Sport- és szívteljesítmény
A különböző sportokhoz remek vázizomzatra, erős csontokra, rugalmas testfelépítésre, acélos idegekre van szükség, de ez mind csak akkor juttat fel bárkit a győzelmi emelvényre, ha a mellkasban dobogó, ökölnyi izomcsomó, a szív, tökéletesen működik.
2010. január 15. péntek 14:45 - HírExtra
A bonyolult összefüggésről egy olyan orvos nyilatkozott a European Heart Journal januári számában, aki két olimpián vett részt, és az egyiken bronzérmet is szerzett. Greg Whyte öttusázott, és a világbajnokságon csak minimális különbséggel szorult a második helyre. Jelenleg a Liverpooli Egyetem sporttal foglalkozó tanszékének professzora.
Mint hangsúlyozza, a mozgás az egészség legfontosabb tényezője. Az új gyógyszerek nagyszerűek, ha megfelelő adagban annak a kóros állapotnak a kezelésére adják, amelyiknek a gyógyítására alkalmasak, de a jól adagolt testmozgás minden betegség megelőzésére és utókezelésére használható.
Fizikai terhelés közben az izmoknak több oxigénre, vagyis több vérre van szükségük. A véráramlás fokozásához elengedhetetlen a mind szaporább szívműködés és a szív által kilökött vér térfogatának maximális növelése. Ilyenkor a vérnyomás is megemelkedik, ami azt jelenti, hogy a szívnek mind nagyobb ellenállással szemben kell ezt a fokozott teljesítményt kifejtenie.
Whyte professzor szerint a terheléses próbák során a szisztolés nyomás, a vérnyomás felső szintje elérheti a 180-200 Hgmm értéket. Orvosi vizsgálatok, például terheléses EKG esetén ezt a vérnyomásszintet általában nem engedik meghaladni.
A szerző mindazonáltal emlékeztet arra, hogy egészséges körülmények között az emberi érrendszer viszont elképesztő terhelésnek is képes ellenállni. Idézi egy kanadai kutató vizsgálatát, aki munkatársaival öt, edzésben lévő sportember vérnyomását mérte súlyemelés közben. Az önként jelentkező sportolók vérnyomása a legnehezebb gyakorlat pillanataiban átlag 320/250 Hgmm volt, de egyiküknél a vérnyomás csúcsértéke meghaladta a 480/350 Hgmm szintet.
Fizikai terhelés közben a szimpatikus idegrendszer maximális aktivitása szükséges, és amikor az edzés vagy a verseny befejeződik, a szimpatikus túlsúly hirtelen eltűnik.
Whyte szerint ez magyarázza a fizikai terhelés utáni szívritmuszavarokat. Ezeket a testükre fokozottan figyelő sportolók megérzik, és erre a sportegészségügy szakembereinek is jobban kellene figyelniük.
Forrás: MTI