Lajcsit korábban kizárólag gömbölyded külalakkal láthattuk. Fogyásának történetén okulva remélhetőleg sokan vesznek példát elszánt kitartásáról, amelynek jutalmaként alig ismerünk rá mostani, előnyös külsejében.

-Huszonöt éve szerettem volna lefogyni, de csak egyre több és több lettem. Mostani diétámba tagadhatatlanul belejátszottak hiúsági kérdések is, de az egészség visszaszerzése volt a döntő motiváció. Azzal kezdődött, hogy tavaly karácsonykor István öcsémmel az ünnepi asztalnál elővettük a vércukorszint mérőt, és elájultunk a rettentő magas eredményeinken. Gyorsan kiszámoltuk, hány kalória lehet a szentestei desszertben: hetvenezerre saccoltuk! A többi ételt már nem is mertük felmérni.. Attól a naptól fogva nem ettem többé szénhidrátokat. Világéletemben imádtam (és ki nem??) a ropogós friss házikenyeret, de azt sem ettem már egy éve. Kerülöm a késői vacsorákat is, ha hivatalos vagyok ilyesmire, inkább odahaza eszem még valamit délután, hogy este már ne essek kísértésbe. Működik! Pisti öcsém mínusz 22 kilónál tart, és hogy tartsam benne a lelket, reggelente felhívom, megkérdem, mennyit mutat alatta a mérleg. Engem látva ő is kitart.

-Legtöbben azért adják fel a fogyózást, mert a mérleg nyelve nem mozdul: ez nálad hogy történt?

-Próbálkoztam mindenféle diétás módszerrel, de sosem jártam sikerrel, mert mindet túl korán feladtam. Azért döntöttem úgy, hogy ezúttal nem fogom, mert az egészségem került már veszélybe! Február végéig nem változott a súlyom, ami persze rosszkedvűvé tett. Viszont sokat olvastam arról, miszerint ha a bevitt kalória illetve szénhidrát csökken, előbb-utóbb meg kell mozdulnia lefelé a mérleg mutatójának. Erre nem csak én bíztattam saját magamat, de a feleségem, a gyerekeim, a barátaim is, ezért kitartóan vártam a jobb eredményt, ami lassan be is következett.

-Feleséged három szülés után is remekül néz ki: házasságotok 11 éve alatt nem próbált téged jobb belátásra bírni evészet terén?

-Jaj, dehogynem, csak szegény nem bírt velem! Bogi viszont nemcsak csinos, de okos nő is! Sosem piszkált a súlyom miatt, inkább olyanokat főzött, amik nem hízlalóak. Csak én nem ismertem mértéket. Előfordult, hogy elvette előlem a tányért, amikor már harmadszorra szedtem, csakhogy amikor a család elaludt, kiszöktem a konyhába, és felfaltam a fél kamra tartalmát. Most néha együtt is főzünk egészséges ételeket, és volt már olyan is, hogy otthagytam a csábító ebédet, és helyette inkább olvastam a szobámban. Sokszor megszokásból eszünk, nem azért, mert éhesek vagyunk.

-Bogi gömbölyded formádban szeretett beléd. Most a fogyás miatt még az arcod, a hangod is más! Gondolom, reggelente te is rácsodálkozol a tükörben a képmásodra: Bogi mit szól?

-Néha viccesen mondja, hogy ő nem ezt a fiút kapta! Fura még neki is a rajtam esett nagy változás, de jól gondoltad, még nekem is szoknom kell megújult képmásomat. A gyerekeim is kaptak „egy új apukát”, de örülnek, mivel már tudok versenyt úszni velük, többet mozgok kint a kertben, a közeli erdőben, többet játszunk a gyerekszobában, és nem fáradok el úgy, ahogy korábban. Jól vagyok, az egészségügyi eredményeim látványosan javultak.

-Egy taktikai műtétre is sort kellett keríteni..

-Fura volt, hogy olyan helyre kellett férfi létemre elmennem, ahová többnyire nők járnak. A plasztikai sebészeten az orromat sem dugtam ki a szobámból, míg ott voltam. Azt a kinyúlt bőrt, ami keletkezett rajtam a nagy súlyvesztés okán, muszáj volt eltávolítani. Tökéletesen sikerült a beavatkozás! Azóta fogytam még 10 kilót, de most már minden úgy jó, ahogy van. 50-es farmer helyett jó rám a 34-es, még a lábam is kisebb lett egy számmal, a jeggyűrűmből szintén be kellett vetetnem. A teljes ruhatáramat kétszer is le kellett cserélnem. Sok mindent elajándékoztam, a maradékból jótékonysági árverést rendezünk: a befolyt pénzt a gyermekegészségügynek ajánlom fel.

-Vékonyabb lett a hangod is: a trombitálásban, éneklésben okoz változást a súlyveszteség?

-Hogyne, most a rekeszizmaimat jobban igénybe veszi a játék, az ének, többet kell gyakorolnom egy-egy fellépésem előtt. Nagy dobásra készülök, hamarosan Dinicu hegedűre írt virtuóz számát, a Pacsirtát fogom eljátszani trombitán, amit eddig senki nem kísérelt még meg előttem.

-Mi a helyzet a saját tévécsatorna indításával?

- Egy tévécsatorna indításához rengeteg hivatalos engedélyre van szükség, mire ezt beszerzi valaki, az több hónap munka és várakozás. Tökéletesen rendben van az új project, remek csapat áll mögöttem, mind szakmailag, mind finanszírozást illetően. Sokat vártunk tulajdonostársaimmal közösen ennek a tévének az elindításával, talán picit túl sokat is, hiszen azok, akik hajdan a Dáridó műsorára szerettek szórakozni, évek óta nem tudják ezt megtenni. Most őket szeretnénk kiszolgálni, és ha minden igaz, február végétől ezt meg is tesszük. Esténként lesz szórakoztató műsor, napközben olyan tartalmas beszélgetések, humoros műsorok mennek majd, amikre a család bármely tagja szívesen kattint rá.

-Hogy telik az év utolsó napja a mulatós zene királyának?

-Munkával köszöntöm az új esztendőt, mint oly sok éve mindig, bár nekem ez a munka inkább szórakozás, hiszen nekem is örömet szerez. Családi rituálénk szerint amikor elsején hajnalban hazaérek, megvárom míg az akkor még alvó családom felébred, és koccintok velük. Aztán átjön hozzánk Pisti öcsém is a famíliájával, és bulizunk, amúgy családiasan rendezünk „pótszilvesztert”.

-Annak dacára, hogy átlagon felüli jólétben nőhetnek fel, gyermekeiteket sikerül rendkívül jóérzésűeknek nevelnetek feleségeddel: nem féltek, hogy a külvilág elrontja majd ezt?

-Nem veszünk meg nekik mindent, amit kitalálnak maguknak, csak azt, amire feltétlenül szükségük van. A Jézuskának most írt levelekben a két nagyobb nem kért mást, mint szép karácsonyfát. Istvánka viszont teleírta a papírt ezerféle kívánsággal, ami miatt elő is vettem őkelmét. Ráébresztettem, hogy túlzásba esett, és örültem, hogy megértette. A gyerekeim tudják, hogy nálunk minden nap karácsony van, felesleges hát óriási kívánságlistákat írniuk. Fontos, hogy ezeket a dolgokat időben megtanulják, így lesz belőlük egészséges, normális lelkű ember: engem is így neveltek.