Az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc nagykövetségei közös nyilatkozatban aggodalmuknak adtak hangot, több "nem transzparens" viselkedéssel kapcsolatban a közszolgáltatások, műsorszolgáltatások és az országos közlekedési infrastruktúra egyes területein.

A közszolgáltatások a Pécsi vízmű problematikájára céloztak, a műsorszolgáltatás a Sláger és Danubius rádiók ügye miatt került szóba, a közlekedési infrastruktúra pedig a BKV, illetve az autópályaépítések (most éppen az M0 körüli visszásságok) miatt okoz a Nyugatiaknak gondot.

Az ügy egyszerűnek látszik, ám sokkal messzebbre vezet, mint gondolnánk. És hogy kinek van igaza, az eldönthetetlen.

A rádiós hiszti

Az egész nyilatkozat abból pattant ki, hogy a Sláger rádiót birtokló amerikai Emmis Corporation hisztizni kezdett azért, amiért nem ő nyerte az általa addig birtokolt frekvencián a műsorszórási jogot. Naná, hogy hisztizik, mikor százmilliókat profitált évente a rádióból. Most más fog profitálni – igaz jóval kevesebbet, mert mindkét új szereplő volt annyira merész, hogy jóval többet ajánljon az ORTT kasszájába.

Ezzel végül is az ORTT, közvetetten meg az ország jár jól. A két új cég magyar hátterű, így a profitot sem viszik ki az országból. Valójában ez az, ami nem tetszik az amerikaiaknak. Az a duma, hogy a két párt lepaktált egymással és felosztották a kér frekvenciát egymást között – még ha igaz is – rendkívül gyenge. Mert bizony mutatnak arra jelek, hogy ez így történt, de lássuk be, fél évvel ezelőtt a Sláger és a Danubius ugyanezt tette: „megvette kilóra” a politikát és elérte, hogy országgyűlési határozat (!) szülessen a működésük meghosszabbításáról, miközben ez ellentétben van a médiatörvénnyel és az alkotmánnyal is. (Ezt ki is mondták később, de akkor már mindegy volt.)

Közmű és közlekedés

A BKV-s botrányok, különösen a Strabag vezette Bamco konzorcium és a DBR Metró Projekt közötti viták, vagy az M0-ás ügyekkel szintén a külföldi tőke bizonytalanságát próbálják bizonyítani, mint ahogy a Pécsi Vízmű esetében is.

Itt megint csak lehetetlen eldönteni, hogy az igen tisztelt – és hatalmas pénzforrásokkal rendelkező – országok nagyköveteinek van-e igazuk vagy az ellenérdekelt félnek. Annál is inkább, mert nehéz megmondani, ki az ellenérdekelt fél. Alapvetően azt mondhatjuk a külföldi tőke harcol a magyar piacokért, amit egyfelől a magyar állam, másfelől a magyar tőke is szeretne magáénak tudni. Pedig a magyar állam eleddig szerette a külföldi befektetőket, mindent meg is tett, hogy idecsalogassa őket.

Ez az eltökéltség az utóbbi időben mintha megingott volna. Főleg a Fidesz retorikája az, amely külföldi tőke visszaszorításáról már egyszer-kétszer burkoltan vagy nyíltabban, de megszólalt. A Fidesz pedig győzelemre áll. Nem véletlen tehát, hogy azon nyomban megjelentek a nagykövetek, hogy saját érdekeikért kiáltsanak.