A jó modor amerikai nagyasszonya

Az Egyesült Államok legelismertebb protokollszakértője, az intézet névadója, Emily Post egy építész lányaként született 1872-ben. A család később New Yorkba költözött, Emily pedig a legjobb neveltetésben részesült. Férjhez ment, két fia született, ám házassága 1905-ben felbomlott, mivel Edwin Post kóristalányokkal folytatott számos viszonya hatalmas botrányt kavart.

Mrs. Post ekkor mintha felszabadult volna: figyelmét ismét régi szenvedélyének, az írásnak szentelte. Kezdetben több lapban és magazinban építészetkritikai és belsőépítészeti cikkeket publikált. A sikert azonban nem ez hozta el számára, hanem 1922-ben megjelent Etiquette című könyve. (A kötet teljes címe: Etiquette in Society, Business, in Politics and at Home, azaz Etikett társaságban, az üzleti életben, a politikában és otthon). Az első kiadást számos utónyomás és aktualizált újabb kiadás követte, Emily neve pedig eggyé vált az illemtannal. A Bell Syndicate nevű cikkügynökség szerződtette, írásai naponta kétszáz lap hasábjain tűntek fel, és számos rádióműsor rendszeres szereplőjévé vált.

1946-ban megalapította az Emily Post Intézetet, amely azóta is afféle családi vállalkozásként működik. A jelenlegi szóvivő, Anna Post az 1960-ban elhunyt Emily ükunokája. Tanácsait tehát érdemes komolyan venni, hiszen a finom ízlés mestereinek több generációja áll minden instrukciója mögött.

Romantika - kizárólag kettesben

Közlése szerint az etikett előírja, hogy egy közösen elköltött vacsora idején teljes figyelmünket a partnerünknek kell szentelnünk. Ez a törvény kétszeresen is igaz, ha az asztalnál első alkalommal ülünk valakivel, és háromszorosan, ha mindezt olyan jeles napon tesszük, mint például a Valentin-nap.

A mobil- és okostelefonok nem önmagukban rosszak, de tüstént "bunkóvá" teszik azt, aki a készüléket elfelejti kikapcsolni egy randevú alkalmával. Ugyanez a helyzet az sms-ek fogadásával és főként írásával.

A szakértői intézet képviselője hangsúlyozza, hogy az etikett ellen vétkezők nem szándékosan modortalanok, csak éppen beindul bennük valamiféle "pavlovi reflex", ha meghallják táskájuk vagy zsebük felől a megszokott ciripelést.
A vacsora végén a számlát megosztani ma már egyáltalán nem szokatlan, így nincs is benne semmi kivetnivaló. Éppen ezért helyes előre tisztázni, hogy ki kéri a számlát, és ki fizet.

Egyes nők szeretik a gáláns urakat, akik állják a "cehet", másokat pedig éppen hogy bosszant a férfiúi gesztus. A szokásjog manapság már nem tud határozott választ adni erre a kérdésre. A megoldás az, hogy a pár jóval a pincér érkezése előtt döntse el, ki rendezi a számlát. Nem bűn felkínálni a fizetést, mint ahogy nem bűn elfogadni a meghívást sem, a lényeg azonban, hogy a fizetés idején már ne marakodjunk a számla felett. Ez ráadásul a romantikus este hangulatát is tönkreteheti, mert az anyagiakra terelődik a figyelem, nem pedig a kellemes együttlétre.

Jó tanácsok

A múltban a Valentin-nap csak a férfiak számára jelentett kockázatot: ha ügyesen szervezték, övék volt a dicsőség, ám a rosszul sikerült estének is csak ők itták meg a levét. Manapság az egyenlőség a kockázatvállalásban is megmutatkozik. Anna Post ezért néhány hasznos tanáccsal lát el mindenkit a romantikus este szervezéséhez.
- Ha nem tudunk főzni, ne kísérletezzünk, foglaljunk inkább asztalt egy étteremben. Persze ne feledjük el, hogy a legfelkapottabb helyek ezen az estén már általában jó előre megtelnek, így ajánlott a korai foglalás.

- Vásároljunk virágot. Kétségek esetére: a vörös rózsa szenvedélyt jelent, a rózsaszín, a sárga és a fehér egyaránt a nagyrabecsülés, a boldogság és a barátság jelképei. Ha a rózsánál "jobbat" akarunk, akkor legyünk tisztában kedvesünk kedvenc virágával.
- A "különleges és jelentőségteljes" este nem jelent feltétlenül drágát is. Nincsen hervasztóbb dolog egy étteremben visszautasított hitelkártyánál. A gyertya és a csokoládé általában még a legsoványabb pénztárcákat sem terheli meg, de az alaphangulatot mégis meghatározhatja.

- Tartsuk észben az étkezési illemkódexet. Rémálommá válik a vacsora egy csámcsogó, nyitott szájjal rágcsáló, ökölbe szorított villával döfködő partnerrel. Az urak nyissák ki az ajtót a hölgyeknek, kínálják őket hellyel, és csak azután telepedjenek le ők maguk is.
- Ne üljünk fel az ellenpropagandának. Persze nem muszáj rajongani a Valentin-nap fogyasztói társadalmat kihasználó giccsei iránt, de mégis érdemes kihasználni a napot arra, hogy kimutassuk, mennyire szeretjük és tiszteljük partnerünket.