„Halottakról vagy jót, vagy semmit.” - tartja a mondás, melynek gyökerét mindenképpen az ősi hiedelemvilágban kell keresni. A legtöbb kultúrában helyet kapnak a szellemekről szóló történetek, akik vissza-visszatérnek a halálból segíteni, vagy esetleg bosszút állni valakin. Ki tőrrel a hátában, ki kötéllel a nyakán. Újabban kólaautomata által agyonlapítva, avagy saját levélbombájától felrobbantva. Mielőtt azt hinnék az olvasók, hogy túl sok rajzfilmhez volt szerencsém a tegnapi nap folyamán, megkövetem magam: nem így van. Az ilyen és ehhez hasonló tragikomikus haláleseteket maga az élet rendezi, a színészek és egyben a közönség pedig mi vagyunk. Oscar-díj helyett marad a Darwin-díj, valamint a tudat, hogy az alábbi sorokból okulva talán nem esik a fejünkre egy versenyzongora. Persze csak miután pár könnycseppet elmorzsolva kiröhögtük magunkat.

Mi is az a Darwin-díj?

A Darwin-díjat azok a személyek kapják meg, akik rendkívül vicces körülmények között lelik halálukat, magától értetődően mindezt posztumusz, hisz személyesen már nem vehetik át. Nevét a kiváló természettudós, Charles Darwin természeteskiválasztódás-elméletéről kapta, hisz ezek az emberek tulajdonképpen szívességet tesznek nekünk, hogy nem örökítik át az önpusztító génjeiket.

Már 1985-ben terjedtek levelek a témáról, de első „hivatalos” kiosztására 1994-ig várni kellett, azóta minden évben kiosztásra kerül. Magát a díjat Wendy Northcutt és lelkes fiatalokból álló csapata találta ki, akik összegyűjtötték minden évben a legviccesebb haláleseteket, majd az kapta meg, akire a legtöbb szavazat érkezett.

Hogy lehet valaki Darwin-díjas?

Először is, szögezzük le: nem mi akarunk azok lenni. Ám ha értesülnénk a médiából egy-két érdekes halálesetről, akkor jó, ha el tudjuk dönteni, vajon az illető megfelelt-e a Darwin-díjra való „nevezés” kritériumainak.

1. A jelöltnek halottnak kell lennie, avagy nemzésképtelenné kell válnia. Ez azért szükséges, hogy önmagát feláldozva megmentse az emberiséget saját génjeitől, melynek továbbadása a későbbiekben még több hasonló halálesethez vezetne.

2. A jelöltnek a beszámítható állapot és a józan ész hiányáról kell tanúbizonyságot tennie. A bizonyságtétel általában maga a haláleset.

3. A jelölt halálának a saját hibájából kell bekövetkeznie, az idegenkezűség tehát kizáró tényező.

4. Az esetnek teljesen egyedinek kell lennie, hiszen ha sokan oly módon lelnék halálukat, mint majd azt az alábbi példákban láthatják, az nem lenne annyira érdekes.

5. Az eseménynek bizonyíthatónak kell lennie szemtanúk vagy felvétel alapján. Amennyiben nem bizonyítható az eset hitelessége, akkor a Darwin-díjra felterjesztés megszűnik. Vagyis Darwin-díjas csakis olyasvalaki lehet, akinek a halálesete bizonyított. Az alábbiakat olvasva még így is sokszor hihetetlen lesz.

A legérdekesebb Darwin díjas esetek

1994

Türelmetlenek vagyunk? Nem szeretjük kivárni a sorunkat? Tolakszunk, kapkodunk, kötekedünk? Ne tegyük, hisz ez a magatartásunk akár még a halálunkhoz is vezethet. Az első díjazott egy amerikai férfi volt, aki a fent említett, sajnos egyre gyakoribb jellemzők mellett még lopott is volna. Ám pechjére nem sikerült a szabálysértő tette, mert addig rángatta az automatát, míg végül az rádőlt. A balszerencsés férfi azonnal szörnyethalt.

Javaslat: Ne próbáljunk automatákat fosztogatni. Az automata ránk dőlhet, és mi azonnal meghalhatunk.

1995

Ezen év győztese egy sebességmegszállott amerikai férfiú volt, akit nem vettek fel a hadsereg kötelékébe pilótának. Hősünk úgy gondolta, hogy ettől függetlenül mindenképpen meg fogja tapasztalni a repülés élményét. Ha ez volt az élete célja, ne búslakodjunk. Megtapasztalta, igaz, súlyos tanulópénz árán. Beszerzett ugyanis egy gyorsítórakétát, ami Jumbo Jetek felszállásánál segít, majd elfurikázott a nevadai sivatagba a nagy tesztre. A rakétát a kocsijához erősítette, majd beindította. Sajnos arra nem gondolt, hogy kikapcsoló gomb nincs a rakétán, így közel 500 kilométeres sebességgel a sziklafalnak ütközött. A kiérkező helyszínelők csak két azonosítható darabot találtak hősünkből és autójából: a kormánykereket, és abban egy fogat…

Javaslat: Mielőtt autónkra gyorsítórakétákat szerelnénk, győződjünk meg arról, hogy van-e rajta kikapcsoló gomb. Viseljünk fogvédőt.

1999

Az órák előreállítását az energiatakarékosság hívta életre, hiszen így a téli hónapokban plusz egy órát nyerünk, mivel addig nem kell világítani. Ez 1999-ig semmilyen komolyabb problémát nem okozott. Izrael lakossága két héttel a többi ország eljött átállítja az óráit, hogy ez ne befolyásolja a napkelte előtti imák menetét. A palesztinok természetesen nem kívánják riválisuk szokását átvenni, így két hétig egymás mellett két különböző időszámítás van érvényben.

Az egyik vasárnap reggelen két különböző városban azonos időpontban robbant két pokolgép, megölve a merénylőket is. Az izraeli hatóság először a kontár összeszerelésre gyanakodott, ám a mélyreható vizsgálat kiderítette, hogy nem a bombák szerkezetével volt a hiba, hanem magával az idővel. A bombákat palesztin területen készítették, a szerkezeteket szállító sofőrök órája már előre volt állítva, azt azonban elmulasztották megtudakolni, hogy a bombák időzítője kinek az órája szerint ketyeg.

Javaslat: Késő bánat eb gondolat, azaz ne féljünk kérdezni, ha nem tudunk valamit. Ami ennél is fontosabb, mindig kerüljük az erőszakot!

2002

Egy amatőr iraki terrorista elkövette a szakmájában létező legnagyobb hibát. Nem fizetett elég pénzt a levélbombájára, így a küldemény visszatért hozzá. Ő mit sem sejtve kinyitotta…

Javaslat: Mindig legyen nálunk elég apró. Valamint nem győzöm hangsúlyozni, hogy kerüljük az erőszakot!

A 2009-es Darwin-díj még várat magára, hiszen tart az esztendő. Ám amellett, hogy elnevetgéltünk, vegyük figyelmeztetésnek a díjazottak esetét. Azt üzenik ezzel nekünk, hogy gondolkodjunk. És ugye okos ember más kárán tanul.