Az '56-os sortűz áldozataira emlékeztek

A Pofosz és az önkormányzat esti közös megemlékezésének szónokai a hajdani Vásártéren, a sortűz helyszínén arról is beszéltek, hogy senki sem kért bocsánatot az 53 évvel ezelőtt történtekért.

Nem felejtenek, nem felejthetnek, mert nem adtak rá lehetőséget azok, akik miatt erre a helyre jöttek, akik miatt emlékeznek - mondta Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei szervezetének elnöke.

"A pufajkások közül senki nem állt elénk, senki nem mondta azt, hibáztam, nem kellett volna köztük lennem, nem kellett volna meghúznom a ravaszt, bocsássatok meg nekem"- fogalmazott. Szólt arról is, hogy a Pofosz nem szorgalmazza már a büntetőjogi felelősségre vonást, mert látják "az eddigi, elenyésző számú sortűzperek végeredményét", "a rendszerváltás súlyos hiányosságait és korlátait". Csak azt akarják, hogy "bántatlanul és büntetlenül" nevükön neveztessenek a bűnösök Salgótarjánban éppúgy, mint Mosonmagyaróváron vagy Tiszakécskén - tette hozzá.

Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz), Salgótarján polgármestere azt mondta: nem volt hiábavaló december 8. "ma is iszonyatot keltő véráldozata", mert akik a megtorló sortűz következtében itt szenvedtek mártírhalált, éppúgy a szabadság diadaláért adták életüket, mint a fegyverrel harcolók. A városvezető beszédében kitért rá, hogy szoros összefüggés volt a budapesti és a salgótarjáni események között, a kronológiai összevetésből pedig kitűnik, "propagandisztikus hamisító torzítás", hogy a békés vidék óvatosan kivárt volna, mint az események passzív szemlélője. "A történelmi igazságtétel, ha késlekedve, felemásan is, de végül megtörtént. A feloldó, lélekkönnyítő katarzis azonban elmaradt. Bosszúvágy sohasem fűtött bennünket, de feledni nem tudunk" - fogalmazott.

Korábban az SZDSZ, a Liberális Salgótarjánért Egyesület és az MSZP képviselői 131 gyertyát gyújtott meg a sortűz helyszínén, a mai December 8-a Emlékparkban az áldozatok emlékére, akikre néma főhajtással emlékeztek.

Salgótarjánban 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek a vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. A sortűznek levéltári források szerint 49 halálos áldozata és mintegy 80 sebesültje volt, a Pofosz pedig 131-re teszi az áldozatok számát.