Mikor és minek a kapcsán járt Brazíliában?

Az ICCP nevű nemzetközi szervezettel jártam kint, aminek a neve magyarul Klímaváltozási Kormányközi Panel. Ez a szervezet a klímaváltozás legkülönbözőbb aspektusával foglalkozik. A 2001-es esztendőben, mikor először voltam odakint, egy olyan módszertant próbáltunk kifejleszteni, mellyel meg lehet határozni, hogy különböző emberi behatásoknak milyen szerepe van az erdők szén-dioxid kibocsátására illetve elnyelésére. Utoljára ezen év májusában voltam kint a szervezettel, ahol még konkrétabban néztük meg azt, hogy miként lehet olyan módszereket találni, mellyel abban az országban is jó becsléseket kaphatunk a szén-dioxid kibocsájtás arányáról, ahol sok olyan erdő van, amelyeket még nem kezeltünk, és nincs róluk elegendő adatunk.



Amikor ön Brazíliában járt, mit tapasztalt? Kellőképpen informáltak az emberek az erdők tragikus állapotáról, és ha tudnak róla, mit tesznek a megőrzése érdekében?

Az ilyen helyeken élő embereknek az iskolázottsága jóval alacsonyabb, mint hazánkban, ezen túlmenően, amikor az esőerdővel kapcsolatba kerülnek, nem arra gondolnak, hogy a föld szempontjából ezek az erdők milyen fontosak, hanem arra, hogy milyen módon képesek megérni a holnapi napot. A túléléssel törődnek, és azért tűnik el az esőerdők körülbelül 70 százaléka, mert az így nyert területen mezőgazdasági termelést folytatnak, azaz megtermelik az élelmüket.

Azok az erdőirtással kapcsolatos problémák, amit mi az iskolában tanulunk, illetve amit különféle propagandákból megtudunk, azok Brazília és más fejlődő ország lakosai számára nem léteznek. Ők nem tudnak erről semmit, pusztán meg akarják élni a holnapot.

Mi mit tudunk segíteni? A nemsokára induló klímakonferencián születhet megoldás?

Sok mindent lehet tenni. Minden attól függ, hogy melyik irányból közelítjük meg a kérdést. Jelenleg folynak a klímatárgyalások, melyek egyik középpontjában az esőerdők irtása áll. Ez azért fontos, mert az üvegházhatású gázok kibocsájtásáért ezeknek az erdőknek a kiirtása áll. A segítség módja sokféle. Az egyik a pénzügyi, tehát hogy a szükséges élelmiszerek megtermelését valamilyen más módon, más technológiával tudják majd biztosítani maguknak ezek az emberek.



A másik mód éppen az oktatás kiterjesztése, mely részben szintén anyagi kérdés, de fontos, hogy az emberek ezekben az országokban is megértsék, miről van szó, globálisan milyen súlyos helyzettel állnak szemben ők is.

Egy harmadik, még konkrétabb útja a segítségnek az, hogy projekteket hajtsanak végre ezekben az országokban, melynek eredményeként átalakítanák az erdőirtó-gazdálkodást úgynevezett fenntartható erdőgazdálkodássá.

Nekünk ezt Európában már sikerült bevezetni, aminek értelmében nem vágunk ki több fát, mint amire szükségünk van. Ehhez törvényi háttér, illetve erdőtervezés is kell, ami nálunk már több mint 140 éve létezik. Ha ilyet be tudnánk vezetni szakmai és pénzügyi segítséggel együtt, akkor nagymértékben csökkenthető volna az erdőirtás, természetesen az esőerdőkre kiterjedően is.