Turi-Kovács: '56 az egymásratalálás ünnepe

Az ,56-os forradalmár több mint háromszáz ember előtt emlékezett a forradalom és szabadságharc napjaira a szabolcsi településen. Beszédében elmondta: október 23-án a magyar történelem fontos fordulópontjához érkezett. Aki átélte ezt a napot, "nem lehet többet más, mint magyar ember, nem doboghat másként a szíve, mint magyarul".

Turi-Kovács Béla szerint október 25. az igazi, meztelen valóság, "a gyilkosok megjelenésének napja" volt, akik után a harag és a gyűlölet időszaka következett az országban. "A golyózáporban kellett rádöbbennünk arra, hogy ebben az országban éltek velünk együtt a gyilkosok.

Azok, akik nem tudják megbocsátani, hogy magyarok akarunk lenni, és úgy akarunk élni, ahogyan azt őseink, atyáink ránk hagyták" - mondta a forradalmár, aki a történelem szörnyű, soha nem feledhető dátumának nevezte e napot. Nem szabad gyűlöletnek lenni a szívekben, mert az mindent megöl: azt is, akit gyűlölünk, és elpusztít minket is - fogalmazott Turi-Kovács Béla, aki szerint a forradalom igazi tanulsága a közös folytatásban, a közös jövő ígéretében van.

Ez az idő jövő tavasszal jöhet el, "ha nem erre készülünk, akkor 56-ot nem ünnepeljük, csak siratjuk" - tette hozzá a kisgazda politikus. Kövér László, Fidesz Országos Választmányának elnöke, országgyűlési képviselő ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy 1956. október 23. a kicsúcsosodása volt annak a tragikus, kitartó küzdelemnek, amelyet a magyar nemzet folytatott a szabadságáért, a méltóságáért és a hitéért. A forradalom nem ért véget november 4-én, de még az 1989-es rendszerváltással sem, hiszen azok, akik korábban gumibottal és börtönnel fenyegettek, ma "pénzzel, csalással igyekeznek félelmet kelteni" - mondta.

Újra kell építeni a lelkeket, a közösségeket és az országot, de ehhez új nemzeti egységre is szükség van, amelynek jelszava: márciustól újra kezdjük - tette hozzá Kövér László. A fideszes politikus részt vett pénteken a tyukodi ünnepségen is, ahol tisztelgett a forradalom áldozatai előtt, majd felavatta az 1951-ben a községből kitelepített, meghurcolt áldozatok emlékére készített emlékművet.