Idei első csúcstalálkozóját tartotta csütörtökön a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége – írtuk tegnap. A témát a „2010 – a nagy változások éve lehet” kérdése adta. A gazdasági fórum egyik előadója Csaba László volt, aki előadásában a „vastüdővel” elért törékeny globális növekedési pálya tartósításának feltételeiről, valamint a magyar gazdasági kilátásokról beszélt.

A neves közgazdászt Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. első embere követte, aki elődjétől összeségében mind hangsúlyaiban, mind konkrét állításaiban eltérő prognózissal állt elő. Igaz, előadását Csabához hasonlóan Vértes is a globális piaci helyzet rövid értékelésével kezdte.

Világossá tette ugyanakkor, a világ még nincs túl a válságon, az öt évig tartó krízisnek csupán az első évén vagyunk túl. Adósságcsapdára, tartósan magas inflációra figyelmeztetett középtávon, valamint arra, hogy a tőke szinte biztos drágulni fog a következő években.

Elkerülhetetlen a további adóemelés?

Ebben a helyzetben az államok szerinte mindenütt nagy takarékossági programokra fognak kényszerülni, amely strukturális reformokban és/vagy adóemelésekben ölthet testet. Vértes úgy véli, e kettő valamifajta variációja lesz általános, s az előtte szóló Csaba László egyik kijelentésére, miszerint adóemelésből még sehol nem lett gazdasági növekedés, úgy reagált: önmagában adócsökkentésből sem...

A magyar gazdaság felé terelve a szót elmondta, hazánk pénzügyi egyensúlya az elmúlt évben jelentősen javult, ami az ország sérülékenységének csökkenésével járt. Ez azonban muszájból történt így, nem pedig azért, mert mi olyan nagyon szerettük volna – mondta. Ennek kapcsán megjegyezte például azt is, hogy ma Magyarországon a megtakarítások is csupán kényszerűségből nőnek, világossá tette, hogy gyakorlatilag ez az ára a pénzügyi stabilitásunknak.

A hitelezésről szólva annak a vélekedésének adott hangot, óriási tévhit, hogy a forinthitelek nyerőbbek a deviza alapú adósságánál. Persze a legjobb az lenne, ha mihamarabb bevezetné az ország az eurót, s onnantól nem lenne miről beszélni.

Meghúzhat minket a német export

Ami a közeljövőbeni kilátásainkat illeti. Vértes András - Csabának ezen a pontos is ellentmondva – úgy látja, a német export pozitív irányú elmozdulása a holtpontról szerényen a magyar kiviteli üzletágat is magával húzhatja. Mindez persze a hazai munkanélküliség további növekedése mellett fog végbe menni, „örvendeztette meg” mindjárt a következő jóslatával hallgatóságát.

Előadásában a GKI-elnök fontosnak gondolta reagálni Csaba László azon kijelentésére, amely szerint Magyarország számára az elmúlt tíz év elvesztegetett évtized volt, hisz a reálgazdasági mutatók folyamatos csökkenést mutatnak. Vértes ezzel szemben állítja: 2000 és 2010 között Magyarország fogyasztása 25 százalékkal, a reálbérek 40 százalékkal, a reálnyugdíjak pedig negyvenkilenc százalékkal gyarapodtak. Elismeri, hogy a GDP 6-7 százalékkal valóban visszaesett a válság óta, azonban úgy véli, ez 3-4 éven belül visszahozható.

A jövő esélyét egyébként Vértes is abban látja, hogy Magyarország „más pályára” kerüljön. Ehhez szerinte is szerkezeti reformokra van szükség. A szerkezeti reformokhoz pedig politikai párbeszéd – mondta, elsősorban az euroövezethez való csatlakozás szükségességét, illetve lehetőségét ecsetelve. (A szakember egyébként 2013-’14-re datálja a valutaváltást.)

Gyors változásokra ne számítsunk?

Mit változtathat meg a választás? A GKI elnöke - tán az ismeretlen okból távolmaradt Stumpf István helyett -politizált is kissé. Úgy tűnt, a Fidesz győzelmét már Vértes is készpénznek veszi, ugyanis ebben blokkban szinte végig arról beszélt, mire számíthatunk Orbánék részéről az országgyűlési voksolás után. Mint mondta, a Fidesz számára az lesz a legnehezebb, hogyan fogja a hazai közvélemény felé eladni ugyanazt, amit a nemzetközi pénzügyi világ felé értelemszerűen képviselnie kell majd.

Gyors változásokra (értsd: gazdasági csodára) Csabához hasonlóan Vértes sem számít 2010-ben, sőt, ő még a Fidesz "új költségvetésének" elvi esélyét is tagadja. Úgy véli, a következő kormány csak nagyon szerény változtatásokat eszközölhet a már elfogadott és életbe lépett büdzsén - egész egyszerűen azért, mert júniusban már nem lesz rá ideje, hogy még legalább őszig újat terjesszen be a Országgyűlésnek.

A 3,8 százaléktól való enyhébb (maximum 1-1,5 százalékos) eltérést ugyanakkor akkor nem tartaná ördögtől valónak, ha ez strukturális reformok beindulásához járul hozzá. Szerinte ez esetben az IMF, valamint a pénzügyi világ is engedékenységről tenne tanúbizonyságot.