Távolodunk a valóságtól? Egyáltalán mi a valóság? Persze nem célom filozofálni, vagy a fanatikus Mátrix rajongóknak egy újabb, a filmeposszal foglalkozó szösszenetet prezentálni, a felvetésem mégis jogos. Megdöbbentett, egyenesen sokkolt a hír, - elejtettem a habos kakaós bögrém, kicsúszott a lábam alól a talaj - mikor reggel kezembe vettem az újságot: Csehországban januártól legálisan tarthatnak maguknál drogot az állampolgárok!

Nem, nem csak marihuánáról van szó; igaz erről is. 15 gramm fű? Valljuk be, nem kevés. Ez elegendő mennyiség ahhoz, hogy akár a teljes Öcsödi huszárezredet, és a krími tatárok egyharmadát bekábítsa. Viszont ha ez nem lenne éppen elég, akkor heroint, (legfeljebb 1,5 grammot) kokaint, (maximum 1 grammot) valamint pervitint (2 gramm a maximum) is tarthatnak maguknál Bohémia egyre bohémabb lakói. Persze a választék spektruma igen széles, ezért öt gramm hasist, és négy ecstasy tabletta is lehet a jó csehek zsebében: hangsúlyozom, mindez legálisan. Természetesen nem arról van szó, hogy csak náluk lehet, ne legyünk naivak: akinél van drog, az nagy valószínűséggel használja is. Virtuálisan kövezzenek meg a kedves olvasók, ha nem így gondolják.

Engedjenek meg egy személyes példát

Egyik barátom - amolyan művészféle –, egy késő éjszakába nyúló beszélgetés alkalmával elmesélte nekem az egyik személyes, drogos élményét. Még tizennyolc éves sem volt, amikor egy szilveszteri buliban az egyik ismerőse egy hatalmas tükröt tett le elé. Ha arra gondolnak a kedves olvasók, hogy a gyengébbik nemnek kívánták kirittyenteni magukat, ismét tévednek. Miért is tették volna, hogyha mindenhol gyönyörűen részeg hölgyek kellették magukat az éves utolsó numerára? Előkerült hát a tízezres bankó, - ekkor még ez volt a legnagyobb bankjegy – a barátomnak pedig szét kellett pakettoznia vele a jellegzetes fehér port. Ugye nem nehéz kitalálni, hogy mi volt az? Utána előkerült a spangli – marihuánás cigaretta – amit vodkával, és pezsgővel öblítettek le. Még hallgatni is rossz volt a barátom történetét: már éppen felállni készültem, hogy egy laza csocsóval elhallgattassam a zaklatott lelkem zsibongását, ám udvariasságból nem tehettem.

A történet nyugtalanító beleéléssel folytatódott: miután magukhoz vették eme „mennyei mannát”, kocsiba pattantak, hiszen egy másik helyre is hivatalosak voltak. Itt majdnem lefordultam a székről, hiszen sajnos vizuális típus lennék: fejenként egy liter tiszta vodka, egy üveg pezsgő, egy fél „cigi”, és Isten tudja mennyi kokain után nem csak saját magukat veszélyeztették ezzel a roppant meggondolatlan akcióval, hanem másoknak az életét is. Ám megérkeztek épségben(persze önmagában ez is egy valódi csodával ér fel: még hogy nincs Isten?). Itt következett egy újabb „mókás cigi”, mely heroin porral volt megszórva. Ugye nem kérdéses, hogy mi lett a sorsa? Ám innentől kezdve „lecsillapodott” a buli, csupán az elmaradhatatlan vodka-pezsgő páros volt hivatott oldani az „egyhangú, monoton” unalmat. A barátom túlélte az esetet. (Még szép, hiszen nem mesélhette volna el mindezt.) Most dolgozik: egy tisztes, adófizető állampolgárról van szó, aki az egyetemi tanulmányira gyűjt.

A „tanmese”, és az aktuális csehországi események összessége azt üzeni: teljesen mindegy, hogy legalizálják-e a drogokat, avagy szigorítják-e a birtoklásukat-használatukat. Hülyék mindenképpen voltak, és sajnos lesznek is. Éljen hát a liberalizmus! (Aminek túl sok értelmes már nincsen, hiszen a lefektetett célkitűzései már régen megvalósultak.) Legalábbis a politikusok véleménye szerint.

Én félek, hiszen vannak olyanok, akik pusztán balhéból nyúlnak a kábítószerekhez: ugye ismerős a tiltott gyümölcs „effektus”? Minél tiltottabb egy dolog, annál érdekesebb, kalandosabb lesz az ember szemében. Ha a drogokat legalizálják, a drogosok száma nem feltétlenül fog növekedni, hiszen újabb tiltott élvezeteket kell választani. Semmi gond, hiszen az emberi elme mindig is leleményességéről volt ismert: a nem is oly távoli jövő megválaszolja ezen kérdésünket. Talán az emósok érfelvagdosása lesz az új, társadalmilag elfogadott, követendő trend?

Igaz, ez az engedékeny intézkedés Csehországban történt, ám ez nem azt jelenti, hogy a későbbiekben hazánkban ez nem lehet probléma: kalandorok, drogosok, amolyan alternatív művészpalánták, és túlzottan liberális politikusok - akik potenciális szavazóbázisukat pont az előbb említett egyénekben látják -, hazánkban is szép számmal vannak, és lesznek is. Az mindegy, hogy miként nevezik most, és miként fogják a későbbiekben a pártjukat nevezni.

A hazai helyzet

Hazánkban a felmérések szerint száz fiatal közül, minden harmincadik kipróbálja a kábítószereket, mindezt tizennyolc éves koráig. Persze a kevésbé optimista felmérések még ennél is borzasztóbb képet mutatnak a társadalmunkról: ez az arány ötven-hetven fő is lehet a százból.

Roppant elcsépelt, de mégis igaz megállapítás, hogy a drogosok összefüggésbe hozhatók a bűnözéssel. Vagyis ha apuci-anyuci nem ad elegendő zsebpénzt, akkor valahonnan megszerezzük a „gempát”. Vagy így, vagy úgy. A cél – sajnos – szentesíti az eszközt.

Hazánkban a kábítószer visszaéléssel kapcsolatos, ismertté vált bűncselekmények száma radikálisan megemelkedett az utóbbi években. Míg az 1996-os esztendőben négyszáz ilyen bűncselekmény vált ismertté, addig négy évvel később már 3445 ilyen eset történt: vagyis négy esztendő alatt majdnem kilencszer több személyt állítottak elő a rendőrök kábítószer-birtoklásért. A legnagyobb tragédia mégis az, hogy a drogokkal összefüggő bűncselekményeket elkövetők 93 százaléka harmincegy évesnél fiatalabb volt, minden hatodik tettes pedig fiatalkorú.

Igaz, mindez abból is fakad, hogy hazánkban a kábítószer-használat büntetendő. Amelyik tisztelt olvasó kíváncsi a törvény erre vonatkozó passzusaira, az itt elolvashatja.

A legnagyobb kérdés, hogy milyen problémakezelést választ a nagy - és későbbiekben talán egységes - Európai Unió a drogok, és nem csak drogok tekintetében? A józan ész fog diadalmaskodni, vagy egyre inkább eltávolodunk egy szürreális világba, melynek nem sok köze lesz a valósághoz: hiszen ez is valakiknek az érdekében áll.