Ön szerint mekkora a környezetszennyezés mértéke, és ez miben nyilvánul meg?

Ugyan nem vagyok a kérdés szakértője, de ettől függetlenül érdeklődöm a dolog iránt. Az éghajlat mindig változott, mindez nem kiszámítható periódusokban, vagyis előre jelezni gyakorlatilag nem lehetett. A hőmérséklet hol emelkedett, hol süllyedt, és ez természetesen a nap huszonnégy óráján belül is így történik. Azonban hetekben, hónapokban, években, évezredekben is bizonyítható, hogy mikor, mennyi volt a Föld hőmérséklete.

Jelen pillanatban is változik, de messze nem olyan mértékben, ami az érdeklődést megmagyarázná, és indokolná. Az érdeklődés nagy valószínűséggel a média áldásos, vagy áldatlan tevékenysége miatt ilyen hatalmas. Úgy vélem, hogy mindenféle konferencia, megbeszélés, csúcs jó dolog, legalábbis azoknak, akik csinálják, de mindezek komolyabb érzelmeket nem váltanak ki belőlem. Örülök ha az emberek meg tudnak egyezni: jó lenne, ha ebben a kérdésben is ezt tennék.

Ön szerint ezen problémák megoldhatóak az asztal mellől?

Sajnos erre a kérdésre nem tudom a választ, hiszen nem vagyok annyira érdeklődő az eseményekkel szemben. Azonban remélem, hogy igen. A legjobb válaszom erre a mi munkánk. Javasolom nézzék meg a http://www.eumet.hu/bevalas.html oldalt. Ez attól is függ, hogy mit szeretnénk tudni.

Egyre gyakoribbaknak tűnnek a szélsőségesnek számító természeti anomáliák. Tűzvészek, földrengések, hatalmas szélviharok pusztítanak világszerte. A Fülöp-szigeteki Mayon vulkán közeléből is ötvenezer embert kellett kitelepíteni a tűzhányó aktivitása miatt. Ön szerint miért ilyen gyakoriak ezen esetek?

Ezzel a kérdéssel foglalkoztam magam is. Nem értek egyet ezzel az állítással, véleményem szerint egyáltalán nem gyakoribbak ezek az esetek, mint korábban. Persze minden attól függ, hogy milyen időmintát vizsgálunk. Manapság több ember hal meg egy-egy katasztrofális időjárási helyzetben, mint korábban, több ember által alkotott építmény pusztul el, több hajó süllyed el érthető módon, mint mondjuk tízezer évvel ezelőtt. Ha most összedől egy épület, a világ nagy televíziói - így Magyarországon is - az emberek tudtára adják az eseményt. A nézőnek, hallgatónak így az az érzete alakulhat ki, hogy minden pillanatban történik valamilyen borzalom: persze lehet, hogy ágyban fog meghalni, és nem természeti katasztrófa által. De az is elképzelhető, hogy gyomorfekélyben, mivel rengeteg borzalmat hall nap mint nap.

A természeti katasztrófák, és egyáltalán az időjárás előrejelzés mennyire pontos manapság?

Ez is attól függ, hogy mit szeretnénk tudni a jövőről. Ha ezt nem tudjuk, akkor ez még mindig egy nagyon szerény eredmény. Ha onnan nézzük, hogy tíz esztendővel ezelőtt megközelítőleg másfél nappal pontatlanabbak voltak az eredmények, rosszabbak voltak az előrejelzések, vagyis másfél nappal messzebbre szóló előrejelzés ad olyan beválást, mint tíz évvel ezelőtt egy napra, akkor ez egy határozott, erőteljes fejlődés.
A következő évtizedek tekintetében különböző prognózisokról lehet hallani. Az egyik előrejelzés szerint a globális felmelegedés ténylegesen egy felmelegedést jelent, a másik vélemény szerint ez csak a kezdete a legújabb jégkorszaknak.

Önnek mi a véleménye erről?

Azt érdemes tudni a dologról, hogy a témával foglalkozó szakembereknek van ilyen szétszóródó, ellentétes véleménye. A többiek pedig a közvélemény és a média hatására hajlanak a globális felmelegedés felé. Az elmúlt évtizedekben kialakult tudományos közvélemény a felmelegedés teóriáját vallotta: a mostani, legújabb mérések pedig a lehűlést tartják lehetségesnek. Ez mit sem változtat azon a tényen, hogy Koppenhágában még mindig a felmelegedésről, illetve politikáról beszélnek.

Hogyan látja a világot húsz esztendő múlva?

Ainer Szilárd nélkül: ez nagyon rányomja a bélyegét a világlátásomra. Egyébként az utóbbi évek tendenciájából kiindulva nehéz lesz megúszni világháború nélkül. Ettől nagyon tartok, ám nem reszketek: úgy vélem, hogy olyan ellentétek alakultak ki már családon belül is, hogy ez a hatalmas háború nagyon a levegőben van. Az elmúlt évek alatt olyan tendenciák alakultak ki, amelyek már a pacifista lelkemnek is nehezen emészthetőek: bár optimista szeretnék lenni, de sajnos nem tudok.