10. Elfuserált klíma

Aki (s)ült már MÁV-szerelvényen télvíz idején, alighanem tudja, miről van szó. A Magyar Állami Vasúton ugyanis az a szó, hogy „fűtésszabályozás”, gyakorlatilag értelmezhetetlen. Nem létezik tudniillik. Bakker, azt a kupéajtó fölé szerelt bakelitfület, amely ma már csak szerencsés esetben díszeleg a hideg-meleg levegő fülkébe áramlása felett rendelkező fémötvözet-csonkon, aztán huzigálhatjuk, ahogy nekünk tetszik. Ha a mozdonyvezető elhatározta, hogy az úri közönség melegségre vágyik, akkor is elönt minket az ülések alól ömlő forróság, ha mínuszra állítjuk a „termosztátot”. Ilyenkor marad az ajtók-ablakok keresztbe-kasul tárása, hadd osztozzon a közjóban erdő, s mező világa. Máskor meg jégveremben érezhetjük magunkat, függetlenül attól, hogy a kádári cinizmussal hőmérőt mintázó szabályzó a piroson áll vagy sem.

9. „Amnéziás” koldusok a Keletiben

Gyorsan szögezzük le: aprópénzért, kajáért, cigarettáért, alkoholért stb. utánunk kiáltók mindenütt előfordulnak. Ilyenformán tehát semmi extrémitás sincs abban, hogy az ország legnagyobb vasúti pályaudvarának pénztárában is össze- összefuthatunk a kéregetőklub egy-egy képviselőjével, sőt. Ami azonban a Keleti-pénztárnál megy, minden képzeletet fölülmúl. Legyen szó délutáni csúcsról vagy vasárnap hajnali két óráról, gyakorlatilag lehetetlen úgy jegyet váltani, hogy ne rohamozná meg az utazót legalább két (esetenként három) szerencsevadász, valamely fent felsorolt jó ügy érdekében gyűjtögetve. S ha az egyszeri ember nem csak egyszer, nem mondjuk hetente, pláne naponta indul útnak a Baross térről, az esetek többségében bizony hamar élénk érdeklődést mutat az állomás néhány szegletében elhelyezett tikettautomata iránt.

8. Gaskó István és a Védéeszesz-táncegyüttes

Fenti alcímmel mindössze annyi a bibi, hogy nem a mi szeretett Gaskó Pöstánk, s az általa gardírozott Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) táncol. Hanem a vasúttársaság, valamint a jobb helyeken utazóközönségnek, itthon azonban leginkább hülyének nézett emberek. Méghozzá úgy, ahogy Gaskó úr - vélhetően valami magasabb sugallattól vezérelve - időről-időre elfüttyenti magát.

7. Nyavalyás nyílászárók

Próbáltak már papírgalacsinnal, zsebkendőköteggel, alufólia gombóccal, kalauzsapkával stb. vasúti tolóablakot kitámasztani? Nem? Akkor önök minden valószínűség szerint a szerencsés kívülállók nyugalmával tekintenek felsorolásunkra. Ugyanis aligha kényszerülnek arra, hogy a MÁV szolgálatait rendszeresen igénybe vegyék. Akik viszont gyakran kénytelenek vasúttal közlekedni, bizonyára jól ismerik a zárva/nyitva maradni képtelen „vonatkirakatokat”. Előbbiek télen, utóbbiak nyáron teszik hozzá a magukét az utazók komfortérzetéhez.

6. Botrányosan fővároscentrikus vonalháló

Szóval az a tény, hogy a magyar vasúton némi túlzással Alsóhelyőmaglócáról Felsőhelyőmaglócára is csak  Budapest Székesfőváros érintésével lehet eljutni, joggal kívánkozik ennek a listának az előkelő hatodik helyére. Aki nem hiszi, próbálja csak megjárni mondjuk a Szeged-Eger megyeszékhelyek közti utat…

5. Mellőzendő mellékhelyiségek

Az egy dolog, hogy a magyar vonatszerelvények illemhelységei a XXI. század hajnalán is csak ünnepnapokon vannak a legalapvetőbb higiéniai felszereltséggel ellátva. Az meg egy másik, hogy a jóérzésű, és elég MÁV-os rutinnal rendelkező utazó egy kiadósabb távolság megtétele előtt előbb húz magára pelenkát, minthogy elmerészkedjen a takarítószemélyzetet tán sosem látó vasúti slózira.

4. Áludvarias sorstársak

„Elnézést, szabad ez a hely?” – kérdezi a láthatóan egyedül ücsörgő szerénységünket leszámítva töküres (!) fülkébe lépő tag, mink meg az arcunkat kaparjuk a tökéletesen felesleges frázis hallatán, de azért kimérten azt rebegjük, „persze”.

3. Állandó várandóság

Kedves olvasóink! Kérjük Önöket, ne csodálkozzanak, ha a cikkhez kapcsolódó keretes írásukban, amely legnagyobbrészt a japán Top 10-es listát tartalmazza, nem találják a kését, mint valóban bosszantó utazási tényezőt. Ha esetleg nem tudnák, most ugyanis eláruljuk: egy legenda szerint a japán szerelvények egy év alatt nem késnek annyit, mint a magyar vonatok egy óra alatt…

2. Hamis illúziók hiánya

Ott, ahol a csupán a jegyárak emelkednek, a szolgáltatási színvonal azonban még csak elképzelések szintjén sem, joggal kerül az emberek szemét leginkább csípő top tízes lista elejére az ár-érték aránnyal való elégedetlenség. A BKV-nál legalább ígérgetik új buszok érkezését, a mammutcég rendbetételét stb. A menetjegyekre nem kevés buznyát áldozó utasok igenis a MÁV-nál is joggal várják el a hamis illúziókkal való hülyítést!

1. Új felszállók

Mondhat bárki bármit, a hazai utazó van annyira belevaló, hogy az összes fenti nehézség ellenére kitartson a Magyar Állami Vasút mellett. Hihetetlen, de az előbbiekben felsorolt kifogások egyike sem hat olyan riasztóan számára, mint önnön megfelelője, aki hangosabban vakerál mint a Fábri Sanyi, őrjítőbben zsezsegteti Mp3 lejátszóját mint édes kis tizenhat éves húgocskája, hosszabbra nyújtja lábait mint Thomas Magnum, nagyobbat szól a mobilja mint egy atombomba, tolakodóbb mint Havas Henrik, idegesítőbben szépítkezik mint egy élete első sulidiszkójába készülő ötödikes, nagyobb ökológiai lábnyoma van mint az Amerikai Egyesült Államoknak, előbb ül a padlóra mint a műkárpitra, utazás közben is annyit vedel mint Borisz Jelcin fénykorában, mellesleg pedig úgy bánik a babakocsival mint Michael Schumacher a Forma1-es paripájával.