Új jelölt és más semmi
Elöljáróban annyit: nem hiszek sem a kollektív, sem az eredendő bűnben, így Mesterházy Attilát akár még alkalmas kormányfő-aspiránsnak is tarthatom. Tarthatnám, ha nem láttam-hallottam volna, miket és hogyan beszélt a hétvégén.
2010. február 22. hétfő 11:59 - Nagy András
Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje nem ijedős gyerek. Ha kell, két-háromezer nyugdíjas színe előtt, az ország egyik legnagyobb fedett rendezvénycsarnokában is
ki meri nyitni a száját. Az artikulációval nincs baja, sőt szótagolni is tud: az olyan kifejezések sem fognak ki rajta, mint „neoliberális gazdaságpolitika” vagy „áldozatvállalás”. Ennél több pozitívumot azonban nemigen tudok írni róla.
Mesterházy Attila korrekt kiállású fiatalember,
saját egyéniséggel, de hiányzik belőle a kraft – írhatnám összefoglalva. Arról nem is beszélve, hogy a szocialista párt üggyel bajjal kinevezett miniszterelnök-jelöltje nem csupán a tömegeket szuggerálni képes retorikának van híján, hanem markáns politikai mondanivalónak is, bár ez utóbbiba az elmúlt nyolc év kudarcai éppúgy belejátszanak, mint a párt ettől el nem vonatkoztatható általános szellemi „elfáradása”.
Mesterházy Attilának se ideje, se lehetősége nem volt rá, hogy „felépítse magát” a választásokra. Valódi vízió helyett ezért ültethetett a szocialista pártot már most ellenzéki szerepbe képzelő gondolatokat az egyes híradásokkal ellentétben változatlanul zömmel az 50+ generáció tagjaiból álló közönsége fejébe.
A „
többen vagyunk, mint bárki gondolná”, a „megvédjük az elmúlt évek eredményeit s a demokráciát a Fidesztől”, valamint a „beváltjuk a húsz éves rendszerváltás álmát” típusú nyilatkozatoktól kétciklusnyi kormányzással a szocialisták háta mögött még a Syma-csarnokban helyet foglaló, s időről időre „Mesterházy MSZP” transzparenseket a magasba tartó fanatikusok sem nyúlnak magukhoz. Hát még a párt ténykedését jó ideje csak a fotelből és jó adag apátiával figyelő passzív baloldaliak.
Innét nézve pedig majdnem mellékes, mit ígér Mesterházy Attila a nevével fémjelzett, és a „Nemzeti Modernizáció, összetartó közösség” címet viselő programjában. Amelyről különben azt állítja, „konkrét, reális és megvalósítható”, mégpedig azért, mert ő új jelölt új világképpel.
Újnak új jelölt, ez vitathatatlan. De hogy új világképpel is rendelkezne, már erősen kéréses. „Hogy be tudjuk teljesíteni a rendszerváltás álmát, olyan politikusokra van szükségünk, akik szolgálni akarják a nemzetet és nem uralkodni rajta. Olyan politikusokra, akik az ország érdekeit fontosabbnak tartják, mint a politikai zsákmányszerzést. Ez az igazi változás!” – hangoztatja, ami nagyon szépen is hangzik, csakhogy két évtizedes reményt fejez ki.
„Én egy vagyok a 15 millió magyar és egy ez ország 10 millió polgára közül. Baloldali vagyok, szabadságszerető polgár, aki gyarapodást, rendet és biztonságot akar a hazájában. Kész vagyok minden erőmmel szolgálni és elszántan védeni ezeket az értékeket. Ugyanezt kívánja tenni a jövőben a Magyar Szocialista Párt” – írja Mesterházy a programfüzete előszavában.
Jó három-négy tucat magával a következő Parlamentben meg is lesz rá a lehetősége.
Jó szilárd építésű lehetett a plafon...
"Jó három-négy tucat magával a következő Parlamentben meg is lesz rá a lehetősége."
Hála Istennek, még annyi se lesz!