„Országunk egészen egyszerűen földrajzilag és éghajlatilag sem alkalmas arra, hogy komolyan értelme legyen a havas-jeges sportok versenyszerű űzésének” – szólt a szocialista propagandaszöveg sok-sok évtizeddel ezelőtt. Hogy mi változott mára? Kis túlzással csak annyi, hogy már nem szocialista a propagandaszöveg…



Lepusztult minden

Annak idején persze esélyük sem volt ezeknek a sportágaknak. Ha ugyanis valami eleve „nem alkalmas arra, hogy űzzék”, kirakatsportág sem sok eséllyel válik belőle. Nem csoda hát, hogy az ötvenes évektől kezdve, sőt lényegében a második világháború utáni időszaktól fogva szép lassan leépültek a téli sportágak Magyarországon. Magára hagyták a jégkorongot, a havas sportágak pedig szinte egy az egyben megszűntek létezni. A szocialista sportvezetők hozzáállása – miszerint minek pénzt és energiát ölni olyan sportokba, melyek alighanem soha nem hoznak az országnak olimpiai érmeket, helyezéseket – odáig süllyesztette a havas-jeges sportágakat hazánkban, ahonnan a rendszerváltás után még korlátlan anyagi lehetőségekkel sem tudtunk volna kikecmeregni egyhamar. Nemhogy igencsak korlátolt, az életben maradásra is épp csak elég támogatásokkal.

Nincs mit tenni, az évtizedek során mélyen beleivódott a magyar emberek agyába, hogy nem nekünk találták ki a téli sportágakat, ebből kifolyólag pedig a téli sportágak legnagyobb ünnepét, a téli olimpiát sem.

Februárban azonban, ha tetszik, ha nem, a nyugat-kanadai Vancouverben megrendezik a huszonegyedik téli olimpiát – a jó hír, hogy legalább nem nélkülünk.



Nem lehetetlen küldetés

A Magyar Olimpiai Bizottság által megfogalmazott cél szerint ugyanis a feltehetőleg tizennégy-tizennyolc fős magyar olimpiai csapat pontért utazik a játékokra, azaz a minimum elvárás legalább egy első hatos helyezés.

Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója a minap azt is bejelentette az Országgyűlés sport- és turisztikai bizottsága előtt, hogy jó lenne az első harminc nemzet közé kerülni eredményességben, ami már csak azért sem lehetetlen küldetés, mivel négy éve, Torinóban huszonhat ország tudott egyáltalán pontot szerezni, azaz első hatos helyezést felmutatni.

Hanem a fő kérdés az, vajon kitől várhatjuk el reálisan nézve a pontszerzést, ha egyáltalán elvárhatjuk valakitől…

A helyzet ugyanis nem túl rózsás, a rövidpályás gyorskorcsolyázókon kívül csak a műkorcsolya- és jégtánc magyar képviselői reménykedhetnek a jó szereplésben – ugyan az elmúlt játékokhoz hasonlóan valószínűleg Vancouverben is szerepel majd sífutónk, biatlonosunk, sőt alpesi sízőnk is, ezek a magyar versenyzők aligha számolhatnak jó eredménnyel, legalábbis a magyar olimpiai csapat szempontjából számító jó eredménynek.



Csodaérem short trackben?

Ami a rövidpályás gyorskorcsolyát, vagy közismertebb nevén short tracket illeti, a hétvégén biztossá vált: hét koris képviselheti majd a magyar színeket Vancouverben. Az öt női és két férfi versenyző személyeiről december közepéig dönt a szövetség, a szintén kvótát szerző női váltó összetétele is ekkor dől majd el.

A short trackes fiatalokon kívül sajnos csak műkorcsolyában és jégtáncban reménykedhetünk maradandó eredményben. Szakértők szerint azonban némi aggodalomra adhat okot, hogy az elmúlt években Sebestyén Júlia semmilyen kimagasló eredményre nem volt képes műkorcsolyában, a Hoffmann Nóra, Maxim Zavozin jégtánckettős szereplése pedig alapból kérdéses, a nem éppen tősgyökeres magyar Zavozin állampolgársági kérelmével ugyanis akadt némi gond.

Bennük reménykedhetünk, talán ők megcáfolhatják a több mint fél évszázados sztereotípiát, miszerint Magyarországnak semmi köze a havas-jeges sportokhoz. Persze már az is előrelépés, hogy tizenhét sportoló – legtöbbjük valószínűleg ott lesz Vancouverbe – fejenként tizenkétezer dolláros (több mint két millió forint) támogatást kapott a MOB-tól felkészülésük segítésére.

Kérdés, hogy mire lesz mindez elég. Mindenesetre a február 12-től 28-ig tartó vancouveri téli játékokon kiderül.