Tárgyalások a tárgyalásokról

A japán siker, az APEC-es vita, és a kínai félsiker után Barack Obama, Amerika elnöke nyolcnapos ázsiai körútjának legkevesebb sikerrel kecsegtető állomásához érkezett: Dél-Koreába, ahol a fő cél meggyőzni az északi szomszédot, hogy üljön vissza a hatoldalú tárgyalóasztalhoz (amiben Amerikán, Észak- és Dél-Koreán kívül Kína, Oroszország és Japán van benne).

Csakhogy Észak több mint egy éve kilépett a tárgyalásokból, és azóta nem csak nagy hatótávolságú, interkontinentális, atombombát is szállítani képes rakéta kilövését tesztelt sikeresen, hanem végrehajtott egy második földalatti kísérleti atomrobbantást is, ami jóval felülmúlta az első sikerességét.

Tehát Észak jóval nagyobb „előnnyel” indul a tárgyalásokhoz való visszaültetést szolgáló tárgyalásokban éppúgy, mint az esedékes hatoldalú megbeszéléseken. Ráadásul további, némi eredménnyel is járó szankciókat sem képes már Amerika bevezetni az ország ellen, így a phenjani „és ha nem?” kérdésre is igen nehéz választ adni.

Egyedül az ENSZ lenne képes további szankciókkal nehezíteni Észak életét, csakhogy ezeket eddig Oroszország és Kína mindig leszavazta. Reménysugár viszont Obama számára Hu Csin-Tao kínai pártfőtitkár azon keddi ígérete, hogy immáron ő is szorgalmazza a keményebb szankciók bevezetését Észak ellen, amennyiben ő nem hajlandó a tárgyalások folytatására. Így, ha Kína betartja a szavát, akkor már csak Moszkván múlik a „büntethetőség”.

Elhangzott célok

Obama nem csak a tárgyalásokhoz akarja visszarángatni Kim Dzsong Il diktatúráját, hanem arra is rá akarja venni a világtól elzárkózó országot, hogy hagyjon fel provokatív külpolitikájával - ami a szakértők szerint közel lehetetlen, hisz Észak ezzel ért el szinte minden jelentősebb külpolitikai sikert. „Véget akarok vetni annak a bevett szokásnak, hogy Észak-Korea provokatívan viselkedik, aztán pedig vissza akar térni a tárgyalásokhoz… amely során további engedményeket csikar ki” - mondta az elnök.

Obama arról is megegyezett Li Mjong-Bak Dél-Koreai elnökkel, hogy megsürgetik azt a két éve aláírt, kölcsönös kereskedelmi szerződés elfogadtatását, amely csak most kerül mindkét ország törvényhozása elé. A szerződés akár évi 20 milliárd dollárral is növelheti a két ország közti kereskedelmet, ami már most is 83 milliárdnál tart. A szerződés életbe lépése esetén a legnagyobb kereskedelmi paktum lesz a ’90-es években született NAFTA óta. Azonban az amerikai oldalon az olcsó import gépkocsik áradata miatti félelemtől remegő kezű törvényhozók miatt az aláírás még korántsem biztos. Most viszont Dél felajánlott a gépkocsi-kereskedelem újbóli megtárgyalását, amely könnyen megoldhatja a problémát.

Ezután közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Észak komoly gazdasági segítségben részesülhet, amennyiben lemond nukleáris ambícióiról - sőt az USA ebben az esetben még a nemzetközi szervezetek integrációjába is segítené az államot. Ez viszont sokak szerint egy újabb engedmény kicsikarása Észak részéről. Természetesen Obama beszélt a Délen állomásozó 28.000 főnyi amerikai katonához is, és a két elnök közt szó esett az Irán elleni szankciók esetleges bevezetésének mikéntjéről.

Bár Obamát több száz éljenző koreai fogadta, de nem érkezett a legbarátságosabb időkben: Dél pár napja erősítette meg Északkal szomszédos határainak védelmét, mivel az előző hét elején volt egy tűzharcba átcsapó kisebb tengeri konfliktus és Phenjan újabb adag fegyverként használható plutóniumot is előállított - amit Dél nem hagyhatott válasz nélkül.

Ehhez kapcsolódott az a betiltott, Phenjan elleni tüntetés is, ahol Észak-Koreai zászlókat égettek. Annyi biztos, hogy nem lesz könnyű dolga Stephen Bosworth amerikai különleges megbízottnak, aki december 8-án utazik Phenjanba letárgyalni a hatoldalú tárgyalások folytatását.

A nagy hazatérés?

Obama útja ezzel gyakorlatilag le is zárult: eredményességének fokát heteken belül érzékelni lehet majd. De a világpolitika még mindig befolyásolja az elnök döntéseit: ma iktatták be Hamid Karzai afgán elnököt második ciklusára, akinek hatalma nagyban függ majd Obama azon döntésétől, hogy küld-e újabb katonákat Afganisztánba. Ráadásul az Iránnal atomügyben folytatódó nemzetközi tárgyalások is megakadni látszanak és a palesztinok is egyre inkább távolodnak egy béketárgyalások lehetőségétől - ami egy újabb pofon a Nobel-békedíjas elnöknek.

Amerika külpolitikája Obama színre lépésével gyökeresen átalakult: sokkal barátibb, tárgyalókészebb és kezdeményezőbb lett. Azonban a jelek szerint elérkezett azokhoz a pontokhoz, amiket ilyen módszerekkel nem fog tudni megoldani - így most mindenki azt várja, hogy milyen más eszköz röppen még elő az elnök tarsolyából. Mert hogy ennyivel nem fújt ki, az biztos.