Herman Van Rompuyt a gyakorló uniós politikusokon és külpolitikai elemzőkőn kívül csak azok a megátalkodott politikafigyelők ismerik, akik valamiért kapcsolódnak Belgiumhoz. Bizony a belga miniszterelnök nem sok vizet kavart fel Európa jelenkori történelmében. Most azonban nagy esélye van, hogy ő legyen az Európai Tanács első elnöke.

Európa elnöke - de mi lesz a dolga?

A tisztség eleddig nem létezett, a Lisszaboni Szerződés alakította ki a posztot. Hogy pontosan milyen jogkörökkel jár, azt a szerződés elég homályosan írja csak körbe, ezért még a jövő zenéje, hogy ez mit is takar majd. Kérdés, miben fog különbözni az Európai Bizottság elnökének jogköreitől? Nem járunk messze az igazságtól, ha e két posztot úgy írjuk le, mintha Az Európai Tanács (ET) elnöke lenne a köztársasági elnök, az Európai Bizottság elnöke pedig a miniszterelnök.

Azaz a röviden csak Európa elnökének nevezett posztot betöltő politikusnak inkább a külpolitikában, Európa egységes arcának megteremtésében lesz feladata. Ő fogja képviselni az egyre inkább egységesülő Európát a világban, de természetesen feladata lesz az uniós tagországok közti kapcsolatok minél szorosabbá tétele is.

Ki lesz az?

Az Európai Bizottság elnöke újra a portugál José Manuel Barroso lett, így az uniós vezetők kizárták annak lehetőségét, hogy a ET elnöke is dél-európai legyen. A nagy államok (Franciaország, és Németország), nem támogatnák, ha egy nagy állam politikusa kapná a posztot. Ez egyfajta összekacsintás amolyan „ha már én nem kaphatom meg, akkor te sem” hozzáállás.

Nagy Britannia ezzel szemben erőteljesen tolja előre Tony Blair volt kormányfőt. Igyekezetük nem sok reménnyel kecsegtet: Blairt önmagán kívül alig valaki szeretné elnöki pozícióban látni. Tegyük hozzá joggal: a britek nem sokat tettek az egységes EU-ért, többek közt az eurót sem vezették be országukban, és politikájuk inkább volt Amerika-barát, mint valódi európai. (Emlékezzünk az iraki megszállásra, mikor éppen Blair ment szembe az uniós államok többségével, és mindenáron támogatta Bush háborúját, amiről aztán kiderült, jogtalanul indította s csak az olajról szólt, nem a tömegpusztító fegyverek megsemmisítéséről.)

Esetleg Magyarország?

Maradnak tehát a kis országok. Mielőtt mosolyra húzódna a szánk, esetleg reménykedve dobbanna a szívünk, ne örüljünk. Magyarországnak semmi esélyes sincs. Persze nem a turáni átok miatt: az Európai Parlament elnöke egy kiváló lengyel politikus, Jerzy Buzek, így a visegrádi országok is elestek a nagy lehetőségtől. Maradtak a Benelux és a balti államok. Utóbbiak közül egyedül Lettországnak lehet egészen aprócska esélye: ők korábbi államfőjüket, Vaira Vike-Freibergát szeretnék az EU élén látni.

A valódi esélyes azonban Belgium és Luxemburg. Jean-Claude Juncker jelenlegi luxemburgi miniszterelnöknek egyelőre kicsivel kevesebb támogatottsága van, mint a belga Herman Van Rompuynak. Ez azonban nem jelenti, hogy Rompuy a befutó. Rajtuk kívül Jan-Peter Balkendende neve is felmerült: több európai sajtóorgánum is hozta a hírt, hogy a holland kormányfő is szívesen tenné át Brüsszelbe a székhelyét, de sok esélyt egyelőre nem adnak neki.

Kit szeretnénk mi?

Tabajdi Csaba, szocialista Európa Parlamenti képviselő egy Hírextrának adott interjújában nemrég azt mondta, Magyarország inkább a szocialista Junckert támogatja. Mint fogalmazott a néppártiak által kedveltebb kereszténydemokrata Rompuy súlytalanabb luxemburgi vetélytársánál.

Kik ezek az emberek?

Tény, ami tény, Rompuy igazi háttérbehúzódó, szürke, sokak szerint jellegtelen figura. Kerüli a feltűnést, szeret testőrök nélkül elveszni a tömegben. Tudjuk, hogy a politikai pályának nem a becsületesség a legjellemzőbb erénye, ám róla azt mondják, a tisztességesebb fajtából való.

Juncker ezzel szemben igazi diplomata-miniszterelnök. Miközben vezeti országát, utazgat, kapcsolatokat épít, és nemcsak Európa vezetőivel van jóban. Például egészen jó viszonyt tart fenn Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökkel. Mikor Junckert az ET elnöki terveiről kérdezték azt mondta, „az elnöknek a francia-német páros működését meg kell könnyítenie, figyelembe véve azt, hogy az Európai Unió kibővült." Szerinte nem folytatható az a gyakorlat sem, hogy a döntések a nyugat-európai fővárosokban születnek meg.

Vacsora közben

A hivatalos jelölés e hét csütörtökön várható, amikor az unió vezetői (elnökök, illetve miniszterelnökök) találkoznak. Külföldi sajtóértesülések szerint a munkavacsorán kapják meg a névsort, s minősített többséggel fognak jelöltet állítani. Ekkor tesznek javaslatot az EU kül- és biztonságpolitikai posztjára (ami szintén újdonság, és fontos pozíciót jelöl, hiszen aki megkapja, az egyben az Európai Bizottság alelnöki tisztét is betölti).

Egyelőre nem borítékolható semmi, hiszen vannak például olyan érvek is, miszerint egy hölgynek kellene kapnia legalább az egyik fontos pozíciót, ami akár lehet az ET elnöki is. Cecilia Malmström svéd Európa-ügyi miniszter hétfőn azt arra a kérdésre, miszerint lehetséges-e eltérés attól a korábban hangoztatott elképzeléstől, miszerint az ET elnöke jobbközép, a külügyi főképviselő pedig balközép irányzatú politikus lenne azt felelte, „semmi nincs egyelőre kőbe vésve."