Elemzés

A Jobbik a HVG legutóbbi, szokásosnál is nagyobb közvélemény-kutatása szerint átlagosan 5 százalékpontot erősödött, ezzel ha meg nem is előzte az MSZP-t, annyi biztos, hogy felzárkózott mellé. Így nem tűnik badarságnak a párt azon mondata, hogy immáron ők a második legnagyobb erő - főleg ha hozzávesszük azt, hogy a kutatásokban sok „bizonytalan” szavazó radikális, csak ezt nem meri bevallani. Mivel az emberek egyre nagyobb csoportja támogatja a pártot, így egyértelmű, hogy a közmédiumoknak ezzel arányosan kellene vele foglalkozniuk - azonban a gyakorlat gyökeresen mást mutat.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) - amelynek élére kötelezettségei és a törvény előírások ellenére sem választottak elnököt a Parlament utolsó ülésnapján - honlapján összeállított egy keresőmotort, amely megmutatja, hogy egy adott időszakban melyik párt, melyik képviselője, melyik rádiós vagy televíziós hírműsorban mennyit szerepelt. Ha ez - vagyis a hírműsorokban való szereplés - alapján akarnánk megítélni a Jobbik támogatottságát, akkor nem egy 15, hanem egy 1,5 százalékos párt rajzolódna ki.

Ha a miniszterelnök-jelöltek szereplését nézzük a legutóbb feldolgozott, február 1. és 14. között, akkor Orbán Viktor (Fidesz) 39 szereplési lehetőséget kapott, 6851 másodperc erejéig, amivel összesen mintegy 9,086 millió embert tudott megszólítani. Ezzel szemben Mesterházy Atilla (MSZP) 27 megszólalási lehetőséggel 3021 másodpercet beszélhetett, összesen 4,799 millió emberhez. Bokros Lajos (MDF) adatai 11 megszólalást, 1985 percet és 1,225 millió nézőt mutatnak, míg Schiffer Andrásé (LMP) mindössze 5 megszólalást 1159 másodpercben, ami kissé több mint félmillió nézőt jelent. Vona Gábor (Jobbik): nulla megszólalás, nulla másodperc, nulla elért néző. (Részletes adatokat itt talál.)

Tehát az akkori adatok alapján a Magyarország második legnagyobb pártjának a miniszterelnök-jelöltje egyetlen megszólalási lehetőséget sem kapott. Ellenben kapott öt lehetőséget Retkes Atilla (SZDSZ-elnök), szintén ötöt Torgyán József, hármat Ungár Klára (az SZDSZ-ből kilépett SZEMA elnöke, amely visszalépett a választásokon való indulástól) és Debreczeni József (MDF), valamint kettőt Horn Gábor(SZDSZ). De ha a pártok szereplésének az egészét nézzük, akkor se jobb a helyzet: a Jobbik az egész szereplési tortából mindössze egy százalékot kapott. Mi alapján korlátoznak ennyire egy parlamenti küszöböt szinte biztosan átlépő, társadalom több mint tíz százaléka által támogatott pártot?

Miértek

Molnár Péter, a CEU tanárának vezetésével folyt csütörtök este az ELTE-n egy szak-beszélgetés, „hol a Jobbik helye a médiában?” címmel. Molnár fő érvei szerint azért nem lehet helyt adni a rádióban és a televízióban a Jobbiknak, mert a médiatörvény (közelebbről a 3.§ 2, 3. bekezdése) világosan rendelkezik arról, hogy rasszista és kirekesztő tartalmak nem jelenhetnek meg az elektronikus médiumokban. Csakhogy a Jobbiknak rengeteg olyan elképzelése és ötlete van, amire a szélsőséges jelzőt aligha lehet ráhúzni - maximum a radikálisat - és médiumok ezeket sem közvetítik.

Ráadásul mindezzel a kvázi független média csak a Fidesz vádpontjaira játszik rá, aki folyton azt hangoztatja, hogy a Jobbik képtelen lenne elvezetni az országot. Ezt ugyanis csak erősíti, ha a Jobbik képtelen arra, hogy bemutassa a rádiókban és a televíziókban a konkrét ötleteit és elképzeléseit - és így tényleg olyan, mintha azok nem is lennének. Ráadásul a fenti példa igazolja a Jobbik azon vádjait is, amik a médiumok negatív elfogultságát hangoztatja velük kapcsolatban - ami a „független” képviselők számára nem épp egy társadalmi piros pont.

A sajtófőnök véleménye

Felhívtuk Novák Elődöt, a Jobbik sajtófőnökét és alelnökét további adatokért és véleményéért. Tőle megtudtuk, hogy Vona Gábor nullás statisztikai mutatója bár teljességgel helytálló a vizsgált időszakban, ha kissé kiszélesítenénk, akkor két Vona Gábor televíziós interjút is megszámolhatnánk - ami még mindig nem éri el Ungár Klára szerepléseinek számát sem. Egyrészt január harmincegyedikén volt egy nagyobb Duna TV-s interjú, valamint tegnap - február 25 -én - egy szintén nagyobb lélegzetvételű beszélgetést az M1-en.

Alakulásunk óta probléma, hogy a média fősodrában nem tudunk jelen lenni - állítja Novák, majd indokként hozzáteszi ennek okát: "mi mást képviselünk, mint a két nagy párt érdekeit közvetítő médiumok, ezért félnek tőlünk. Először elhallgatással, majd lejáratással” - jegyzi meg az ellenük használt módszerekről.

Ez ellen a Jobbik két módon próbál meg harcolni: egyrészt létrehozta saját médiumait (Barikád, Nemzetőr, Jobbik TV stb.), másrészt harcot kezdeményezett az egyenlő képviseletért az ORTT-n keresztül. Bár az egyenlő képviselet korántsem sikerült, de Novák szerint nem reménytelen a helyzet, ugyanis vannak pozitív példák is: Az EP választások előtt az ORTT kötelezett több médiumot is arra, hogy választási műsoraikban jobbikos politikus is szerepeljen.

Ellenben negatív példának hozza azt fel, hogy a Hír TV jogásza elismerte, hogy több hónapig szándékosan meg sem említették adásaikban a Jobbik nevét - még a híradókban sem. Annyit viszont Novák is elismert, hogy az írott sajtóban és legfőképp az interneten korántsem ennyire katasztrofális a helyzet - igaz a tudósítások aránya itt sem közelíti meg a párt támogatottságát. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a média Jobbikhoz való hozzáállása nem csak a párt üzeneteinek választópolgárokhoz való eljuttatását hátráltatja, hanem nagyban torzítja is azt: „néha azt kívánjuk bárcsak ne tudósítanának, mert így sokszor a saját szórólapjainkon is magyarázkodni kényszerülünk, ahelyett hogy a lényegről tudnánk beszélni.”