlékezni" az azóta végre a faluban felállított kopjafájához.
A karrieremberkék és (elv)társaik. Na, ezért nem megyek oda, mert furcsa érzés lenne mellettük, köztük.
Talán érthető.
(Tőlük nem várom, hogy pont ezt értsék. Nem jellemző.)
Isten adjon megnyugvást minden a szebb és jobb országért elhaltnak e honban és bárhol.
* "Farkas Pista villanyszerelő" elmondásából: |
* 2010 10 26 |
* 09:15
A Lukács százados elvtársra gondoltál például?
Aki egyik /akkor/ fiatal kollégánk tartótisztje lett és volt hosszú évekig és az az illető még a "rendszerváltás" után is csupán a szemeiről készült keskeny képpel merte vállalni az amúgy névtelenség mögé húzódott válaszait a ZH. akkori író-riporterének a helyi eseménykről, ám egy sajátos szemszögből 'emlékezve'?
* "Taxis Totyó", volt lovászi fegyeveres forradalmár |
* 2010 10 26 |
* 08:59
Mit szól hozzá Tanár úr!? Még mindig nincs szólás-szadadság, látja! Mert ez a napilap évtizedekig az övék volt és máig őket védi, pártolja, takargatja, vagy dicsőíti is akár. Naná!
Addig törölgessetek, még a végén akkor ide írok néhány adatot. Pl., hogy kit törtek meg a forradalom után és kinek ki lett a TARTÓTISZTJE! (Vigyázat, elmondták régebben az érintettek, ha nem is a családjuknak.)
Szeretném látni az összes hozzászólást!
Látni? Legfeljebb a Google látja még. :)
"
Gratulálok!
BGY
Kik a hősök !? A védők,vagy a támadók!?
J.L.