Irán: új forradalom a forradalom évfordulóján?
Ma ünneplik az iráni forradalom 31-ik évfordulóját, azonban az egész eseményből könnyen újabb forradalom születhet, amely a teokráciát demokráciává - vagy valami egészen mássá - változtatná.
2010. február 11. csütörtök 17:09 - Pásztor Balázs
Zavargások
Alig hogy Mahmud Ahmedizsenád, kétes körülmények közt újraválasztott iráni elnök elmondta beszédét, az ellenzéki iráni sajtó rögtön zavargásokat, és a biztonsági erőkkel való összetűzéseket jelentett Teherán több pontjáról. Az összecsapások kimeneteléről még semmi biztosat nem tudni, ugyanis kizárólag az eseményekről elfogultan beszámoló „tiltott sajtóból”, és az internet még nem cenzúrázott részeiről lehet értesülni. A külföldi sajtómunkásokat nem engedik be a főváros bizonyos részeibe, a térerő sok helyen megszűnt és az internet is gyanúsan lelassult.
A hírek szerint könnygázzal és tömegbe lövetéssel próbálták feloszlatni a rezsim ellen számos helyen tüntetőket - a megmozdulásokhoz csatlakozott Mehdi Karubi ellenzéki vezető és Mohammad Khatami exelnök is. Más források szerint pedig egy rövid időre letartóztatták Khomeini ajatollah unokáját és férjét - legalábbis az eddig kifejezetten megbízhatónak számító Rahesabz Web szerit. Ha igazak a hírek, akkor a forradalom óta most először volt letartóztatás alatt iráni vezető egy családtagja.
A televíziókban is mutatott több százezres tömegből egyesek Khomeini ajatollah, a vallási rezsim atyjának, mások Mir Husszein Muszavi volt miniszterelnöknek, a konzervatív ellenzék vezérének az arcképét tartják a magasba - de az ellenzők között is többségben lévő, gyökeres változást akarókat sehol sem mutatták. Azonban jelenlétük biztos, ugyanis a kérdéses tisztaságú elnökválasztás óta minden állami ünnepet kihasználnak arra, hogy kifejezzék nézeteiket.
Forradalom előtt?
Atombeszéd
Irán már legyártotta a továbbdúsított urán első tételét, alig két nappal azután, hogy hozzákezdett a folyamathoz - jelentette be csütörtökön Teheránban Mahmúd Ahmedinezsád elnök. A politikus az iszlám forradalom 31. évfordulóját ünneplő százezres, ujjongó tömeg előtt közölte, hogy Irán immár nukleáris állam, és legyártotta a 20 százalékos szintre dúsított urán első tételét. Azt is mondta, országa képes akár 80 százalékosra is dúsítani az uránt, de ezt nem teszi. Hozzátette, hogy hamarosan megháromszorozzák a 3,5 százalékosra dúsított urán előállítását. Ahmadinezsád azt is hangoztatta ünnepi beszédében, hogy amikor Iránban kezdtek elfogyni a kutatóreaktor fűtőanyag-készletei, Irán külföldön próbált beszerezni újabb hasadóanyagot, de a partnerországok mindenféle feltételekkel álltak elő. "Nincs időnk arra, hogy hosszasan tárgyaljunk" - mondta Ahmadinezsád, s felhívta a figyelmet arra, hogy százezrek élete függ a kutatóreaktor működésétől.
Az összecsapások sokak szerint az iráni rezsim megdőlésének előrejelzései, ugyanis soha olyan tabudöntő dolgok nem történtek a ’79 óta fnnálló rezsim történetében, mint az elmúlt fél évben. Minden a tavalyi elnökválasztáson kezdődött, ahol az ellenzéki színekben induló, a rezsim szorításának enyhülését jelképező Muszavinek rekordszámú támogatója akadt, és annak ellenére 80 százalékos volt a részvételi arány, hogy azok eleve nem is indulhattak a választásokon, akik „veszélyt jelenthettek a fennálló rendre” - így a radikális változást vallóknak nem volt kire szavazniuk.
A vitatott kimenetelű választás után Muszavi az utcára szólította a híveit - és még azok is jöttek, akik nem bírták kire leadni a voksukat. Az összecsapásokban brutálisan fellépő iráni biztonsági erők több tucat halottat hagytak maguk mögött, tüntetők és ellenzéki vezetők százai kerültek hosszú hónapokra börtönbe - azonban a megmozdulások folytatódtak. Immáron nem csak a szavazataikat, hanem társaikat is követelő ellenzékiek - akik közt ismét kulcsszerepet játszanak az egyetemisták és a professzorok - fellépése decemberre már a biztonsági erőknek is komoly gondot okozott. Ráadásul már nem csak Muszavi győzelmét, vagy a megtorlások azonnali beszüntetését követelik: az egész rendszer megváltoztatását sürgetik, és bírálják Khomeneit - noha ez még egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt.
Bár a változást hirdető csoportok száma igen magas, de egymástól gyakran gyökeresen eltérő ideológiát vallanak. Az egyetlen dolog ami összeköti őket, az a rezsim ellen való fellépés, és a és szavuk hallhattatásának vágya. Azonban amíg az iráni ellenzék sose volt ennyire egységes, addig az iráni elit sosem volt ennyire megosztott: vallási vezetők, katonák és befolyásos politikusok is bírálják Khomeini tevékenységét, vagy épp Ahmedizsenád elnökségét. Ez pedig a szakértők szerint előbb-utóbb találkozni fog az utca vérbe folytott szavával - ami feltehetőleg forradalomban fog egyesülni.
Egyéb problémák
Ahmadizsenád azonban nem csak az ellenzéki tüntetőkkel küzd: más frontokon is meg kell állnia a helyét. Az egyre növekvő infláció a világgazdasági válság gondjaival párosulva tovább növelte az elégedetlenséget, és a korrupció vádja alól sem sikerült kimosnia a kormányzatot. Ha ez mind nem lenne elég, atomprogramja miatt is kezd egyre nagyobb kutyaszorítóban lenni: lassan Kína is beadja a derekát
a „húsba vágó” ENSZ-megszorítások ügyében, és ekkor csak rosszabbodni fog a gazdasági helyzet.
Ráadásul a térség destabilizációja is rohamléptékben halad előre: miután Izrael kijelentette, hogy egy esetleges megelőző katonai csapástól sem zárkózik el annak érdekében, hogy megakadályozza Iránt abban, hogy atombombához jusson, Irán bekeményített. Ahmadizsenád felhívta Szíria elnökét, és megbeszélték, hogy ha a zsidó állam katonai csapást hajt végre, akkor „el kell törölni a föld színéről” - ez a konfliktus pedig akár világháborúvá is fajulhatna.