A bevezetőben foglalt szomorú tények árnyékában nem csoda, hogy hazánk az Európai Innovációs Eredményjelző által összeállított kontinentális listán évről évre hátrébb csúszik, s ma már az úgynevezett leszakadók dicstelen táborát „erősíti.”

Közhely, hogy a válságban nem csak az iparnak és a gazdasági szereplőknek kell előremenekülnie, hanem a tudománynak, és ezzel szoros összefüggésben a felsőoktatásnak is. Ráadásul, az is gyakran elhangzik, hogy az előrelépés csak a tudás és az innováció együttes felhasználásával valósítható meg.

A felsőoktatásban ma zajló K+F tevékenységnek azonban ma nem sok kapcsolata van a reálgazdasággal, márpedig mindenfajta innovációnak csak akkor van értelme, ha valós piaci igényekre szerveződik rá. Ennek kialakítására tesz most (Magyarországon sajnos egyedülálló) kísérletet a Dunaújvárosi Főiskola és a Videoton Holding Zrt által a napokban közösen alapított Ecotech Közép-Európai Technológiai és Innovációs Nonprofit Közhasznú Zrt.

Mint az elnevezésből kiderül, a vállalat célja nem elsősorban, és főleg nem a rövid távú nyereségszerzés. De akkor micsoda? Lakatos Péter, a Videoton vezérigazgatója az Ecotech alapítása alkalmából rendezett sajtótájékoztatón azt mondta, a közös cégben az elektronikai óriás elsősorban eszközt lát, mégpedig annak eszközét, hogy öt, esetleg tíz éven belül létrejöjjön néhány olyan termékötlet, amely jól be tud épülni a cég már ma is bevált receptjei közé.

A K+F ugyanis a lassú víz partot mos elvén működik a világban mindenütt. Lakatos egy példával is érzékeltette ezt. A Videoton körülbelül 15 éve kezdett el konyhagépeket gyártani. Az egész úgy indult, hogy a megrendelőt, a Philips-szet sikerült meggyőzni: a Videoton-gyárban szereltesse össze legújabb robotgépét. Mikor kiderült, hogy ezzel nincs gond, a holland cég a magyar gyártóra bízta műanyag alkatrészek előállítást, aztán már a beszerzést is itthon intézhették, ma pedig már az a helyzet, hogy saját gépeket tervezhet a Videoton. Ez azonban egy 15 éves folyamat eredménye – hangsúlyozta Lakatos.

Mint kiderült, a Dunaújvárosi Főiskola azért tetszett meg a Videotonnak, mert „másképp gondolkozik”, mint a sztenderd magyar felsőoktatási intézmények. Nem feltétlenül a 22. századi gyógyszert akarják feltalálni – mondta Lakatos, hozzátéve, hogy a főiskola beszélgetni akart, és ez is szimpatikus volt. Ezen beszélgetések során jutottak el ugyanis addig a felismerésig, hogy Magyarország fejlődése csak akkor biztosítható, ha itt, helyben lesz eldöntve a gazdaságfejlesztés iránya. Ez hosszú távon stabilizálhatja a munkahelyeket.

Bognár László, a Dunaújvárosi Főiskola rektora a tájékoztatón úgy fogalmazott: ők most a spanyolviaszt találják fel, de még csak az út elején járnak. Az Ecotech nagy újítása abban áll, hogy a forrásokat nem hagyományos módon nyomják be az iskola intézmény rendszerébe, hanem kitaláltak egy új mechanizmusú szervezeti formát, amelynek lényege, hogy nem mindenáron a főiskola falain belül, hanem azon kívül akarnak költeni – vázolta.

Ez azért lényeges, mert a magyar felsőoktatás és a hazai gazdaság ma legjobb esetben is csak köszönőviszonyban van egymással – mondta. Vagyis rengeteg az együttműködési megállapodás, ám ettől még tény, hogy egy cég vezérigazgatójának legjobb emberét sem lehet felvenni tanárnak, hacsak nem végzett el egy külön phd-kurzust. Aki meg tanít, az meg lehet, hogy sose vezetett céget. Nincs átjárás a gyakorlatban, magyarul.

Erre a problémára próbál választ adni a mindössze 9,5 millió forintból létrehozott Ecotech, amely ugyanakkor legalább 3,2 milliárd forintnyi uniós forrásra számíthat az következő években. Ezek végső hasznosulása csak a gazdaságban valósulhat meg – szögezte le Bognár, hangsúlyozva, hogy ebben a piacképes munkaerő integrációjával kell szerepet vállalnia a főiskolának. Ez ugyanis a főiskolának is nyereséget jelent hosszabb távon.

Jenei István, a Zrt. vezérigazgatója a konkrétumokról is szólt. E szerint egy-két projekt már mos is fut a cégnél. Az egyik például egy fizikai szimulációs berendezés kifejlesztése, melyet az energiaiparban lehet hasznosítani. A cég rövid távú célja egyelőre az, hogy létrejöjjön egy olyan, tíz-húsz főből álló csapat, amely heti negyven órában azon dolgozik, hogy kapcsolatot tartson a projektekbe bevont cégekkel. Öt éven belül ki kell alakítani egy 10-15 hazai vállalatból álló hálózati együttműködést – vázolta a hosszabb távú elképzeléseket a direktor.

Amelyek, ha valóra válnak, mindenképp hasznára válhatnak a siralmas állapotban lévő magyar K+F szektor évtizedek óta várt feltámasztására.