Felmentették a Révész Máriusz bántalmazása kapcsán megvádolt rendőröket

A bíró szóbeli indoklását azzal kezdte, hogy a tények makacs dolgok, az pedig, hogy valami megtörténhetett, nem jelenti azt, hogy meg is történt.

Az ítélet szerint tény az, hogy a fideszes országgyűlési képviselőt 2006. október 23-án egy fővárosi demonstráción rendőrök brutálisan bántalmazták, eltört a lapockacsontja, és súlyos fejsérüléseket szenvedett.

Továbbá tény az is, hogy a valódi elkövetőket az ügyészségnek a lehető legkiterjedtebb és legaprólékosabb nyomozás ellenére sem sikerült kézre kerítenie, és a vádlottak padjára ültetnie, pedig még titkosszolgálati eszközöket is bevetettek. Így vádat csak két olyan rendőr ellen emelhettek, akik látták a vérző sértettet, beszéltek vele, és segítettek neki.

Révész Máriusz a súlyos bántalmazás hatására emlékezetkiesést szenvedett el, így nem tehetett érdemi vallomást az elkövetőkről.
Mindkét vádlott tagadta, hogy látta volna a rendőri erőszakot, és ez a bíróság szerint sem bizonyítható kétséget kizáróan. Így a két megvádolt rendőr terhére csupán annyi róható, hogy a szolgálati szabályzatot megsértve nem írtak jelentést a történtekről. Ez azonban ebben az ügyben nem minősíthető bűncselekménynek.

Ezért a bíróság bizonyítottság hiányában felmentette az elsőrendű vádlottat a bűnsegédként különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértés és bűnsegédként hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, a másodrendűt pedig a hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás vádja alól.

A tényállás szerint annyi állapítható meg, hogy Révész Máriusz 2006. október 23-án 19 óra körül a Rákóczi út - Síp utca sarka közelében a rendőrség demonstrálókkal szembeni csapaterős tömegoszlatása miatt országgyűlési képviselői igazolványát felmutatva a három sorból álló rendőri falhoz ment, hogy számon kérje a történteket. Ám eközben a rendőrök sorfalába keveredett, ahol hárman-négyen - akik csak rendőrök lehettek - körbeállták, tomfával, vagy gumibottal leütötték. Majd a földön fekvő, magatehetetlen, védekezésképtelen áldozatot, még tovább bántalmazták, rugdalták összesen 1-2 percen keresztül.

Ehhez a súlyos bűncselekményhez azonban a két megvádolt, az esettől távolabb lévő rendőr még csak bűnsegédi, bűnpártolói magatartással sem járult hozzá az elsőfokú ítélet szerint.

Az ügyész elsődlegesen bűnösség megállapításáért, és büntetés kiszabásáért, másodlagosan megalapozatlanság miatt az ítélet hatályon kívül helyezéséért, és új eljárás lefolytatásáért fellebbezett. Erről másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla dönt majd.
A határozathirdetést követően Révész Máriusz újságíróknak azt hangsúlyozta, hogy örül az ítéletnek, hiszen a vádlottak esetlegesen lettek kiválasztva. Ugyanakkor az ítélet is kimondta a brutális bántalmazás tényét, a valódi elkövetők pedig nem kerültek kézre, méghozzá azért, mert a rendőrtanúk - annyi más ilyen eljáráshoz hasonlóan - ezúttal sem mondták meg az igazat, "falaztak" egymásnak.

A történtek igazi felelősei pedig nem is a közrendőrök, hanem azok a rendőri vezetők, akik azonosító nélkül küldték utcára beosztottaikat. Így lehetővé tették, hogy büntetlenül maradjon a brutális rendőri erőszak, továbbá azok a politikusok, akik ezeket a rendőri vezetőket kitüntették, és egyáltalán előidézték azt a helyzetet amely a demonstrációkat kiváltotta.

Az egyik vádlott ügyvédje a határozathirdetést követően újságíróknak egyfelől azt hangsúlyozta: nagyon üdvözli, hogy a bíróság nem tette magáévá azt az ügyészi perbeszédben elhangzott véleményt, miszerint a magyar rendőrség a vádbeli cselekmények idején az olaszliszkai lincselőkhöz volt hasonlatos. Ugyanakkor rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy Révész Máriusztól mindeddig senki nem kért bocsánatot a történtekért.