Immár mi sem keressük a magyar hegymászókat

Mécs elmondta: meggyőződése, hogy jég- és sziklaomlás temette maga alá a magyar csapatot. Mint mondta, a gyalogos (földi) mentés lehetőségeit teljességgel kimerítették, de megvan még annak az esélye, hogy a kínaiak, ha a körülmények engedik, ismét felszállnak. Ugyanakkor a keresés leállításáról is ők döntenek.

Mécs elmondása szerint a kínai fél szándékai kétségkívül arra irányultak, hogy felszállhasson vele a katonai helikopter, miután erre az engedély egy hete megvan. Kedden a tartomány székhelyén, Csengtuban a tartományi külügyi hivatalban várakoztak a korábbi mentés vezetőjével, hogy a zöld jelzés megérkezzen, de a ködös idő végül ezt nem tette lehetővé. "Sikerült első kézből információkat kapnom, így határozott képet alakíthattam ki arról, hogy mi történhetett, és megbizonyosodhattam arról is, hogy a mentés szakszerű volt" - mondta Mécs.

Mécs László elmondta, hogy a jelenleg ugyanazon a területen mászó három dán alpinistával napi sms-kapcsolatban vannak. Róluk most azt lehet tudni, hogy már 4400 méteren járnak, és - ahogy a magyarok hetekkel ezelőtt - onnan keresik a tovább vezető utat. Amennyiben tehát a dánok - akik közül az egyik magyar származású - bármi nyomát látnák az eltűnt magyaroknak, azonnal tudatják. Mint kiderült, a dán hegymászók és a magyar expedíció még a magyarok indulása előtt tudtak egymás tervéről.

Mécs még fontosnak tartotta közölni, hogy eredetileg egyik csapat sem azon az oldalon akarta a csúcsot megközelíteni, amelyen végül megkísérelték, megkísérlik. Logisztikai problémák miatt választották végül a harmadik, de a legnehezebben járható utat.

Mécs elmondta, hogy a magyar hegymászás történetének legsúlyosabb balesete következett be az ismeretlen szecsuani hegynél. Hazatérése után mindenekelőtt a családtagokat kívánja tájékoztatni, s szakmai körökben is újra elemzik majd az októberben történteket.