A probléma

Egy korábbi felmérés arról tesz tanúbizonyságot, hogy a magyar fogyasztók vajmi kevés szerepet tulajdonítanak a termékek címkéinek, melyek az összetételről, a felhasználási javaslatról, és a gyártóról - ha jobban tetszik, származási országról - informálná őket, legalábbis jobb esetben.

A felmérés óta eltelt fél évtizedben változott a mentalitásunk, egyre komolyabb figyelmet fordítunk a címkéknek, de egy nagyon lényeges tényezőt még sokszor így sem tudhatunk meg az adott termékről. Ám tegyük hozzá: nem a saját hibánkból.

Nyilván mindenki találkozott már valamely terméknél a rejtélyes „EU” címkével, ami a származási országot kívánná helyettesíteni. Valószínűleg egyik fogyasztó sem tudja pusztán ebből az adatból eldönteni, hogy honnan származik az árucikk: adott esetben nem mindegy, hogy Románia, Szlovákia, Németország, vagy mondjuk Hollandia a gyártó ország.

„Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.”

A 19/2004. (II. 26.) számú, az élelmiszerek jelöléséről szóló rendeletnek a harmadik paragrafusát idéznénk.

„Az előrecsomagolt élelmiszer… nem vezetheti félre a fogyasztót az élelmiszer tulajdonságait - így az élelmiszer fajtáját, azonosságát, jellemzőit, összetételét, mennyiségét, eltarthatóságát, származását vagy eredetét és előállítási vagy termelési módját – illetően…”

Sajnos ez a rendelet az Európai Uniónak köszönhetően bő egy hónap után idejétmúlttá vált. Jellemző a magyar jogalkotás páratlan előrelátására.

Módosították a fogyasztóvédelmi törvényt, ennek értelmében például csak akkor kell feltüntetni a termék származási helyét, ha nem az Európai Gazdasági Térségből érkezik.Jogharmonizációs célokat szolgál a fogyasztóvédelmi törvény módosítása, amelyet hétfőn 194 igen, 127 nem szavazattal és hat tartózkodással fogadott el az Országgyűlés.A változtatás az európai uniós irányelveknek megfelelve meghatározza például annak feltételét, hogy egy gyártónak mikor kell a termékét visszahívni a piacról.A jogszabály értelmében csak akkor kell feltüntetni a termék származási helyét, ha nem az Európai Gazdasági Térségből érkezik. A módosítás rendelkezik a hulladékgazdálkodásról szóló figyelmeztetések feltüntetéséről is. (NOL; 2004. március 31.)

További érdekes információ az is, hogy jelenleg az EU kereskedelmi partnerei - tehát az USA, Kína, Japán és Kanada – kötelező eredetjelzést vezetett be, míg az Európai Unió területén nem kötelező a harmadik országok területéről behozott termékeken feltüntetni a származási országot. A hatékony Európai Unió csak most fontolgatja ezt az intézkedést.

A szakember válaszol

A HírExtra a problémával kapcsolatban a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szóvivőjét, Dr. Kathi Attilát kérdezte.

Egyre gyakrabban láthatjuk a termékeken a rejtélyes „EU” feliratot származási országként feltüntetve. Ez teljesen szabályos lenne?

A hatályos szabályozás szerint az, de csak abban az esetben, ha érdemi befolyást jelentő művelet az EU területén történt. Természetesen ezalatt nem azt értjük, hogy csak a csomagolást végezték az Európai Unió területén, mert ez nem megengedett. Ez persze nem csak hazánkra nézve kötelező, hanem az összes tagállamra az. Egyetlen korlát létezik, az pedig az, hogy semmilyen tekintetben nem lehet megtévesztő a származási ország: ha az EU címkét teszik rá valamire, annak a terméknek ténylegesen az Unióból kell származnia.

Miért csak az „EU” feliratot kötelező feltüntetni?

Ehhez egészen Brüsszelig kellene elmenni. Az alapkoncepció nyilván arról szól, hogy az Európai Unió egy teljesen egységes piacot képez: az áruk szabad áramlásának alapelve, és az egyéb alapelvi normák mindenképpen ezt teszik szükségessé.

Önnek erről mi a véleménye? A fogyasztók többsége azt tartaná helyesnek, ha az „EU” felirat után a származási ország is fel lenne tüntetve.

A csomagolást, és a származási országot marketing eszközként is lehet használni. Nyílván egy francia sajt nem azt fogja feltüntetni a csomagoláson hogy „EU”, hanem „Made in France”. A kérdés persze az, hogy tényleg ott gyártották-e a sajtot, mert ha nem, akkor a származási ország is megtévesztő lehet. Saját véleményem szerint azonban úgy gondolom, hogy jogos igény lehet a fogyasztók részéről az, hogy pontosan tudják, hogy mely termék honnan származik.

Megoldás: nincs megoldás

Így továbbra is „kénytelenek” vagyunk megvásárolni az „EU” címkéjű élelmiszereket, még abban az esetben is, ha két azonos termék azonos árba kerül, de az egyik egy másodosztályú német termék, míg a másik egy harmadosztályú szlovák. Vagy éppen fordítva. Lényeg az egységes piac, és az „Európai álom”: nyilván, valakinek az érdekei ezt kívánják. A szálak Brüsszelbe vezetnek…