1928 júniusában ön meghívott ebédre. Vittem sajtot és epret. Gracie az ölembe ült és megpuszilt. Elhatároztam, hogy megeszem.
Azt mondtam, hogy egy születésnapi partira akarom őt elvinni, és ön beleegyezett. Westchesterbe vittem egy üres házba. Azt mondtam neki, hogy egy kicsit maradjon kint az udvaron. Vadvirágokat szedett. Bementem és levetkőztem. Tudtam, hogyha nem tettem volna meg, akkor összevérezem a ruháimat.

Amikor mindennel készen voltam, odamentem az ablakhoz és behívtam őt. Ezután elbújtam a fürdőszobában, amíg be nem jött. Amikor meglátott meztelenül sírni kezdett, és megpróbált elszaladni. Elkaptam, és ő azt mondta, megmond a mamájának.

Levetkőztettem. Hogy ficánkolt és harapott… megfojtottam és felvágtam apró darabokra. Megfőztem és megettem. Nagyon finom puha lett a kis feneke a sütőben. Kilenc napig tartott mire mindenét megettem. Nem keféltem meg pedig megtehettem volna. Szűzen halt meg.”

Issei Sagawa egy törékeny testalkatú, ám kifejezetten intelligens fiatalember volt, aki a 70-es évek végén a tokiói Wako egyetemen tanult. A nők egyáltalán nem testi adottságai miatt, hanem pont a kimagasló tudása végett keresték a társaságát. Sagawa viszont rajongott a magas, szőke, fehér nőkért.

Tanulmányait 1981-ben Párizsban folytatta, ahol találkozott egy gyönyörű, északi típusú hölggyel, Renee Hartwelttel. Issei összebarátkozott a lánnyal, koncertekre, és kiállításokra jártak. Mielőtt a lány visszament volna hazájába, Sagawa áthívta magához azzal az ürüggyel, hogy szeretné felvenni a hangját magnóra emlékként. A lány leült, Sgawa pedig egy könyvet adott a kezébe, hogy olvasson fel neki. Utána hátulról tarkón lőtte egy 22-es kaliberű pisztollyal. Ezután Sagawa rögvest nekilátott a kóstolónak. Az orrából és egyik mellbimbójából csípett le egy darabkát. A fenekébe is beleharapott, de kés nélkül nem boldogult, ezért segítségül hívott egyet. A többi részt feldarabolta, majd a hűtőbe rakta, egy kis részét pedig mustáros szószban pácolva kisütötte. Ebéd után közösült a megcsonkított holttesttel.

De álljon itt saját vallomásából egy részlet.

„Az ő kezét használtam a maszturbáláshoz, izgatóak voltak az ujjai. Miután végeztem, megpróbáltam leharapni az ujjait. Nem sikerült, csalódott voltam. Műanyag zsákokba tettem a lábait és a kezeit. Aztán az arcát néztem, olyan csendes volt. Kicsi orra volt, és szép szája. Míg életben volt, szívesen beleharaptam volna, és most kielégíthettem ezt a vágyamat is. Nagyon könnyű volt leharapni az orrát. Nem volt túl jó íze. Levágtam a szájából is egy darabot, de nehéz volt megrágni. Úgy döntöttem, későbbre hagyom és megsütöm. Addig betettem a hűtőbe. A nyelvét is kivágtam. Megnéztem magam a tükörben. A nyelve az enyémhez ért. Megpróbáltam megenni a szemeit is. Nehéz volt beleszúrni, pedig ez volt az arca legpuhább része.

A holttestet utána elrejtette egy parkban, ám két nap múltán rendőrök kopogtattak az ajtaján. Nem tanúsított semmilyen ellenállást. Sagawa 3 évet töltött a francia elmegyógyintézetben, majd tehetõs és befolyásos apja, Akira Sagawa elintézte, hogy egy japán intézménybe szállítsák át. Ott újra megvizsgálták, és kijelentették, hogy ítélõképességét tekintve teljesen egészséges. 15 hónap után ismét társadalmunk szabad polgára lett.

Nem vonták felelősségre, viszont sztárrá lépett elő. TV-műsorokban szerepelt, könyveket írt rémtettérõl. Képregényt készítettek személyérõl, valamint a Rolling Stones dalt is írt róla Too Much Blood címmel. Íróként rendszeresen publikál, festõként is több alkalommal kiállított. Egyszer még egy gasztronómiai magazin címlapján is szerepelt.