A tévémaci, Misi mókus, Makk Marci és Mirr-Murr kandúr atyjának, a bábanimáció mesterének egy hete zárult Mirr-Murral és barátaival című kiállítása a következő hetekben országos turnéra indul; a grafikusmester terveit, vázlatait, rajzait és mesehőseit számos vidéki városban bemutatják - közölte az OKM sajtóirodája az MTI-vel.

A tárca kommünikéje kiemelte: Foky Ottó látszólag egyszerű mértani formákra bontható, ám végtelen kedvességgel és bájjal bíró figuráival, és valamennyi munkájával a nevelésre, a gyermeki lélek színesítésére és finomítására törekedett.

"Szőrből, bőrből, drótból, fémből, csirizből csinálok olyan figurát, amit ha néz valaki, érzi azt a csodát, hogy ebből a rongy, drót ragasztóhalmazból lesz egy figura és az elkezd mozogni, élni, érzéseket fejez ki, szeret, tanít" - nyilatkozta egy 2007-es interjúban a Balázs Béla-díjas animációsfilm-rendező.

Foky Ottó Sárhidán született 1927-ben. 1956-ban az Iparművészeti Főiskola Színpad-film főtanszakán diplomázott. Pályáját pedagógusként kezdte, majd 1956-62-ig a Pannónia Filmstúdió tervezője, 1962-től animációs rendezője, illetve a Gyarmat utcai Bábfilm Stúdió megszervezője és vezetője 1982-ig. 1956 és 1978 között aktív animációsfilm-rendező.

Több száz esti mesét, gyerekfilmet, reklámfilmet rendezett és tervezett. Tárgymozgatott filmjei nemzetközi nagydíjasok. Rendszeresen részt vett külföldi iparművészeti kiállításokon. 1963-ban önálló, 1987-ben gyűjteményes kiállítása volt a Vigadó Galériában. A Film- és TV-művészek Szövetségének elnökségi tagja, a Belvárosi Művészek Társaságának tagja.

Legemlékezetesebb rendezései: Kőnig, a strucc (1969), Én, az egér (1969), Puszit Oktopusznak (1970), Ottó és az oroszlán (1970), Keserű keselyű (1970), Mirr-Murr, a kandúr sorozatok (1972-75), Velem mindig történik valami... (1975), A legkisebb ugrifüles sorozatok (1975-76), a Babfilm (1975), a Makk Marci-filmek (1977-79), a Varjúdombi mesék (1978), a Misi mókus kalandjai (1980-82), az Ismeretlen ismerős Magyarország (1980), a Nyaralás vadászmódra (1981), a Mackók, vigyázzatok! (1984), az Éljen Szervác! (1986), a Süsüke, a sárkánygyerek (2000).

Tevékenységét 1964-ben Munkácsy-díjjal, 1970-ben Balázs Béla-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1982-ben kiváló művész kitüntetéssel ismerték el.