Míg a pesszimista ember a legrosszabb elképzelhetőt tartja a fejében, ezért gyakran számos lehetőséget nem lát meg, lemondó és beletörődő, addig az optimista hozzáállás egy sokkal aktívabb magatartás. Az optimizmus energiát ad, míg a pesszimizmus energiát vesz el. Persze az optimizmus nem egyenlő azzal, hogy mindent lila ködben látunk úszni.

Az optimista ember baj, válság esetén is a megoldásra koncentrál, csak éppen amikor felméri a helyzetet, akkor is a pozitívumokra figyel. Nem ragad le a bajok ismételgetésénél, inkább abból építkezik, ami van. Ha nem szállunk be a kollektív panaszkodásba és nem vesszük el saját erőnket azzal, hogy tapicskolunk a negatív dolgokban, sokkal több energiánk marad kimászni a slamasztikában. Ahhoz, hogy meglássuk az alagút végén a fényt, először el kell hinnünk, hogy ott van.