A miniszterelnök washingtoni útja során találkozott Benjamin Cardin szenátorral, az amerikai Helsinki Bizottság elnökével.Neki tolmácsolta óhaját, mi szerint utazzanak amerikai szakértők Magyarországra a roma integrációs program segítésére, hisz a roma és az amerikai fekete kisebbség integrációja hasonló, Magyarországnak pedig szüksége van az Amerikában felhalmozódott tudásra.

Magyarországnak még egész sok mindenre szüksége lenne a cigányság többségi társadalomba való beillesztéséhez. Példának okáért – s itt vehetjük fel a bevezetőben feltett kérdés fonalát – egy világos célokat megfogalmazó, széles társadalmi és politikai konszenzuson nyugvó roma integrációs programra.

Világos célok

Túl azon, hogy a próbaképp bepötyögött „győzike” kifejezésre nagyjából kétszer annyi találatot dob ki az internetes keresőprogram, mint a „roma integráció” szóösszetételre, különösen elszomorító, hogy az Úr 2009. évében Magyarországon nincs egy webes felület, amely részletes és világos információkkal szolgálna a különböző cigány felzárkóztató programokról, a rendszerváltás óta elért eredményekről, a következő évekre kitűzött célokról.

Nincs, és addig valószínűleg nem is lesz, amíg a mindenkori kormány nem fogalmaz meg egyértelmű célokat a roma integráció terén, ehhez nem rendeli hozzá a megfelelő szakembereket, valamint pénzt, paripát, és igen, ha kell, fegyvert is.

Mert az nem elég, hogy a kormány roma integrációs programja jószerivel abban merül ki, hogy Bajnai Gordon kinevez néhány tucat cigány származású rendőrt a Rendőrtiszti Főiskolán, meg hogy több pénzt csoportosít a leginkább romák lakta vidéki települések rendőrőrseinek megerősítésére. Mert ez ugyan szép gesztus, csakhogy a cigányság valódi integrációjához több száz, több ezer roma tűzoltóra, mentősre, fodrászra, pékre, újságosra, sőt könyvvizsgálóra, kutatóorvosra is szükség lenne.

Ami ma történik, a vidék közbiztonságának megerősítésével, a roma rendőrök létszámának felemelésével, pusztán tüneti kezelés. Ugyanis alapvetően a többségi társadalom és a cigány kisebbség közötti konfliktus kialakulásának esélyét csökkenti, ahelyett, hogy a feszültség forrásainak elapasztására tenne kísérletet.

Feszültségforrások

A konfliktusok alapvetően két forrásból fakadnak. Az egyik az anyagi helyzet, a másik a kulturális közeg. A magyarországi cigányság mindkét szempontból jelentősen elüt a többségi társadalomtól. Előbbire különösen az integrált oktatás, utóbbira a telepek (cigánysorok) felszámolása és az integrált oktatás nyújthatna megoldást. De hol tart ma az iskolai szegregáció megszűntetése? Hol tart a telep-felszámolási program? Hol a politika sokat emlegetett összefogása? Hol van az, hogy az MSZP és Fidesz és a többi demokratikus párt együtt áll ki a romák jogaiért?

Mindettől függetlenül az amerikai segítség még jól is jöhet. Egyet azonban senki se felejtsen: az Államoknak van egy, a feketékért hősi halált halt harcosa, úgy hívták, Martin Luther King. Az ő neve örökre egybeforrt a néger polgárjogi mozgalommal, ha úgy tetszik, a fekete integráció karakterének megtestesítője lett.

A roma polgárjogi mozgalom karakterére ellenben jellemző, hogy mikor egy jászsági roma gyalog indul a fővárosba, hogy a kiközösített és meg nem hallgatott cigányság legfontosabb követeléseit személyesen a köztársasági elnöknek nyújtsa át, alig néhány tucatnyian csatlakoznak hozzá. Ütőképes polgárjogi mozgalomhoz persze nem csak néhány lelkes aktivistára, hanem hiteles roma politikusokra, és a nem roma tömegek támogatására is szükség lenne. Egyelőre egyik feltétel sem látszik megvalósulni.

Azt a Magyarországra érkező ami szakértők nem fogják megoldani, hogy a politikai döntéshozók együtt, a civilekkel összekapaszkodva világos célok mentén működő roma integrációs program mellett törjenek lándzsát. Azt sem, hogy a többség ne a zsigeri indulatokra építő szélsőjobboldaltól várja a problémák megoldását.

Tehát ha nem történik semmi, legközelebbi látogatásakor már a klu klux klán felszámolóit is invitálhatja az országba az aktuális magyar miniszterelnök.