Szokatlan dolgok történnek manapság. Ez a megállapítás egyaránt igaz a világra, és természetesen a világon belül hazánkra is. Az életmódunk egyre inkább gyorsul, de míg korábban több emberöltő alatt változott meg az emberek ízlése, gondolkodásmódja, addig mostanában – kisebb túlzással élve – percenként. Jó kérdés, hogy meddig tudunk még gyorsulni? Vajon elértük már a fénysebességet? Lassítani nem tudunk, pusztán csodálkozni, rosszabb esetben háborogni. Vagyis a kérdés: megszoksz, vagy megszöksz?

Az egyházak is változnak: a hívek is emberek, akikhez valamilyen szinten alkalmazkodni kell, vagy legalábbis tanácsos lenne. A napokban az amerikai episzkopális egyház Los Angeles-i egyházkerületében egy meleg, női lelkészt választottak segédpüspökké. Jelölését és felszentelését a nemzeti egyház vezetőiből álló testületnek ugyan még jóvá kell hagynia, de a felvetés még így is rendkívül figyelemreméltó.

A katolikus egyház

A homoszexualitással kapcsolatosan a római katolikus egyháznak igen markáns véleménye van, melynek az értelmében nem támogatják ez egyneműek együttélését, valamint ahogy köztudott, a katolikus egyházban a cölibátus tiltja a szexuális kapcsolatot valamint a házasságot a papjaik számára, így ők nem érintettek a kérdésben. Az persze más kérdés, hogy a legnagyobb, papsággal kapcsolatos botrányok pont a katolikus egyházat érintik.

A katolikus egyház álláspontját tükrözi a 2003. március 28-án II. János Pál pápa által jóváhagyott állásfoglalás.

„Az Egyház tanítja, hogy a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez. A közjó követeli, hogy a törvények ismerjék el, támogassák és védelmezzék a házassági együttélést, mint a társadalom alapvető sejtjének, a családnak alapját. A homoszexuális együttélések törvényes elismerése vagy azok házassággal való azonosítása nem csupán egy deviáns magatartás jóváhagyását jelentené, azzal a következménnyel, hogy a mai társadalom egy modelljévé teszi, hanem alapvető értékeket is elhomályosítana, melyek az emberiség közös örökségéhez tartoznak. Az Egyház nem teheti meg, hogy ne védelmezze az ilyen értékeket az emberek és az egész társadalom javára.”

A református egyház

A Magyarországi Református Egyház 2004. május 6-án kiadott egy zsinati állásfoglalást a homoszexualitással kapcsolatban „Házasság, család, szexualitás” címmel, melyből egy rövid idézet által megismerhetjük a másságról való nézeteiket.

"A Magyarországi Református Egyház a Szentírás alapján a házasságot, mint egy férfi és egy nő életre szóló szövetségi kapcsolatát, Isten jó teremtési rendjének tartja.

Bár a házasság és család intézménye napjainkban megrendülni látszik, mi a hagyományos felfogást megalapozó bibliai kijelentés értelmében valljuk, hogy a családi élet alapja a házasság, melyet Isten gyermekekkel áldhat meg, részesítve a házasfeleket ez által az élet továbbadásának teremtői áldásában is.

Ismeretes előttünk, hogy vannak embertársaink, akik öröklött vagy szerzett hajlamként saját nemükhöz vonzódva képtelenek a teremtési rend szerinti házasságra.
Magát a hajlamot erkölcsileg nem minősítjük. Ezen testvéreinket lelkigondozói tapintattal fogadjuk, mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezeljük. Őket az emberi méltóságot sértő, mindenfajta diszkriminatív magatartással szemben kötelességünk megvédelmezni. "

A HírExtra a papság alternatív nemi gondolkodásának engedélyezéséről Csoma Áront, a Magyarországi Református Egyház zsinati elnökségi szóvivőjét kérdezte, aki a kérdésre a fenti idézettel válaszolt, melyben a véleménye szerint benne foglaltatik a válasz is. Szerkesztőségünk számára azonban nem derült ki a zsinati állásfoglalásból egyértelmű válasz. Ha a tisztelt olvasó másként gondolja, kérjük, kommentelje jelen cikkünket.

A HírExtra az „utca emberét” is megkérdezte: Győrmelléky Alexandra, 31 esztendős háztartásbeli válaszolt a kérdéseinkre.

Mi a véleménye a melegségről?

Engem nem zavar, általában elfogadó vagyok velük szemben. Persze csak abban az esetben, ha ezt diszkréten teszik. Ha mondjuk kézen fogva sétálgatnak az utcán, az mostanában már belefér, de ennél több, az már zavar. Nem azt mondom, hogy elkezdem őket szidalmazni, semmi ilyesmi, de azért van egy határ. Nem a többségnek kell igazodnia a kisebbséghez, fordítva kellene, hogy legyen. Hazánkban szerintem nem így van.

És ha az illető egy pap?

Semmiképpen nem támogatom. A bibliában Ádám és Éva szerepel, tehát egy férfi és egy nő. A papságnak mindenképpen példával kellene szolgálnia a hívőknek, és a talán a nem hívőknek is. Mondom, nincs bajom a melegekkel, de ez azért mégiscsak túlzás lenne.

Ön vallásosnak tartja magát?

Hiszek Istenben, de nem járok templomba. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy igen, vallásos vagyok.

Az egyházaknak közeledni kell híveik felé, hiszen a ténylegesen templomba járó emberek száma csökkenő tendenciát mutat. Egy ilyen döntés mit üzen az embereknek Ön szerint?

Talán azt, hogy egyre nyitottabb, elfogadóbb a társadalom. Mondom, ezzel nincsen bajom, de az mégis elég komikus lenne, ha a szószékről a meleg pap Adámról és Éváról vagy a család szentségéről prédikálna. Azt viszont nem hiszem, hogy emiatt a döntés miatt növekedne a templomba járók száma. Persze egy meleg ember semmivel sem kisebb Isten szemében, mint egy nem meleg.

Az egyházak álláspontja tehát rendkívül markánsnak tekinthető, viszont az emberek szemében a melegség kérdésére a válasz nem ilyen egyszerű. A történet azonban folytatódik, kíváncsian várjuk, hogy az ominózus papnőt végül megválasztják-e segédpüspöknek, avagy nem.