A Kr.u. I. században Jeruzsálem vízellátását a Gihon-forrásból biztosították. Ám ahogy terjeszkedett a város, és nőtt lakosainak száma, Jeruzsálemben vízhiány lépett fel. E probléma megoldására kezdték el Heródes uralkodása alatt az aquaeductus építését, amely a Júdeai-hegyekből szállította több tíz kilométer távolságba a vizet. Jeruzsálembe érve a Salamon-víztározónál az aquaeductus ketté vált: úgynevezett felső ága a város magaslati részébe szállította a vizet, oda, ahol Heródes palotája és Ezékiás víztározója volt. Az úgynevezett alsó ág a Templom-hegyet és a Szentélyt látta el vízzel.

Az aquaeductusról Conrad Schick XIX. századi régész tett említést, aki feltárta az ókori vízvezeték egy részét. 1898-ban a területen épületet emeltek, amely jelenleg az Imperial Hotelnek ad otthont. Conrad Schick feljegyzései alapján kezdték el az Izraeli Régészeti Hatóság régészei a mostani feltárást, és találták meg a Kr.u. II-III. században épült vízvezetéket.

Ofer Szion ásatásvezető régész ismertetése szerint az ókori vízvezeték 60 centiméter széles és másfél méter magas, így összegörnyedve akár járni is lehet az aquaeductus belsejében egy 40 méteres szakaszon. A vízvezeték belsejét nagy kőlapokkal fedték, tizenöt méterenként iktattak be egy-egy aknát, így az ókori szakemberek a felszínről vizsgálhatták át a vízvezetéket.

"Pontosan meg tudjuk határozni, hogy az aquaeductus e szakasza a II. században épült, és Aelia Capitolina római várost látta el vízzel, amelyet a lerombolt Jeruzsálem helyén a Bar Kohba-felkelés 135-ben történt leverése után emeltek. Mindazonáltal a vízvezetéket először Heródes uralkodása alatt építhették meg. A régészeti kutatások tanúsága szerint az aquaeductusnak a Salamon víztározójánál kezdődő szakasza körülbelül 13 kilométer hosszú volt" - mondta Ofer Szion ásatásvezető régész.