Általánosságban ugyan elmondható, hogy az európai ember a világ egyéb tájain élő földlakóhoz képest viszonylag hosszú és egészséges életet él, ám az is legalább ennyire igaz, hogy az unió országai között hatalmas különbségek tapasztalhatók a lakosság egészségi állapotát illetően.

Csak a példa kedvéért: a születéskor várható életkor tekintetében az EU-országok között fennálló különbség a férfiak esetében tizennégy, a nőknél pedig nyolc év. Ez azt jelenti, hogy egy svéd vagy brit honpolgár a nemétől függően átlagosan körülbelül tucatnyi esztendővel élhet tovább, mint egy román vagy egy szlovák.

Mi a helyzet idehaza?

Magyarország sajnos mind a társadalmi, mind pedig az egészségi egyenlőtlenségek terén az élmezőnyhöz tartozik az EU-ban. Mindez azért lényeges, mert a lakosság egészségi állapotában megnyilvánuló egyenlőtlenségek az egészség társadalmi-gazdasági meghatározóin keresztül csökkenthetők elsősorban, márpedig a magyar lakosság „egészségteljesítménye” messze elmarad a gazdasági fejlettség alapján elvárható szinttől.

A British Medical Journal 2009. november 10-én közzétett szerkesztőségi állásfoglalása szerint minél egyenlőbb a társadalom, annál jobb a tömegek életminősége. De erről majd később.

Lehangoló adatok

Egyelőre álljanak itt a lehangoló statisztikák. Magyarországon a 30 éves korban várható élettartamok vonatkozásában iskolai végzettség szerint a férfiaknál lényeges eltérések mutatkoznak: a legmagasabb iskolázottságú férfiak 16.5 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak, mint a legalacsonyabb iskolázottságúak. Igaz, az EU egészéről elmondható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel, szakmai státusszal vagy jövedelemmel rendelkezők (vagyis szegények) jellemzően gyakrabban betegszenek meg, és rövidebb ideig élnek.

Ami viszont valóban kirívó: itthon a nemdolgozók halandósága tizenkétszerese (!) a dolgozókénak. A társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, valamint az 500 és 2000 fő közötti lélekszámú falvakban élőknek jóval nagyobb az esélye a krónikus betegségekre, mint a városi lakosságnak. Ez nem csak az egészségügyi ellátórendszer különbségeiből fakad: az egyenlőtlenségekkel bizony pszichoszociális folyamatok is összefüggésben vannak.

Nem véletlen, hogy az egyenlőtlen társadalmakban számos szociális probléma előfordulása gyakoribb, mint a kiegyensúlyozottabb közösségeknél. Jellemzően ilyen például az erőszak, a bántalmazás, a fiatalkorú szülések, börtönbüntetések magasabb aránya, az alacsony iskolai teljesítmény, a csökkent társadalmi mobilitás, az alacsony szintű bizalom, vagy akár a hosszabb munkaidő.

Jellemző továbbá, hogy a hosszabb munkaidő relatíve alacsony jövedelemmel párosul. Azt pedig nem nehéz belátni, hogy a népesség kedvezőbb egészségi állapotáért, illetve a jövedelmi különbségek csökkentéséért elsősorban a politika tartozik felelősséggel. Már csak az a kérdés, az egészség-egyenlőtlenségekért mit tehet a szakma és mit tehetnek a politikusok?

Tanítani való összefüggés

Egy csütörtökön rendezett konferencia többek közt azért jött létre, hogy ezeket a kérdéseket felvesse, s ha lehet, meg is válaszolja. A HírExtra kérdéseire pedig Gábor Edina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) főigazgatója, az MTA-n rendezett tanácskozás házigazdája válaszolt.

A főigazgató elsősorban az egyes, az egészségpolitikától eltérő szakpolitikai területek figyelemfelhívásának fontosságát hangsúlyozza. Ilyen például az oktatás. Gábor Edina szerint a szakmában ma már egyetértés van arról, hogy egy jobb minőségű oktatási rendszerrel áttételesen a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése révén az egészségi különbségek is csökkennének.

Pénz, pénz, és pénz…

Azért, hogy az egyes szakpolitikai területek számára minél eredményesebben lehessen közvetíteni az egészség-egyenlőtlenségek csökkentésének fontosságát, az OEFI főigazgatója szerint minél több egészségügyi hatástanulmányra lenne szükség. Ezekből ma jóval kevesebb van, mint amennyire szükség lenne, ami nyilván anyagi okokra vezethető vissza. (A témáról részletesen itt és itt olvashat.)

S ha már anyagiak: a konferencián részt vevő politikusok egybehangzóan állították, az egészségügyi ellátórendszer helyett az egészség megőrzésre (betegség megelőzésre) kellene inkább fordítani a meglévő forrásokat. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra.

Következésképp viszont az egészségügyi egyenlőtlenségek érezhető javulása sem. Mint Gábor Edina szomorúan megjegyzi, a tendenciák ma Magyarországon inkább negatív irányba mozdulnak. 2007-2008 táján például érezhetően csökkentek a társadalmi különbségek, ami annak köszönhető, hogy a felső középosztály tagjai közül igen sokan, (becslése szerint mintegy kétszázezren) státuszukat veszítették. A szegények száma azonban nem változott.

Nem segít az egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdésében a magyar nép híres pesszimista lelkülete sem - mondja Gábor Edina. Különböző tanulmányokra hivatkozva úgy véli, azzal a társadalommal, amelyik jóval hajlamosabb a kilátástalanság érzetébe süppedni, jóval nehezebb elhitetni, hogy az egészségmegőrzés fontos. Persze a hosszan tartó életkilátás nem csak mentális, hanem anyagi jólétet is feltételez.

Tessék, már megint a pénz…