Mi ihlette meg az "Egyszer az életben" című album számait? Van-e olyan
kérdéskör/téma, melyet általa boncolgattok?

Mi sohasem készítettünk még koncept-albumot, igyekeztünk mindig zeneileg és szövegileg is változatosat alkotni. Az idei lemezen sincs ez másképp: a hétköznapi dolgoktól kezdve a hazaszeretetig, a zenész-életérzéstől a kemény társadalmi problémákig sok mindenről szólnak a dalok.

Az albumon helyet kapott a "Fényév távolság" című Padlás-átdolgozás is. Hogyhogy?

A Padlás című darabot már több mint egy évtizede ismerem és szeretem, az egyik kedvenc dalom róla a Fényév távolság. Alapból nem vagyok oda azért, amikor színészek énekelnek, de Kaszás Attila nagyszerű volt ebben is! Érdekes módon Rubcsics Ricsi is szereti ezt a darabot, pedig ő általában a keményebb zenék híve. Már évekkel ezelőtt tervezgettük, hogy feldolgozzuk, és abban is egyetértettünk, hogy rockosabb verziót készítünk.

Aztán a dolog valahogy elfelejtődött, amíg idén tavasszal a YouTube-on fel nem fedeztem egy házilag készült klipet a „Hosszú álom” című számunkra. Elég sok ilyen jellegű anyagot csinálnak a rajongóink, ugyanerre a dalra például egy lány a fiatalon elhunyt édesapja fotóiból állított össze egy megható klipet. Amit pedig akkor felfedeztem, azt egy színházi ember készítette, Kaszás Atila képeiből és az ő emlékének ajánlva! Ekkor azt mondtam magamnak: „ez egy jel, nekünk is meg kell csinálnunk a feldolgozást!”

Együtt írjátok a zenét és a szövegeket? Mindenkinek egyenlő beleszólása van a terezésbe? Úgy tudom, hogy a szövegeket Te írod.

Hárman írunk zenét: Wéber Attus és Rubcsics Ricsi gitárosok, valamit jómagam. Ez megkönnyíti a dolgunkat, ugyanakkor kellően változatossá teszi a lemezeinket. Nagy örömünkre a tavalyi, „Küldetés” albumon Erdélyi Krisztián is debütált zenei ötletek terén, tehát nálunk ritkán van alkotói válság, mert valamelyikünk mindig inspirálni tudja a többieket. Az ötleteket közösen nézzük át, mindenki hozzáteszi a saját elképzeléseit, én énekdallamokat és szövegeket írok hozzájuk, így alakul ki a végső formátum.



Elég termékeny együttes vagytok. Hogyhogy? Ennyi mondanivalótok van?

Hálistennek a minket körülvevő világ mindig gondoskodik újabb és újabb témákról.

A hazai metal életben megfigyelhető egyfajta nemzeti rock felé fordulás. Az "Örök
tűz" című albumotokon a "Trianon" című szám is erről tanúskodik. Hogy tervezitek?
Lesznek még hasonló szerzemények?

Az emberek imádnak skatulyákat teremteni, és azokba belerakni mindent és mindenkit. A mi „nemzeti rock felé fordulásunkról” csak annyit mondanék, hogy a zenekar címere 1987 óta egy turulmadár, az 1989-es albumon már volt egy Petőfi-feldolgozás, a „Feltámadott a tenger”, de említhetném a 2001-es „Ősök vére” című dalt is.

A társadalomkritikus nótáink sem újkeletűek, hiszen az 1991-es „Ítéletnap” vagy az 1993-as „Menetelés a vágóhídra” ugyanazokról a dolgokról szólnak, amik mostanra csak durvábbak és szélsőségesebbek lettek. Természetesen mindig is lesznek reagálásaim a világ történéseire, számomra ez nem egy divatirányzat.

Mi a tervetek a későbbiekben? Ugyan meglehetősen "friss" az új album, de van már valamilyen koncepció a következőre?

Jelenleg ezerrel készülünk a november 28-i nagy koncertünkre, amely a Petőfi Csarnokban lesz. Az utána következő időszakban három nagy évvégi koncert jön, Kunmadarason, a felvidéki Szepsiben és Szombathelyen, majd rövid pihenő után tavaszi turnéra indulunk, amelynek keretén belül például márciusban ellátogatunk Erdélybe is, két sportcsarnokos bulira, ezután pedig a nyári fesztiválszezon következik. Egy biztos: most sem fogunk unatkozni egy jó ideig.

Az Ossian 1986 óta létezik, és a hazai metal egyik legpatinásabb képviselője. Mit gondoltok a rajongól összetételéről, kik vannak túlsúlyban? Az "öreg motorosok" vagy a fiatalabbak?

Nagyon vegyes, többgenerációs a közönségünk, nem ritka, hogy teljes családok jönnek a bulikra, de előfordult már nagymama is az unokáival!

Az új album is a MAHASZ-lista élbolyába került szinte azonnal a megjelenése után. Számotokra ez mit jelent?

Nagy öröm, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben, a letöltések korában még mindig vannak, akiknek annyira fontosak vagyunk, hogy eredetiben megveszik a munkáinkat.