Diplomáciai halleluja

Miután Barack Obama, amerikai elnök átvette a Nobel-békedíjat, újabb harmincezer amerikai katona indult útnak Afganisztánba, hogy harcoljon a tálibok, és az al-Kaida ellen. Ezt az elnök, a díj átvétele alkalmából mondott beszédében azzal indokolta, hogy háborúra néha szükség van a rossz legyőzéséhez, és a biztonság megőrzéshez. Azonban hiába minden beszéd, mondat, vagy gesztus, a világ nagy része elkezdett erősen kételkedni abban, hogy Obama - és az általa képviselt Amerika - tényleg megérdemelte-e a rangos elismerést.

Így nem ártott egy diplomáciai bravúr a béke oldalán - ezt hozta most el Stephen Bosworth különleges megbízott. Az észak-koreai ügyekre specializálódott diplomata látogatása az után dőlt el, hogy Bill Clinton volt elnök személyesen repült Észak-Koreába, kiszabadítani két, fogságba esett amerikai újságírót. A látogatás annyira jól sikerült, hogy megolajozta a további tárgyalások lehetőségét. Azt se szabad elfelejteni, hogy nem régen esett meg Barack Obama nagy ázsiai körútja, amelynek nyomása szintén segíthette Boswort munkáját. Ráadásul Boswort csak kedden érkezett, így három nap alatt sikerült véghezvinni a „lehetetlent”.

Rendezett nézőpontok

Bár a kommunista diktatúrát vezető Kedves Vezérrel, Kim Dzsong Il-el nem talákozott a különleges megbízott, de zárt ajtók mögött tárgyalt a vezérhez közel álló Kang Szok Dzsu külügyminiszter-helyettessel, és Kim Kie Güannal, aki Északot képviselte a hatoldalú tárgyalások során. Az északi KCNA hírügynökség szerint a tárgyalás „egyenes és üzletszerű” volt, valamint hozzáteszi: Észak-Korea kész folytatni együttműködését az Egyesült Államokkal, hogy nézeteltéréseik közeledjenek a phenjani atomprogram körül kialakult vitában. Az amerikai külügyminisztérium közleménye pedig ezt írja: „a két fél kölcsönösen elmélyült egymás kölcsönös megértésében, szűkítették ellentéteiket, és új közös pontokat találtak.”

Észak-Korea mintegy éve lépett ki a hatoldalú tárgyalásokból. Ez idő alatt újjáépítette korábban önként lerombolt atomlétesítményét, nagy hatótávolságú, nukleáris fej szállításra is alkalmas interkontinentális rakétákat tesztelt sikeresen, és egy második, földalatti kísérleti robbantást is végrehajtott - meglepő erővel. Így a tárgyalásokon olyan erőt tudott felmutatni, aminek leszereléséért megkérhette az árat.

A konkrétumokat tekintve annyi biztos, hogy a tárgyalások, a „nukleáris leszerelésért cserébe gazdasági segély” vonalon folytatódtak, ami igen csak jól hangzott a gazdaságilag roskadozó Észak számára. A jelek szerint Észak kész visszaülni a hatoldalú tárgyalóasztalhoz, amelyben még Amerikán kívül, Kína, Japán, Oroszország, és Dél-Korea képviselteti magát - ami az Észak elleni szankciók lassú elhagyásával járhat együtt.

Szép remények

Azonban nem biztos, hogy ezeknek a tárgyalásoknak bármilyen kézzel fogható eredményük lesz - akármennyire bizakodó szavak is hangozzanak el a diplomaták szájából. Ugyanis Észak bevált taktikája, hogy enged valamennyit, tárgyal, újabb engedményeket zsarol ki, majd ha ez nem megy, akkor ismét felrúgja a tárgyalásokat, és újabb katonai bemutatót rendez - aminek a végén többet is kap, mint amennyit előzőleg akart. A túlzott bizakodást erősíti az is, hogy egy fehérházi jelentés szerint, a folyamatok annyira kedvezőek, hogy idővel akár a két Korea közti háborúnak is véget vethetnek.

Boscow minden esetre nem hagy fel tevékenységével: péntek este Dél- Koreába utazott - és végiglátogatja majd a tárgyalásokban részt vevő összes országot - hogy a többi féllel is egyeztessen az új helyzetről. A kérdés csak az, hogy mire visszaér Észak-Koreába, akkor ugyanaz lesz-e a kommunista rezsim álláspontja?