- Le kellene mondania Demszky Gábornak ön szerint?

- Tudja, énnekem az az érzésem, miután ezt a területet tizenöt évig folyamatosan a szocialisták felügyelték, persze a nyomozóhatóság fogja eldönteni, hogy mi a valóság, mi nem látunk mögé sok mindennek még most sem, de nekem az a benyomásom az ottani rezonálásokból amennyit látni lehet a dolgokból, hogy Demszkyt elsősorban politikai felelősség terheli. Messzemenőkig nem értek egyet Steiner úrral, aki most kétségbeesetten akarja a szocialisták sarát is Demszkyre rátúrni, de a politikai felelőssége a főpolgármester úrnak nagyon nagy…

- De hát Mesterházy Ernő Demszky Gábor politikai tanácsadója volt és ő most előzetesben van. (Akárcsak Hagyó Miklós és holdudvara – a szerk.)

- Nézze, hogy a szocialisták hogyan tologatják egymásra a felelősséget, ebbe én nem akarok beleszólni…

- De neki (mármint Demszky Gábornak – a szerk.) akkor ön szerint nem kell lemondania?

- A politikai felelőssége nagyon nagy, hiszen Demszky Gábor gyáván viselkedik húsz éve, valljuk be. Soha, semmiért ennyi év alatt nem vállalt még politikai felelősséget. Ha ez a szituáció nem meríti ki annak felelősségét, hogy egy vezető valahol lemondjon, akkor nem tudom, mi az ami kimeríti. Most már bátran mondhatjuk, hiszen úgy sem lehet idő előtt sem polgármestert sem képviselőket választani. De el nem tudom képzelni, hogy a Szabad Demokraták hogy tudják felrajzolni bárki számára, akár a szocialisták számára is egyébként, hogy milyen szituációban kell egy első számú vezetőnek lemondani, ha ebben nem.

- Most én egy igent vagy egy nemet várok öntől. Demszky Gábornak le kellene mondani vagy sem?

- Ön szerint nem egyértelmű, amit mondtam? Természetesen ebben a helyzetben a minimum volna, hogy a főpolgármester levonja a konzekvenciákat és lemondjon. Még akkor is, ha ennek praktikusan már nem sok értelme van.

Hurrá. Jó három és fél perccel az eredeti, pofonegyszerűen feltett kérdés után Tarlós István fővárosi Fidesz-frakcióvezető az m1 Ma Reggel című műsorában végül is kinyögte, hogy igen, papíron legnagyobb politikai ellenfelének (mi más lenne a legnagyobb ellenzéki frakció vezetőjének a „kormányoldal” feje?) ideje lenne venni a kalapját.

Tekintve, hogy Orbán pártja országosan legalább annyira megveti a „Szadeszt” mint Újpest drukker a Fradi kolbászt, ez azért mégiscsak fura. Főleg, ha hozzávesszük, hogy Tarlós úr pont egy hete - szintén a királyban - hasonlóan puhákat mondott Demszkyről („ha komolyan veszi a dolgát, nem lett volna elég annyi, hogy ejnye-bejnye”, blablabla…), s valamiért akkor sem Budapest Székesfőváros első számú témafelelősét, hanem a második, harmadik, negyedik, tizenötödik, hatvanhatodik szocialistákat, meg azok régi szobatársait vételezte elő. De arra is akadt példa a közelmúltban, hogy Demszky Gábor vette védelmébe Tarlós Istvánt.

Miért véded ezt a dagadt barmot? – hangzik fel a klasszikus kérdés az És megint dühbe jövünk című Bud Spencer-Terence Hill komédiában. A válasz pedig, mint azt mindnyájan tudjuk, úgy hangzik, hogy "azért, mert ez a dagadt barom a bátyám". S hogyha mindenáron analogizálni akarunk, megállapíthatjuk, hogy testvéri viszony pipa, (Demszky is, Tarlós is a rendszerváltó SZDSZ trikolór szárnyai alatt kezdett úgymond bomolni) ami viszont a dagadt barom kifejezést illeti, már komoly aggályok merülnek fel. Ki a barom? Ki a dagadt?

De nem elsősorben ezek miatt bajos a webhírlapíró által kissé erőltetve iderángatott hasonlat. Merthogy Demszky és Tarlós az elmúlt években leginkább a fészekben az utolsó cafat mormotamájért csőrhegyre menő sasfiókákéhoz hasonló viszonyt ápolt egymással, kettejük 2006-os kampányküzdelméről már nem is beszélve, jajajaj.

Akkor mégis miért? A válasz egyszerű és még Charlie Firpo közreműködése sem kell hozzá. Annak, hogy ezek ketten látványosan nem kívánják a másikat a BKV-botrányban amúgy kevéssé érdekelt Kiszel Tünde fenekére, legalább három, egymással némileg összefüggő oka van.

Egy. A BKV-botrány kátrányának szocikra kenegetésében mindkét fél megtalálja a számítását. Pontosabban Tarlós a számítását, Demszky az (ön) ámítását. Tarlósnak ezekben a napokban más dolga sincs, mint a Fidesz országos kampánystratégiáját kiszolgálandó addig utáltatni a néppel a szocikat, amíg az már a Torgyán-féle Kisgazdákra is előbb ikszelne, mint rájuk. Ezért cserébe az ősztől olyan főpolgármesteri hivatal vezetője lehet, amely nem csak csorgatja a nyálát a fővárosi közműcégeknek elengedhetetlen állami forintok után, hanem meg is kapja azt. A jelenlegi városvezérnek meg valaki azt tanácsolhatta, hogy szocialistát kiáltani egy ilyen helyzetben jó mulatság lesz. (Csoda, hogy még mindig nem tart sehol a négyes metró, de legalább már a Margit-híd felújítása is bedögleni látszik?)

Kettő. A mindig előkelő dzsentlemanus képében föltűnő Tarlósnak ma már nem riválisa az SZDSZ, annak utolsó komoly befolyással (?) bíró politikusa meg pláne nem. Miután Demszky egy ideje világossá tette, köszöni szépen, ő bizony megunta a város ügyeinek ide-oda (el) tologatását, s ezentúl csak a természetfotózáshoz használt csúcsfényképezőgén akar kattogni. Nem úgy a szocialisták, akik ha nem Horváth Csabát dobnák az őszi szorítóba, az áprilisi mámort követő októberi melankóliát kihasználva talán nyerhetnének is. De legalábbis megszorngathatnák Tarlós úr büszkén feszülő csokornyakkendőjét.

És három. Az a kínos nyilatkozathalmaz, amit a főpolgármester kedden tett, keverve a szerdai bizottsági meghallgatáson karattyoltakkal, politikailag kivégzi őt magától is, nem kell ahhoz se Tarlós-fika, se Demszky-karó. Márpedig, mint tudjuk Tarlós dzsentlemanus, szóval nem rúg bele földön fekvő riválisába, Demszky meg  közel sem olyan merev, hogy ne akarjon legalább békében búcsúzni a régi játszópajtástól.