Bocsánatot kért a szaúdi király a megkorbácsolt nőtől
Az Arab-félsziget nagyhatalma korábban soha nem látott változások előtt áll, a szaúdi királynak már nem sok ideje maradt, hogy gazdag országát kimentse a vallásos fundamentalizmus több évszázados zsákutcájából.
2009. október 28. szerda 14:53 - Tatai Gábor
A szaúdi király bocsánatot kért a korábban hatvan korbácsütésre ítélt fiatal újságírónőtől, Rosana Al-Yami-tól, aki a korábbi gyanú szerint közreműködött egy népszerű helyi műsor júliusi adásának elkészítésében, ahol négy szaúdi fiatalember a házasságon kívüli szexuális életéről vallott.
Egy másik nőnemű érintettel kapcsolatban hétfőn született volna ítélet, ám Abdullah király Al-Yami-val együtt az ő ügyét is a szaúdi Hírközlési Minisztériumnak adta át, így tekintve el a testi fenyítés további lehetőségeitől.
A ˝nagylelkű˝ döntés hatalmas meglepetést keltett a világsajtóban, az eddig példa nélkül álló szaúdi amnesztiát számos emberjogi szervezet lelkesen üdvözölte a hétfői nap során. A jelek szerint az iszlám "szentföld" evolúciós keresztútjára ért, a vehemens vallási fundamentalizmus és a szemkápráztató gazdagsággal járó nyugati befolyás más-más irányú progressziót sürget, így téve a szaúdi királyságot - mint geopolitikai óriást - veszélyes közel-keleti paradoxonná. A 86 éves reformer uralkodó nagyon jól tudja, nincs vesztegetni való ideje.
Fekete-fehér ország
A szaúdi-wahhabi kombó
A száz százalékban szúfi / wahhabita vallású Szaúd-Arábia alapjait már három évszázaddal ezelőtt is kardal és hittel rakták le, miután a radikális nézetei miatt kitagadott Mohammed bin Abd al-Wahhab egy helyi emír, Mohammed al Szaúd szárnyai alatt talált menedéket. Al-Wahhab a Korán köznyelvre való fordításának ősapja, az 1730-40-es években az elburjánzó iszlám szekták ellen hirdette meg, hogy az igazhitűeknek olyan merevséggel kell élniük mindennapjaikat, ahogy azt a Próféta első követői is tették. Al-Wahhab megkapó szavai, és az emír harcosainak éles kardjai voltak hivatottak arra, hogy visszavezessék az iszlámot az igaz útra, a wahhabizmus Szaúd keze alatt egyesítette a félsziget elkülönült törzseit. A hányatatott évszázadokon átvergődve, 1932-ben a korábban jól bevált szaúdi-wahhabi kombó segítette Abdul Aziz al Szaúd-ot is apái kétszer elveszett trónjába huppanni, amely alól hat év múlva a világ egyik legnagyobb kőolajkincse kezdett felbugyborékolni.
Rijád egyik forgalmas terén (Deeva, alias "csap-csap tér") péntek esténként össznépi látványosság gyanánt hullanak a hasiskereskedők, sörcsempészek fejei, éppen csak egy kőhajításnyira az uralkodó népes családjának villáitól és palotáitól, ahol a hét szent napján éppúgy ömlik a pezsgő a prostituáltak szájába, mint bármikor máskor, és az asztalnál körbeadott fehér por csak ritkán jelenti a sót – írja Melissa Rossi díjnyertes amerikai újságírónő, a közel-keletről szóló legújabb könyvében.
Ha éppen nem a Szaúd család ezernyi hercegének egyikéről van szó, az egyetlen vallás diktálta szigorú törvényeket - az utcákat fütykösökkel és botokkal rovó - gyorskezű vallási rendőrség tartatja be.
Szaúd-Arábiába monarchikus államformájának megfelelően az uralkodó a hatalmon a vallásos elittel osztozik. Az ország mindennapi életét a létező legszigorúbb iszlám hagyományok teszik a "rejtett" és a "tiltott" dolgok körülményes realitásává. A wahhabita elvekből fakadóan a szaúdiakon a hetedik századi életstílus van számon kérve, amellett, hogy az olajipar a 21. század luxuskörülményeit biztosítja.
Az Allah és a viruló gazdaság közötti örökös huzavona veszélyes feszültségeket generál mind a papság és a király, mind a fiatalabb és az idősebb korosztályok között. A világon egyedül álló módon, Szaúd-Arábia fiatalsága sokkal konzervatívabbak és kritikusabb, mint a generációs szakadék túloldalán található idősebbek, akik a fejlődés szinte kizárólagos képviselői az országban.
Forrás: HírExtra / Al Jazeera