Kannibalizmus avagy maradj itt vacsorára!
Ismerjék meg a kannibálok véres, bizarr világát. Kannibálok a történelem tükrében, az ősemberektől Issei Sagawáig. Az elolvasása 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
2009. november 15. vasárnap 16:49 - Győry S. József
Egy újabb misszionárius, Watsford atya 1846-ban Bau sziget királyáról, Rakerakiról feljegyezte, hogy az minden nap emberhúst fogyaztott, és ínségesebb időkre besózott lábakat, karokat is raktároztak a számára.
Az emberevés egyik kultikus története a Donner expedíció. 1846-ban George Donner 87 pionírtársával útnak indult Kalifornia felé, echós szekerekkel. Sierra Nevada megmászásánál azonban hóviharba kerültek, és elakadtak. Mikor már minden készletük elfogyott, egy 17 fős csapatot küldtek a legközelebbi városba, segítségért. A hideg és az éhség megtette a hatását. Egy nap a csapat tagjai az egyik elhalt társukból kivágott darabból pecsenyét sütöttek, és megették. Nyilván ízlett nekik, mert a legközelebbi alkalommal nem egy újabb, természetes halállal elhunyt társukból vágtak ki darabokat, hanem kivégeztek csak a húsa miatt egyet maguk közül. Több mint egy hónap után érkeztek meg a legközelebbi településre, a 17 pionírból mindössze heten maradtak. Az első mentőexpedíciónak nem volt eredménye, a sokadiknak azonban meglett a gyümölcse. Megtalálták az egyetlen túlélőt, Lewis Keseberget, aki az elhalt társai hulláján tengődve várta a segítséget. Ő volt az egyetlen túlélő. Keseberg jó pár évvel később vendéglőt nyitott Sacramentóban, és a cégéren a következő mondat állt: „ A legfinomabb, és legzsengébb hús.”
De nem kell olyan messzire menni a történelemben némi
kannibalizmusért. Egy 2003-as ENSZ-vizsgálat kiderítette, hogy kongói lázadók pigmeusokra vadásznak, mert a húsuknak varázserőt tulajdonítanak. Mi több, nem csak vadásztak rájuk, hanem nyíltan, a piacon árusították ez emberhúst.
Szintén ebben az évben Észak-Koreában az a hír járta, hogy az éhínség miatt gyerekeket mészárolnak le, csak a húsuk miatt. Menekültek mesélték, hogy a frissen elhantolt hullák gyakran eltűnnek. Egy nagypapa elmesélte, hogy unokái keresésére indult. Az unokák osztálytársai a közeli piac felé vezették, mert ott látták utoljára a fiúkat. A nagypapa a rendőrökkel együtt, végül egy húsfeldolgozó üzemben találta meg a gyerekeket, éppen feldolgozás alatt álltak. A tulajt ott helyben főbe lőtték.
Egy ismert kannibál
Albert Fish egy igazi joviális öregúr volt, legalábbis külsőre. Ez az álca azonban egy beteges, szadista, eltorzult lelkű ragadozót takart, akinek a legkedveltebb eledele a fiatal, zsenge gyermekhús volt.
1928-ban kinézett magának egy fiatal fiút, Edward Buddot, s mivel a fiú újsághirdetés útján állást keresett, felkereste őt, mint öreg farmer. A család és a fiú bizalmába férkőzött, már meg is egyeztek a „munkában”, amikor egyszer csak belibbent a család csodálatos szép és kedves kislánya, a 9 éves Gracie. Fisht, aki persze Howard néven mutatkozott be, szíven ütötte a kislány szépsége, és egyből úgy döntött, inkább őt fogja megenni. Felajánlotta, hogy elviszi őt egy babazsúrra, és sem a kislányt, sem az ősz hajú, őszszakállú kedves bácsit nem látta többé senki. Az ügyet végül lezárták, de 1934-ben különös levél érkezett Buddékhoz.
„
Kedves Mrs. Budd,
1894-ben egy barátom a Tacoma gőzösön utazott San Fransiscoból Kínába. Amikor megérkezett, ő és két máik ember elmentek italozni. Mire visszaértek, a hajó elment.
Ebben az időben nagy éhség volt Kínában. Bármiféle hús 1-3 dollárba került. A 12 éves gyerekeket eladták ételként, így a 14 év alatti fiúk és lányok nem voltak biztonságban az utcákon. Bármelyik boltba bemehettél, és a meztelen testekből elkérhetted, amire szükséged volt.
Barátom, John olyan sok ideig maradt Kínában, hogy teljesen hozzászokott az emberi húshoz. Mikor visszatért New Yorkba, elrabolt egy 7 és egy 11 éves kisfiút. Hazavitte, és megkötözve a fürdőszobában tartotta őket. Minden nap megverte és kínozta őket, hogy a húsuk jó és puha legyen.
Elsőnek a 11 éves fiút ölte meg, mert az sokkal húsosabb volt, mint a másik. Minden testrészét megfőzte, és megette, kivéve a fejét, a csontokat és a beleket. Ezután a 7 éves fiú következett… abban az időszakban szinte a szomszédságában laktam. Sokszor mondogatta nekem, hogy milyen jó az emberhús, és én a fejembe vettem, hogy egyszer meg fogom kóstolni.
